A tavalyi Berlinale óriási meglepetése volt, hogy a nem sokkal a fesztivál vége előtt bemutatott román-német-cseh-bolgár-francia dráma, a Ne érints meg! elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. És nem csak azt: Adina Pintilie rendező-forgatókönyvíró a legjobb elsőfilm díját is megkapta, később pedig Európai Filmdíj jelölést is kapott az Év felfedezettje kategóriában. Mindezt egy olyan filmért, melynek berlini sajtóvetítésén az újságírók fele elhagyta a termet. A magyar vetítésen is akadt, aki félóra után már menekülőre fogta, és voltak, aki később léptek le. Én végignéztem, de bennem is többször felmerült a menekülés gondolata.

A Ne érints meg! olyan emberek története, akiknek így vagy úgy problémáik vannak az intimitással, egy másik ember testének megérintésével. Az ötvenéves Laura (Laura Benson) úgy érzi, hogy a helyzete tarthatatlan, ezért a legkülönbözőbb terapeutákat, pszichológusokat, prostituáltakat, vagy éppen transznemű prostituált-terapeutákat keres fel, hogy segítsenek rajta. A harmincas Tomas (Tómas Lemarquis az X-men: Apokalipszisból és a Szárnyas fejvadász 2049-ből) is hasonló gondokkal küzd, elnyomja magában a vágyat a másik ember teste iránt.

A harmadik szereplő, Christian (Christian Bayerlein) viszont nagyon is vágyik az érintésekre, de súlyosan mozgáskorlátozott, deformált testben él. Még ahhoz is segítségre van szüksége, hogy megtörölje a száját, miközben betegsége nem érinti a nemiségét, képes a szexuális életre. Christian és Tomas sok más hasonló helyzetű emberrel részt vesznek egy érintésterápián, ahol közösen próbálják legyűrni az előítéleteiket, gátlásaikat, rossz beidegződéseiket.

Laura Benson és Tómas Lemarquis saját keresztneveiken szerepelnek, de a történet, amit a filmben látunk nem (teljesen) az ő történetük. Ezzel szemben Christian Bayerlein teljesen magát alakítja, ő valóban ezzel a betegséggel él. A film vége felé a rendező meg is köszöni neki és a feleségének, hogy ennyire őszintén beavatták őt a szexuális és érzelmi életükbe.

Merthogy ebben a filmben a rendező, Adina Pintilie is szerepel. Nemcsak a hőseit, hanem saját magát is elemzi, azt a megfigyelő szerepet, amit ebben a történetben betölt. Ennek ellenére Adina Pintilie határozottan állítja, hogy a filmje nem dokumentumfilm, még úgy sem, hogy rajta és a főszereplőkön kívül mások is magukat alakítják, saját munkájukkal jelennek meg, így például a terapeuták.

A Ne érints meg! tehát egy önismereti utazás is a szereplők számára, melynek végén eljutnak arra a felismerésre, hogy az intimitás megélésének ezer különböző módja van. Van, akire az hat felszabadítóan, ha múltjában kutatva felfedez és kibogoz néhány elvarratlan szálat, megoldatlan emberi viszonyt. Másoknak extrém tapasztalatokra, komfortzónájukból való kilépésre lehet szüksége, megint másoknak pedig egy olyan elfogadó és szeretetteljes személyre, mint amilyen Christian felesége.

És ezt a kellemetlen érzést nem magyarázza meg önmagában csak az, hogy a Ne érints meg! pornóba hajlóan explicit film. A sok meztelenség, a szabálytalan, átlagos vagy akár hétköznapi mércével mérve csúnya testek látványa nyilván azt a cél szolgálja, hogy a néző rájöjjön, mennyire hozzászoktatták ahhoz, hogy csak a fiatal és szép emberek nyilvános meztelensége elfogadott. A szadomazo, BDSM jelentek (nagyon nem úgy, mint A szürke ötven árnyalatában) ugyan szintén nem gyakoriak a moziban, de nem is példa nélküliek.

Önmagában tehát ezek nem indokolják a rossz érzéseket. A kellemetlen élményhez hozzájárul, hogy a Ne érints meg! egy rémesen hideg film. Szinte minden jelenete hófehér-szürke, steril, minimalista helyeken játszódik legyen szó Laura lakásáról vagy az érintésterápia helyszínéről. A rendező egyik fő eszköze az ismétlés, Laura ugyanazokat a köröket futja ugyanazokkal az emberekkel. Ez egy idő után borzasztóan unalmassá válik, hogy apró eltérésekkel, de mindig ugyanaz történik. Laura mellett Tomas szála is felesleges jelenetekkel, üresjáratokkal terhelt. Velük szemben Christian végig érdekes tud maradni. Talán azért is, mert a három főszereplő közül egyedül ő az, akiről elmondhatjuk, hogy megismertük a film alatt. Laura és Tomas idegenek maradnak, hiába néztük több mint két órán keresztül a szexuális útkeresésüket.

A Ne érints meg! szándékaival, mondanivalójával száz százalékban egyet lehet érteni. A megvalósítása, maga a filmélmény viszont annyira kellemetlen, hogy miközben a szereplők újra felfedezik a szexuális életüket, a néző azon gondolkozik, hogy az övé vajon meddig fog szünetelni a film hatására. 

(Borítókép: Vertigo Média)