Alex Honnold 2017 júniusában megmászta a Yosemite Nemzeti Parkban található El Capitan egyik legnehezebb útját, a Freeridert, ami olyan nehézségű, hogy azt is feljegyzik, ha valaki kötéllel, biztosítással megcsinálja. Honnold június 3-án mindenfajta biztosítás nélkül mászott fel, ami azt jelenti, hogy ha csak egyet hibázott volna, meghal. A mászásról készült Free Solo című film a brit BAFTA után az Oscar-díjat is megnyerte, teljesen jogosan. Honnolddal még az Oscar megnyerése előtt beszélgettünk Londonban.

Most mi jön?

Alex Honnold: Nos, Portugáliába megyek jövő hónapban, tengeri sziklamászásra a barátnőmmel. Kipihenjük a film utóéletét. Egész nap ragyogó napsütésben mászunk, alattunk azt óceán, remek lesz.

Van a filmben egy pillanat, amikor az egyik legnehezebb részen átjutva belevigyorogsz a kamerába. Akkor már érezted belül, hogy megvan?

Mondhatjuk. Az a szakasz a legnehezebb rész, előtte többször is megmutatjuk, menyire apróságon múlhat az átjutás rajta. Szóval, amikor túljutottam, nagyon feldobott voltam. Mászás közben, ha megcsináltam egy nehezebb szakaszt, éreztem, hogy picivel közelebb van a csúcs, és ez tagadhatatlanul jó érzés.

Mi járt a fejedben mászás közben?

Leginkább semmi, mert a feladatra összpontosítottam, és másztam. Voltak persze olyan szakaszok, amikor lehetett lazítani, körülnéztem, élveztem a természet szépségét, hogy ott vagyok egy tökéletes nyári reggelen, a nap éppen felkel... Érted. Eszembe jutottak azok a mászók is, akikkel a falon dolgoztam korábban. De többnyire csak összpontosítottam.

Az örök kérdés: miért kötél nélkül?

Nem tudom. Miért vállal el bárki is bármi nehezet? A kötél nélküli mászás a hegymászás természetes evolúciójának csúcsa, engem meg már gyerekként is ez érdekelt a legjobban. Az évek folyamán kötél nélkül másztam meg nagyjából minden jelentős falat és sziklát. Minden évben valamivel nagyobb, nehezebb célt kerestem magamnak, az út végén pedig mindig is ott tornyosult az El Cap, az egyik legnehezebb fal a világon. Egyszerűen kézenfekvő és természetes volt, hogy megmásszam. Ez egy nagyon hosszú folyamat, vagy út vége volt, ami kvázi 23 éven át tartott, hiszen minden egyes mászásom valahol erre készített fel. Ebből látunk a filmben úgy két évet.

Mi lesz a következő kihívás?

Nem tudom. Egyelőre alig várom, hogy megint a szabadban mászhassak. Biztos kell majd pár hónap, hogy megint rendes mászónak érezzem magam, hiszen abban az öt hónapban, amiben a filmet turnéztattuk, csak termekben mászhattam, az meg nem az igazi. Mondjuk fizikálisan soha nem voltam még ennyire jó állapotban, csak hiányzik a sziklafal érintése.

Milyen képeket mutattak, amikor az amigdaládat vizsgálták?

Ugyanazt a sztenderd tesztet végezték el rajtam, mint mindenki máson. A képek a 80-as vagy a 70-es évekből származhatnak, évtizedek óta ezt használják kutatásra. Egyszerű, fekete-fehér fényképek, rajtuk fegyveres fazonokról, népirtásról, égő gyermekekről, rémes cucc, tényleg. Aztán vannak köztük kifejezetten szépek, tájképek, fű, fa virág, meg semlegesek is, egy elektromos aljzatról vagy asztalról. A baj csak az, hogy a vizsgálat alatt ott fekszel egy csőben, és totál biztonságban érzed magad. És nekem ez a döntő, tökmindegy, milyen képet mutatnak, ha az agyam pontosan tudja, hogy minden oké.

Amit ebből megtudtam magamról az az, hogy az elmúlt 23 évben olyan sok veszélyes szituációban voltam, hogy egy fényképnél jóval többre van szükség, hogy a frászt hozzák rám.

Ezek szerint gyermekként más voltál?

Ezt soha nem tudjuk meg, mert senkinek nem jutott eszébe megvizsgálni az amigdalámat gyerekkoromban, pedig nem ártott volna. Én személy szerint nem hiszem, hogy mindig is ilyen lettem volna. Emlékszem arra hogy tíz évvel ezelőtt a kötél nélküli mászás sokkal ijesztőbb dolog volt, de így, hogy azóta még több gyakorlatot szereztem benne, már nem az.

Könnyű volt beszélni a félelmeidről?

Igen. Alapvetően mindenki érez félelmet, és mindenki ugyanazoktól a dolgoktól fél. Halál, fájdalom – sok egyetemes félelem van mindenkiben. Szerintem könnyű beszélni ezekről a dolgokról, mert mindenki ugyanezt tapasztalja, és ismerős neki az érzés, tud azonosulni vele.

Irracionális, hülye félelmeid nincsenek?

Azt hiszem, többnyire racionális félelmeim vannak - igaz, ezt 15 olyan év után jelenthetem ki, aminek a nagy részét így vagy úgy a félelem töltötte ki. Gondoljanak is bármit, én nagyon sokat féltem életemben. A félelem egy fiziológiai reakció, a tested akar közölni valami vele. Figyelmeztet a veszélyre. Ezt mindenki így éli meg, ez se nem jó vagy rossz, egyszerűen van. Pont olyan érzés, mint az éhség: akkor a test jelzi, hogy alacsony a vércukorszint, és tessék bevinni valami táplálékot. Amikor éhes vagyok, nem kezdek el pánikolni, hogy jajistenem, most mi lesz, azonnal ennem kell, jaj, jaj, hanem tudomásul veszem a jelzést, és előbb-utóbb eszek valamit. Ezt mindenki le tudja kezelni magában. Úgy vélem, a félelem esetében ugyanez történik, a tested mond valamit. És te döntöd el, hogy cselekszel-e vagy sem: oké, nagyon félek, de valóban veszélyben vagyok? És ha igen, tegyek valamit a veszélyforrás semlegesítésére? Esetleg menjek tovább? Forduljak vissza? Mindez csak döntéshozatal a rendelkezésre álló információ alapján.

Most, hogy a hegymászás olimpiai sporttá vált, meg fog vajon változni a sport?

Biztos vagyok benne, hogy igen, de ne feledjük, hogy a világbajnokságok már egy ideje szerves részét képezik a sportnak. Biztos vagyok benne, hogy az olimpia egy kicsivel közelebb hozza a mászást az érdeklődőkhöz, de valószínűleg nem hoz drasztikus változást. Meglátjuk. A mászás mindig is kompetitív volt, ha én felmásztam valahol, tuti akadt egy mászó, aki meg akarta ugyanazt csinálni, csak gyorsabban, jobban.

Engem az olimpia nem érint, mármint versenyzőként, hisze 32 évesen túl öreg és túl gyenge vagyok hozzá. Ne ingasd a fejed, inkább gondold végig: tornában milyen életkorban nyernek olimpiát a sportolók? 16 és 20 között. Na, erről van szó.

Lehet űberelni az El Cap megmászását?

Nos, ha valaki gyorsabban, jobban meg tudja csinálni, hajrá. Szerintem is lehetséges, de a kérdés nem ez, hanem van-e olyan mászó, aki tudja magáról, hogy meg tudja csinálni, és aki hajlandó annyit készülni rá, mint én.

És egy másik sziklával? Ami ennél is nehezebb?

Nem tudom. Nem nagyon van több ilyen fal a világon. Az El Capnek történelme, mitológiája van. A hegymászók világában az El Cap nagyon különleges helyet foglal el, és ugyan vannak olyan falak, melyek magasabbak, olyanok is, melyek nehezebbek, de ezek a világ eldugott sarkaiban állnak, nem lehet megközelíteni őket csak úgy. Az El Cap ettől is olyan legendás: ott áll egy nemzeti parkban, az mássza meg, aki akarja.

Volt olyan stábmegbeszélés, aminek során feljött a legrosszabb forgatókönyv? Azaz, mi lesz a filmmel, ha lezuhansz?

Nem, nem hiszem, hogy beszéltünk volna róla. Abban biztos vagyok, hogy egymás között nagyon sokszor átbeszélték, hiszen ez a természetes reakció. Engem viszont nem igazán érdekelt, hogy mi lesz a filmmel, ha leesek, mert hát miért érdekeljen, eléggé halott leszek. Azt csinálhattak volna vele, amit akarnak.

Kitől kaptad a legjobb tanácsot a pályádon, és mi volt az?

Nem tudom, hogy kaptam-e egyáltalán. A barátaim többsége igyekezett lebeszélni a kötél nélküli mászásról. A filmben feltűnik Tommy Caldwell és Peter Croft is, akik gyermekkorom nagy hősei voltak. Egyikük sem adott semmilyen tanácsot. Soha. De mindketten inspiráltak és inspirálnak a mai napig, miattuk akartam egyre jobb lenni, megtanulni felmérni és értékelni a kockázati tényezőket. Pete egész életében kötél nélkül mászott, és a mai napig imádja. Még most, hatvanévesen is egyfajta gyermeki lelkesedéssel közelít a hegymászáshoz. Ez például remek inspiráció számomra.

A felkészülés és a mászás magánya után mekkora kultúrsokk a sajtókörút? Az ilyen interjúk, a premierek, a smúzolás?

Óriási élmény. Nekem nagyon fontos, hogy legyen terem, és szabadon dönthessek a dolgaimról. Imádom a lakóautómat és a csajomat, de pár hónapig kibírom, hogy nem abban alszunk, hanem szállodákban. Ilyen úgysem lesz még egyszer, nem úgy tűnik, mintha jövőre a Free Solo 2 sajtókörútjára kellene mennem. Az elmúlt 23 évemet szinte csak mászással töltöttem. Fél év szabadságot kivenni ez alól tök szórakoztató.

Van egy nagyon érdekes jelenet a filmben veled és barátnőddel. Arra gondolok, amikor megkérdezi tőled, hogy ő mennyire számít komoly elkötelezettségnek az életedben, te meg azt feleled, hogy semennyire. Volt ennek utóélete?

Mármint hogy kaptam-e egy pofont? Igen. A jelenetek némelyikét ma már alig bírom megnézni, ez a bizonyos beszélgetés hat hónappal azután volt, hogy elkezdtünk járni. Akkor én már vagy hét vagy nyolc éve arról álmodtam, hogy megmászom az El Capet. A csajommal viszont még egy évet sem voltam együtt, így a mérleg nyelve nagyon nem az ő irányába billent. Már harmadik éve van velem, és túl vagyok az El Cap megmászásán is, szóval a jövőbeni mászásaim elbírálása másképp történik majd.

Meg tudod magyarázni, hogy miért vannak odáig az emberek a kötél nélküli mászásért?

Azt hiszem, a film remek fogadtatásának titka az, hogy a free solo, azaz a kötél nélküli mászás a legegyszerűbben megérthető formája a mászásnak. Nem kell mászónak lenni, hogy az ember tudja, mi történik.

A filmkészítőknek soha nem kellett megmagyarázniuk, mi ebben a kihívás, mert nyilvánvaló. Ha a faszi leesik, meghal. Ennyi. Ez erről szól.

Általában a mászással kapcsolatos dolgokat meg kell magyarázni. Hogy mi, mitől nehéz. Hogy ez az eszköz meg az az eszköz mire való. Hogy miért nehezebb az, ami a felvételen tök könnyűnek tűnik, mint az, amitől eláll a lélegzeted. A Free Solo szépsége az, hogy bárki, aki megnézi, azonnal érti, hogy ezt mennyire nehéz megcsinálni.

A profi hegymászók másképp reagálnak a filmre, mint a laikus nézők?

Nem. Erre különösen büszke vagyok. Amikor a filmet bemutatták az amerikai mozikban, a barátaimtól, akik egyébként mind mászók, iszonyú sok üzenetet kaptam. "Hihetetlen!" "Állat!" "Büszke vagyok rád!" Nagyon sokat jelentett nekem, hogy még azok is, akik kötéllel ugyan, de megmászták az El Capet, teljesen lepadlóztak tőle.

A Fehér Házba meghívtak már?

Nem. Ha jól tudom, a jelenlegi kormányzat nem nagyon támogatja a falmászást.

A Free Solo Magyarországon nem kerül moziforgalmazásba, kizárólag a National Geographic csatornán lehet megnézni március 17-én este 10 órától.