Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMInkább nézném anyámékat részegen rokizni
További Cinematrix cikkek
- 120 nőt gyilkoltak meg Olaszországban
- Andrew Haigh rendezi a Leonardo da Vinci-filmet a Universalnak
- Meg lehet szakadni a röhögéstől Ryan Gosling új akcióvígjátékán
- Dwayne Johnson állítólag irtó taplón viselkedett új filmjének forgatásán
- Aki nem bírja a keménykedést, ezt az új sorozatot messzire kerülje el
Ha majd egyszer lesz ítéletnap, és valamelyik nagy stúdió fejesének a Megváltó előtt kell magyaráznia a bizonyítványt, mármint azt, hogy miért árasztották el a XXI. századot pizsamás szuperhősökkel és remake-ek folytatásaival, elég lesz, ha elővesz egy holografikus hogyishívjákot, és elindítja rajta az Amit nem akarsz tudni a szüleidről (leánykori nevén: Drunk Parents) című, eredeti ötletből forgatott filmet. Nincs az az Isten, hogy tíz perc után ne engedjék be a Jó Helyre.
Ennyit ér
Index: 1/10
IMDb: 3,3/10
A Saturday Night Live és a köré/mögé felépült komédiás szcéna több fajta írót/rendezőt kitermelt, például Adam McKay-t, aki a Nagy dobás forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott, és Az alelnökért rendezői Oscart kellett volna nyernie. Meg Fred Wolfot, aki megírta a Kismocsok című prolivígjátékot David Spade-nek, a Vadbarmok című gyökérkomédiát Steve Zahnnak, meg a Nagyfiúk 1-2-t Adam Sandlernek és Kevin Jamesnek. Jelölték is egy Arany málnára a második részért.
Szóval attól, hogy valaki 95 SNL-részben írt jeleneteket, még nem biztos, hogy vicces lesz, viszont szerez vele annyi rutint, hogy egy teljesen átlagos, sehová nem tartó, semmitmondó komédia forgatókönyvét üzembiztosan összerakja.
Hollywood ma úgy működik, hogy vannak a nagy stúdiók, ahol a 150 milliós blockbusterek mellett legfeljebb minimálköltségvetésű "miért ne?" jellegű kísérleteket forgatnak, mert ugye, ha bejön, akkor kasza, ha meg nem, hát buktunk tízmilliót, kit érdekel. Az ellenpólus az 1984 óta Sundance-fesztivál néven ismert függetlenfilmes dzsembori, ami a kevés pénzből, stúdiótámogatás nélkül, leginkább a művészet kedvéért forgó alkotásokat karolja fel. (A Törtetők óta meg azt is tudjuk, hogy a hollywoodi elit azért jár ide, hogy mormonokkal dugjon.) A kettő közötti senki földje a közepes költségvetésű, 30-60 millió dollárért forgatott, összekalapozott pénzből megcsinált filmeké. Ilyen volt például A komornyik, aminek 30 millió dolláros büdzséjét 41 producer szedte össze (nagy bajban lettek volna az Oscar-gála szervezői, ha nyer, csak executive producerből volt vagy 25 a filmen), és osztozott a 176 milliós bevétel utáni mittudomén mekkora nyereségen.
Ebben az egyre szélesebb sávban mozog egyébként a Netflix és az Amazon is. A legtöbb általuk gyártott film költségvetése nem megy az ötvenmilliós határ fölé, és összehasonlíthatatlanul több eredeti ötlettel foglalkoznak, mint a nagy stúdiók összesen. A nagy streamingcégek mellett pedig kiválóan megélnek a kor Carolcói, az olyan cégek, mint például az Amit nem akarsz tudni a szüleidről mögött álló Bron Studios, aminek palettáján (pont ahogy Andy Vajna és Mario Kassar közös cége esetében) az egészen remek filmek mellett sok gagyi is szerepel, de egyvalami összeköti őket: szinte minden filmjükben (és van már 71) jól ismert színészekkel dolgoznak. A Kerítésekben és A jogdoktorban Denzel Washingtonnal, az Egy kis szívességben Blake Lively-val vagy éppen Charlize Theronnal a Pszichoanyuban. Ők forgatták az A kém aki dobott engem című vígjátékot Budapesten Mila Kunisszal és Kate McKinnonnal, de dolgoztak Ellen Page-dzsel, Sam Rockwellel, Kristen Wiiggel, Tom Hiddlestonnal és Elizabeth Olsennel, most éppen Tom Hardyval forgatnak Al Capone-filmet, Jennifer Annistonnal és Reese Witherspoonnal pedig sorozatot az Apple-nek.
És azért nem ejtettem még egy árva szót sem a kritika alanyáról, a dettó ismertebb nevekkel (Alec Baldwin, Salma Hayek, Bridget Moynahan, Joe Manganiello, Jim Gaffigan, Sasha Mitchell és Treat Williams) forgatott Amit nem akarsz tudni a szüleidről, mert
ez nem az a film, amiről lenne értelme beszélni, és amiről a Bron Studiosnál évek múlva fátyolos szemmel suttogják, hogy bárcsak az életben lenne még egyszer egy ilyen filmünk.
Az alapsztori is olyan, mint egy ötperces SNL-jelenet: felső-középosztálybeli szülők eltitkolják az egyetemre menő lányuk előtt, hogy anyagilag mekkora szarban vannak, majd az alkalom szüli a részeg tolvajt elv alapján kissé illuminált állapotban hoznak egy sor nagyon rossz döntést. És ez simán működne is egyfajta visszatérő szegmensként, kis adagban, nagyon túljátszva, de másfél órában nem, ugyanis ahhoz kellene egy ív, ami a történet leír, és karakterek, melyek fejlődnek.
Itt erről szó sincs. Alec Baldwin és a 30 Rock (A stúdió) című sitcomban is a feleségét játszó Salma Hayek ripacskodása először csak érthetetlen, aztán meg iszonyú kínos - én a 16. percben akartam először kijönni a filmről, annyira idegesített a rettentő magyar szinkronnal súlyosbított kínlódás. Hayek vagy nem tud részeget alakítani, vagy nem akar, mindenesetre attól, hogy valaki a mellét dülleszti, a szemét meregeti, és néha azt mondja, faszomba, bazdmeg, még nem lesz részeg nő. Baldwin egy fokkal hihetőbb, de nála meg az érdeklődés teljes hiánya a legkiborítóbb, hiszen ha másból nem, is de az SNL-ből pontosan lehet tudni milyen tehetséges komikus (1990 óta 17 alkalommal vezette), ebben a filmben viszont olyan, mint egy alvajáró.
A jelenetek inkább kínosak, mint viccesek, a szülők viselkedése teljesen random, ugyanolyan helyzetben, ugyanazzal a mellékszereplővel képtelenek egyformán viselkedni, a szövegkönyv zavaros, nem lehet tudni, hogy mi, miért történik,
például miért gondolná bárki is, hogy jó ötlet a haverja házát kiadni úgy, hogy egy csekket kap, amiről még mi itt, Kelet-Európában is tudjuk, hogy úgyis fedezetlen lesz. Öt perccel később pedig eljátsszák ugyanezt.
És még ha be lennének állva. De nincsenek, mert, spoiler, elfogy a vodka és a bor is, így el kell menni a közértbe, de az meg nem olyan egyszerű. Itt jegyezném meg halkan, hogy a 8. percben megállapítást nyert, hogy a haver 12 méterre álló házában 186 üveges borkollekció várja az ittas szereplőket. És ahelyett, hogy mondvacsinált indokokkal mesterkélt kalamajkákba sodorták volna őket, elég lett volna az egyetlen olyan lépést megtenni, amit minden félrészeg ember tenne és levinni őket a pincébe, bebaszni. Mindenki jobban járt volna.
Ne maradjon le semmiről!