A szaúdi nők autósiskoláját nézve az ember többször azon kapja magát, hogy olyan érzése támad, mint amikor egy autóreklámot lát. Többnyire új, vagy egyenesen vadi új (magyar viszonylatban mindenképp), nagy és drága autókat vezetnek fiatal, csinos nők. Napszemüvegben, gondosan elkészített sminkben hajtanak a szépséges sivatagai tájban, a néző szinte várja a feliratot a végén, hogy mennyibe kerül ez a menő kocsi. De nem, ez egy dokumentumfilm, csak éppen a világnak egy nagyon fura helyén játszódik.

A szaúdi nők autósiskolája sokkal komolyabb és fontosabb témáról szól, mint amit a képei helyenként sugallnak. Erica Gornall rendező és stábja azután forgatott Szaúd-Arábiában, hogy 2018 júniusában a nők engedélyt kaptak arra, hogy a volán mögé üljenek. A tilalom 1957 óta volt érvényben, Szaúd-Arábia volt az egyetlen ország a világon, ahol ilyen nemi korlátozást alkalmaztak. Az, hogy a nők vezethetnek, része a Mohamed bin Szalmán trónörökös nevéhez köthető reformoknak, melyek közé például a moziba járás tilalmának részleges feloldása is tartozik. (A reformer sztárherceg sötét ügyeiről ebben a cikkben írtunk részletesen.)

A film már a legelején felhívja a figyelmet arra, hogy Szaúd-Arábiában most sem szívesen látott vendégek a külföldi stábok, Gornallék hosszas szervezés után kapták meg a három hónapra szóló forgatási engedélyt. Arról nem beszélnek, de azért ebben a kis emlékeztetőben mégis benne van, hogy ennek megfelelően kell értékelni az elhangzottakat. Szaúd-Arábiában nincs szólásszabadság, a filmben névvel és arccal nyilatkozó nők nyilván ezerszer is meggondolták, hogy mit mondanak egy külföldi forgatócsoportnak. Még úgy is, hogy így vagy úgy, de ők mindannyian kivételes helyzetű nők az országban.

Itt van például Sahad al-Humaizi, aki alig pár hónappal a tilalom feloldása után már Uber sofőrként dolgozik Rijádban. Jól vezet, imád vezetni és a fuvarokat felhasználja arra is, hogy óvatosan, finoman, de saját példáján keresztül győzze meg utasait arról, hogy a nőknek is helye van a volán mögött. Sahad gyerekkora óta vezet, az apja négyéves (!) korában ültette először a volán mögé, természetesen az ölében, és kezdte vezetni tanítani. Sok más szaúdi családhoz hasonlóan ők is a sivatagba jártak gyakorolni, mert az apja úgy érezte, hogy tiltás ide vagy oda, a lányának is szüksége van erre a tudásra.

Már csak azért is, mert a nagy távolságok és a tömegközlekedés hiánya miatt a jogosítvány sokkal fontosabb, mint mondjuk Budapesten. 

Becslések szerint 2020-ra hárommillió szaúdi nő szerzi meg a jogosítványt. Köztük Szarah Száleh, akinek a jogosítvány azt jelenti, hogy ezentúl nem kell taxit fizetnie, ha a beteg édesanyját orvoshoz viszi vagy ha vásárolni megy. És azt is, hogy végre maga is használhatja azokat a termékeket, amiket évek óta árul, merthogy egyébként egy autószalonban dolgozik.

Amdzsád Alamri számára pedig azért fontos, mert végre szabadon, legálisan gyakorolhatja a hobbiját, az autóversenyzést. Az, hogy ő ezt fiatal kora ellenére megteheti, mutatja, hogy a film szereplőinek többsége nem átlagos helyzetű szaúdi nő. Szarah Szálehnek nem él az apja és nincs férje sem, nem él a férfi a házban, amit az anyjával és a lánytestvéreivel oszt meg. Amdzsád Alamri és Sahad al-Humaizi kivételesen haladó gondolkodású szülők gyerekei. Ez, és nem pusztán a szabályok változása teszi lehetővé számukra, hogy autóba üljenek.

Óvatosan megemlítik, hogy tisztában vannak vele, hogy nem minden szaúdi nő ilyen szerencsés, de a részletekbe már nem mennek bele. Szarah nem mond ellent, legfeljebb az arcán suhan át egy kis árnyék, amikor az anyja azt fejtegeti, hogy nem érti, hogy a külföldi sajtó miért ír olyanokat, hogy a szaúdi nők el vannak nyomva, amikor sehol a világon nem olyan jó nőnek lenni, mint itt. Így aztán a film készítőire marad, hogy elmondják, hogy egy héttel azelőtt, hogy Rijád engedélyezte az autóvezetést a nők számára, tíz szaúdi aktivistát tartóztattak le azért, mert korábban felléptek a nők autóvezetésének tilalma ellen. A szaúdi állami médiában árulónak nevezték őket, jelenleg is börtönben vannak, nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk. Emberi jogi szervezetek szerint megkínozták őket a börtönben.

Vagyis annak, hogy egy férfirokon engedélye kell ahhoz, hogy egy szaúdi nő külföldre utazzon, bankszámlát nyisson, munkát vállaljon vagy házasságot kössön. (Azóta némileg enyhítettek a gyámság szabályain, de nem törölték el.)

Rahaf al-Kunun, a Kanadába menekült tizennyolc éves szaúd-arábiai lány története, aki egy nyaralást kihasználva szökött meg a családjától, pedig annyival intéződik el, hogy hát igen, ő valószínűleg rossz családba született. Persze szó sincs arról, hogy A szaúdi nők autósiskolájának szereplői gyáva vagy képmutató emberek lennének. Éppen ellenkezőleg: kivételesen bátor nők, akik még ezekkel az óvatos nyilatkozatokkal is kockázatot vállalnak. Mégis, néha többet mond, amit ez a film elhallgat, mint amiről beszél.

(A szaúdi nők autósiskolája az HBO GO műsorán látható magyar felirattal.)