A plakátot messziről nézve úgy tűnhet, hogy az Übergáz egy eredeti ötletből készült film, egy igazi unikornis abban a mozis kínálatában, ahol nyáron szinte kizárólag folytatások, remake-ek, rebootok találhatók. Jobban megnézve azonban kiderül, hogy ez sem egy túlságosan merész vagy kockázatos vállalkozás, de legalább friss és izgalmas színészek vannak a főszerepben.

A taxis közlekedést megreformáló alkalmazások, mint az Uber vagy a Lyft, a 2010-es évek közepére lettek igazán elterjedtek és népszerűek, Hollywood pedig erre is úgy ugrott rá, mint tyúk a takonyra, és hirtelen több olyan filmet is elkezdtek fejleszteni, amelynek főszerepében az utasa miatt furcsa kalandokba keveredő sofőr látható. 

Az Übergáz legnagyobb szerencséje, hogy a főszerepre (jelenleg) közepesen ismert, viszont tehetséges és karizmatikus színészeket találtak. Az egykori pankrátor Dave Bautista (A galaxis őrzői filmekből lehet elsősorban ismerős) alakítja Vicet, a nagydarab rendőrt, míg a Szilícium-völgy című HBO-sorozatból ismert Kumail Nanjiani játssza a mellékállásban robotoló Uber-sofőrt, aki legszívesebben kimaradt volna az egészből.  

A történet szerint Vic egy veszélyes drogcsempész nyomában van, de pont a szemműtéte utáni napon kap egy tuti fülest arról, hogy hol kaphatja el a Teijo nevű bűnözőt, akit Iko Uwais alakít. Vezetés helyett tehát muszáj Ubert hívnia ahhoz, hogy az ügy végére tudjon járni. Így jön létre a párosuk, ami egészen a film végéig kitart.

Az Übergáz inkább emlékeztetett a francia Taxi-filmekre, mintsem Michael Mann Collateral című alkotására, amiben Tom Cruise őszhajú és hidegvérű bérgyilkosa kocsikázott egy egész estén keresztül Jaime Foxx taxisofőrjével. A Taxit néhány évvel ezelőtt megpróbálták amerikai körülmények között elkészíteni, de óriási bukta lett belőle. Most viszont sikerült egészen közel kerülni annak a szellemiségéhez. Főleg azért, mert

Vic mintha a 80-as évekből pottyant volna ide, és pont az akkori korideált tükrözi, vagyis nem lehet az érzelmeket kimutatni vagy azokról beszélni, a vitás kérdéseket pedig legegyszerűbben ökölharccal lehet eldönteni. Hozzá képest Stu egy igazi modern férfi, aki elektromos autót vezet, de soha nem a saját maga ura, mert ki van szolgáltatva az utasai jóindulatának. Ráadásul nem szereti a munkáját, és csak azért dolgozik két műszakban, hogy betársulhasson a szerelme üzletébe, aki természetesen csak barátként tekint rá. 

A közös akció aztán lehetőséget ad rá, hogy mindketten tanuljanak valamit a másiktól, és szerencsére a rendező, Michael Dowse ügyel rá, hogy amikor ketten a kocsiban éppen egymás agyára mennek, akkor hagyja érvényesülni a színészeket. Könnyen elképzelhető, hogy a film legjobb poénjai nem is voltak benne Tripper Clancy forgatókönyvében.

A két figurát összességében mégsem érezni egyenrangúnak. Azt más filmekből tudjuk, hogy Dave Bautista egy jó színész, a Szárnyas fejvadász 2049-ben néhány jelenet elég volt neki, hogy egy hús-vér figurát hozzon létre, és látszott, hogy nem csak a pankrátorshow-kban megszokott harsány eszközöket képes használni. Kár, hogy a film legtöbbször ügyet sem vet a nüanszokra. 

Vic elefántként trappol végig a filmen és a porcelánbolt szerepét eljátszó Los Angelesen, ahol semmi sem maradhat épen az útjában. Ebben néhány helyzetkomikum benne van, bár a moziban ilyenkor leginkább azon nevethet az ember, hogy tényleg elsütöttek egy ilyen sokszor látott poént, és nem azért, mert valami meglepő és tényleg vicces történt. Az érdekesebb karakterív és a jó beszólások mind Stunak jutnak.

Az elején még úgy tűnik, hogy az Übergáz képes túllépni az akcióvígjátékok Michael Bay-i iskoláján, és Stu meg Vic ki is nevet néhány klasszikus klisét az ilyen filmekből. Harminc-negyven perccel később azonban egyértelmű lesz, hogy ez valójában csak előkészítés volt, és eszük ágában sincs elkerülni a sokat látott kliséket. Az ökölharcnál remeg a kamera, a főszereplők elképesztő túlerővel szemben is simán helytállnak, a harmadik főszereplőnek számító Nissan aksija meg pont a legrosszabb pillanatban adja meg magát.

Szerencsére a film olyan hamar véget ér, hogy igazán bosszankodni vagy unatkozni nincs időnk. Kicsit kevesebb frissességgel és némileg több 21. századi önreflexióval még kellemesebb meglepetés lehetett volna az Übergáz, ami mindezek ellenére sem szolgál rá a magyar címére. Bár érthető, hogy a főszereplő nevére utaló címet (Stuber) nem lehetett megtartani, szerintem a magyar változat nem túl sokat segít abban, hogy a film megtalálja közönségét.