Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát– Nagyi, szerinted nagyon hülyék vagyunk?
– Hát, nem olyan nagyon.
A Nagyi projektben sok ilyen őszinte párbeszéd hallható. Révész Bálint díjnyertes dokumentumfilmjének lényege ugyanis, hogy a nagymamák és huszonéves unokáik felesleges körök nélkül, amilyen őszintén csak lehetséges, beszéljenek egymással. Beszéljenek, mert már nem maradt túl sok idejük együtt, és a nagymamák történetei vannak olyan fontosak és érdekesek, hogy továbbadják őket.
Révész Bálint két barátjával, az angol Merredith Colchesterrel és a német Ruben Woodin-Dechampsszel fogott bele a hét évig tartó Nagyi projektbe. Eleinte csak a saját nagymamájáról, Líviáról akart forgatni, de aztán rájött, hogy a barátai nagymamái is érdekesek, sőt, együtt adják ki igazán a teljes történetet. Bálint nagymamáját ugyanis 16 éves korában deportálták Dachauba, ahol az egész családja odaveszett. Merredith nagymamája, Zan kódfejtő és kém volt a második világháborúban, találkozott Hitlerrel és Churchillel is. Ruben nagymamája, Gudrun még csak 9-10 éves volt ekkor, lelkes iskolás, akit lenyűgöztek a náci indulók és a horogkeresztes zászló.
A fiúk faggatják a nagymamákat, módszeresen, kitartóan. Nincs könnyű dolguk, mert Líviának nagyon fájdalmas az emlékezés, Gundrun pedig olyan mélyen magába zárt mindent, hogy tőmondatos válaszokra is alig hajlandó. A szószátyár és mindig vidám Zan pedig sokkal súlyosabb dolgokat rejteget, mint amit ránézésre gondolnánk róla. Hogy a film forgatása hét évig tartott, jól mutatja, hogy milyen lassan lehetett összeszedegetni az emlékmorzsákat. És hét év sem volt teljesen elég: vannak falak, amik ennyi idő alatt sem omlottak le.
A Nagyi projektben a legjobb a három nagymama figurája.
Lívia, Zan és Gudrun különbözőbbek nem is lehetnének, ami különösen akkor ordító, amikor a srácok összehozzák őket egy-egy vacsora vagy kirándulás erejéig. Lívia és Gudrun tudnak németül, míg Zan és Gudrun angolul beszélni egymással, de olyan nyelv, amit mind a hárman beszélnének, nincs. De messze nem a nyelvi akadályok a legnagyobbak. Zan életvidám természete, hajmeresztő történetei, az a lazaság, ahogy a legintimebb magánéleti titkait elmondja, ahogy simán odaadja a naplóját az unokájának, tökéletes ellentéte Lívia tragikus alakjának, szemérmességének.
Hogyan magyarázhatná el Gudrun Líviának, hogy mit éreztek a németek, vagyis a németek közül sokan Hitler hatalomra kerülésekor? Hogyan értethetné meg Lívia a harcos antikommunista, szovjetek ellen kémkedő Zannel, hogy miért lett belőle kommunista a háború után? Szívszorító látni, ahogy többször is megpróbálják, majd feladják. És mégis, az előzmények ellenére Lívia Gudrunnal marad Skype-kapcsolatban, az arcán őszinte öröm látszik, amikor a német nő felhívja.
IMDb: 8,3
Index: 7/10
Az unokák szála kevésbé sikerült. A Nagyi projekt ugyanis nemcsak arról szól, hogy a srácok beszéltetik a nagymamáikat, hanem arról is, hogy eközben maguk is feldolgozzák a múltat. És nem csak azt: a nagymamáik öregedését, közeledő halálát éppen úgy, mint a saját felnőtté válásukat és halandóságukat. Mindezt iszonyúan lazán próbálják megközelíteni, ami nem baj, csak néha kicsit irritálóvá válik. Talán a koruk, kevés tapasztalatuk miatt nem sikerült ez a szál, de az biztos, hogy az önbizalmuk sokszor lényegesen nagyobb, mint amilyen érdekes a mondanivalójuk.
Révész Bálint gyerekszínészként kezdte (többek közt a Papírrepülőkben és a Vagabondban játszott), Merredith Colchester pedig színész lett. Talán emiatt, talán a személyes téma miatti zavarukban, de néha túljátsszák a dolgokat. Ami azt illeti, Merredith nem csak néha. Nekem ő volt a film leggyengébb pontja, amilyen kedves és jó kérdező volt a nagymamájával közös jelenetekben, olyan tenyérbe mászó, amikor elkezdett saját maga szerepelni. Ezzel ellentétben a harmadik srác, Ruben a nagymamájához hasonlóan zárkózott, szorongó, megejtően önmarcangoló.
Bármilyen egyszerűnek is tűnik beszélgetni a nagymamákkal, a Nagyi projekt elkészítése nem kis erőfeszítést igényelt minden résztvevőtől.
A nagymamák sokszor a fizikai teljesítőképességük határára érnek, az unokák pedig kételkednek a projekt sikerében, értelmében. Pedig nagyon is volt értelme, sőt, mindenkinek kéne egy nagyi projekt az életébe.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!