Lelkes támogatója vagyok az innovációnak, ha nem lenne, ma délelőtt nem egy légkondicionált multiplexben ültem volna, hanem a barlang falán illusztráltam volna, hogy tolt ki velem a vámhivatal és a posta kőkori megfelelője, és miért késett két hetet a kovakőszállítmányom. Nincs semmi bajom a 3D-vel, a 4DX-szel, és nincs a ma bemutatott ScreenX nevű új típusú moziélménnyel sem, csak éppen nem különösebben érdekel.

A parasztvakítás kell, vagy legalábbis a mozitulajdonosok így gondolják, és mivel ez ilyen, nem olcsó befektetések egyelőre nem állították bele a multiplexet a földbe, igazuk is van. Akinek az kell, hogy szürkés, randa képet lásson egy béna szemüvegen keresztül, az megy 3D-re. Ha anélkül nem tud mozizni, hogy a széket rángatják a segge alatt, és a legváratlanabb pillanatban füstöt fújnak az arcába, akkor a 4DX termet neki találták ki. Ha pedig attól lesz teljes a moziélménye, hogy a képet nemcsak szemből, hanem oldalról is kapja, akkor irány a ScreenX.

A Cinema City Arénában ma megnyitott ScreenX-moziteremben a hagyományos helyen, szemben, és a két oldalsó falon elhelyezett, speciális anyagból készült vásznaknak köszönhetően úgynevezett 270 fokos moziélményben lehet részesülni, ami azt jelenti, hogy bizonyos filmek bizonyos pontján a kép kitágul, a tér kiszélesedik, és periférikus látásunknak köszönhetően az agyunkat már a moziban is több irányból bombázzák kontenttal. Én eddig megvoltam enélkül, és meg is leszek, mert már tudom, miről van szó, és semmi szükségem rá.

A kifejezetten a terem képességeit bemutató kisfilmek alatt szabályosan rosszul lettem. A gyorsan mozgó, a szemem sarkából látott képsorok és a nagy vásznon mozgó tartalom nekem nem volt szinkronban, nem azt az élményt adta, mint az IMAX (ami néha dettó émelyítő), hanem idegesített. Értem én, amikor a filmben az autó balra el, akkor a baloldali vásznon távolodik, ami papíron, meg ha úgy ülsz be, hogy pont abban a sweet spotban legyél, ahonnan a legjobb rálátás van a vászonra, jól hangzik, csak a valóságban necces a dolog. Aki nem középen ül, hanem a sor külső szélén, és mondjuk a 2. sorban, az ebből nemigen érzékel semmit, az oldalról érkező villódzás viszont egy idő után tuti felidegesíti.

A teremben elsőként bemutatott, Az apáca című horrornak az a kevéske hangulata is odalett, ami egyébként volt neki, mert a játékidő 80 százalékában sötétben játszódó, ijesztgetős filmet tökön lőtték a két plusz vászonnal, amire dedikált projektorok vetítenek és ettől olyan világos lett a teremben, mintha a fényeket csak tompították volna az előadáshoz. Egy horrornál ez nem jó ötlet, bár ezen a filmen semmi nem segített volna (kritika majd később).

Speciális teremhez speckó filmek kellenek, jelenleg Az apáca és az őscápás Meg látható ilyen formátumban (utóbbiból mutattak egy kilencperces jelenetsort, ami nagyságrendekkel jobban nézett ki, mint a promóanyag, vagy Krisztus démoni menyasszonya), de lesz még több, a Bohém rapszódia és az Aquaman is mozikba kerül ebben a formátumban. A beruházás nem volt olcsó, 160 millió forintot költöttek rá, de legalább a hangrendszert is felturbózták, ennek minőségébe belekötni nem lehet.

Maga a technológia Dél-Koreából jön, ahol már 2012-ben lehetett így mozizni. Inkább a Távol-keleten népszerű a ScreenX, de mára 13 ország 154 mozitermében van már belőle: Kelet-Közép Európában az Aréna mozija az első. Az extra élményért többet is kell fizetni, 2360 forintot fejenként.