Vannak olyan filmek, amiknek már a plakátja, szereplőgárdája, előzetese is pontosan előrejelzi, hogy mire lehet számítani abban a másfél órában, aminek elkészítésére minden bizonnyal súlyosan sötét családi titkok kiteregetésének fenyegetésével zsarolták ki a büdzsét. A Halálod appja, született Countdown (Visszaszámlálás), is ilyen film, egy rossz, lakossági jumpscare-ekre épített, borzasztó ripacsokkal eljátszott, saját magát a végletekig komolyan vevő katyvasz, amit, ha vizsgafilmek adnánk be a világ bármelyik filmes szakképző intézetébe, körberöhögnének vele.

Az alapfelállás az, hogy van egy applikáció, amit ha letöltesz, elindít egy bazinagy visszaszámláló órát, és ha az lemegy nullára, akkor jön a villanydémon, és elvisz a picsába. Ha kicselezed, azaz halálod időpontjának ismeretében lemondod a potenciálisan veszélyes programokat (halott szülő meglátogatása temetőben, hazaautókázás egy félrészeg nyikhajjal, vonatút a vidéki rokonsághoz, stb.) az app szól, hogy ejnye, és halálod óráját előrébb hozza. Ennyit az előre elrendeltetésről, ugye, amire, mint központi motívumra, az egész sztorit felhúzzák, de tényleg ez legyen a legkisebb baj ezzel a filmmel.

Halálom ap(p)ja - Vlad (Nic Cage) egy román kohász, aki egy amerikai vasgyárban melózik, és a zöld kártyára hajt. Kislánya, Daciana, a fater otthon felejtett mobiljára letölt egy appot, ami alapján Vlad hamarosan meghal. Berohan az üzembe, hogy figyelmeztesse, de óvatlan, és beleesik egy üstnyi folyékony fémbe. Vlad egy vak csellista (Emily Ratajkowski) segítségével kideríti, hogy az appot egy démon írta, így elütteti magát egy busszal, hogy a túlvilágon a szart is kiverje belőle. 

A sztori ismerős lehet a Végső állomás című franchise-ból, ami 2000 és 2011 között öt filmet, egy képregényt és pár regényt hagyott az utókorra. A filmek mindegyike arról szólt, hogy a halált nem lehet átverni, az eljön érted, ha megfeszülsz is, és ha mégis, valahogy sikerül megúsznod, egy gumiszoba vár rád, ami groteszk módon a legjobb dolog, ami ebben az esetben történhet veled. Az öt filmben olyan közepesen ismert arcok tűntek fel, mint Ali Larter, Brendan Fehr, A.J. Cook, Mary Elizabeth Winstead vagy Courtney B. Vance, és hoztak 154 milliós össz-büdzsére 665 millió dollárt.

Egy appom, egy halálom - Dorsey (Timothy Chalamet) az introvertáltság iskolapéldája. Mikkel (Hailee Stanfield) az iskola legnépszerűbb csaja. Letöltenek egy appot, ami megjósolja, hogy mikor halnak meg, és nekik másodpercre ugyanazt a számot dobta. Vajon egymásra találnak, mielőtt lejár a halál órája?

Ez adhatta a löketet, hogy elkészüljön a szegény ember halált kicselező horrorja, ami a horror egyik alapelemét, a jumpscare-t használja a ijesztgetésre, hozzácsapva a démonos-ördögűzős filmek alapkellékeit a sárgán/pirosan fénylő szemektől a random konfigurációba bereccsenő végtagokon át a semmiből feltűnő halálig, mindezt leöntve egy nagyon halovány üzenettel a mobiltelefonok és applikációk veszélyeiről, sőt, az íze kedvéért még beleforgattak egy kis #metoo-t és szexuális zaklatást is, mert hát csak 2019-et írunk.

Egy haláli app - James (Franco), Seth (Rogen) és Pete (Davidson) az iowai Mediapolisban élnek, ahol soha, semmi nem történt eddig, és nem is valószínű, hogy fog. Online pornóoldalak supportjával és onanizálással töltik napjaikat, ácsingóznak a szomszédlányra (Peyton List) és szívnak. Egy nap egy ügyfél kissé hisztérikus telefonpanasza nyomán letöltenek egy appot, és kajakra beveszik, hogy két nap múlva annyi nekik, így feldúlják a falu életét, bűnbe viszik a szomszédlányt és a papot, bevesznek, elszívnak és felszívnak mindent, amit lelnek, de vajon tényleg eljön az ítélet órája?

A meglehetősen tehetségtelen és feszt ripacskodó színészek igyekeznek valamit kezdni a történettel, de nem sokra mennek vele, így a játékuk valahol a nemtörődömség és a beleszarás határmezsgyéjén mozog, egyedül a befektetési bankárból színésszé avanzsált P. J. Byrne élvezi igazán a mókát a tetovált hátú, ördögűzésből fekete öves pap szerepében. A rendezés kvázi nem létezik, nincs egy érezhető, tetten érhető, következetes akarat, ami végigvezetné a filmen a nézőt, a forgatókönyv tragikus, a magyar szinkron meg pláne, ennyire rosszul nem is tudom, mikor találtak el színészhangokat utoljára.

Appban halva - Björk (Björk) a Húsvét-szigeteken halőr, hobbiból pedig a helyi jazzbalett-klubot vezeti. Szeretne eljutni a világbajnokságra, de ehhez először az országos mezőnyben kellene kiemelkedőt nyújtani. Amikor egy furcsa véletlen nyomán Chile összes jazzbalettese szörnyet hal egy földrengésben, Björk és hű tanítványai (Björk) arra készülnek, hogy megvédjék az ország becsületét az egzotikus Lentiben rendezendő VB-n. Björk csaja (Kit Harington) letölt egy appot a telefonra, de elindítva a várt térkép helyett egy óra kezd el visszaszámolni, és nullánál arccal előre a házra zuhan egy hatalmas kőszobor. Björk kihajítja a telefont, és elmegy halászni.

Annyira amatőr a film, hogy egy ponton már elkezdjük sajnálni. Mert legyen valami tré, zsé-kategóriás mocsok, de a saját szabályait tartsa már be, ez a minimum. Itt ad hoc derülnek ki dolgok az app működéséről (amit olyan szarul fejlesztettek le a Hell Fovever BT. kóderei, hogy 60 gigabyte tárhelyet igényel, ezzel elég sok felhasználót eleve kizárva a kalandból), nem lehet tudni, hogy a szereplőket kísértő rémképek minek jelennek meg 13 órával a halál időpontja előtt, tán a frászt hozni rájuk? Ugyan mi végett?

App, halál, lóvé - Egy zseniális hacker (Aaron Paul) összebandázik egy bérgyilkossal (Maisie Williams), hogy tönkretegyék azt a céget, aminek vezetői mindkettőjük életét megkeserítették. A hacker ír egy appot, ami látszólag egy halálóra, a  bérgyilkos meg végez azzal, akit kinéznek maguknak. A cég biztonsági főnöke (Rami Malek) azonban rájön, hogy valami nem stimmel.

Rém átlátszó és nevetséges például (de az egész filmre jellemző), ahogy a fináléban előkerülő, Fontos Dolgot egy olyan, tök random jelenettel vezetnek fel az első félórában, amiről üvölt hogy csak azért van a filmben, hogy később majd felkiáltsunk, hogy "Aha! Micsoda furmány!" De nem ezt kiáltjuk magunkban, hanem azt, hogy mikor lesz már végre ennek a kínlódásnak?