Ahogy közeledik a karácsony, idén is jönnek az újabb és újabb karácsonyi vígjátékok, romantikus filmek, amiket belemártanak a nagy adag klisékkel és boldogsággal teli mikulásos tejbevonó masszába. A Családi karácsony olyan sematikus kérdéseket feszeget, minthogy igazából talán nem is olyan nagyszerű ünnep a karácsony, vagy hogy inkább a szeretetről kéne szólnia a megfelelési kényszer helyett. Az ünnepnek nyilván erről kéne szólnia, de a vígjátékoknak és romantikus filmeknek biztosan nem.

A Családi karácsony a dán színésznő, Paprika Steen sokadik vígjátéka (Bor, tangó, kapufa, Csak a szerelem számít), de az első saját rendezése, továbbá ő a főszereplője, és az ő ötlete alapján írta a forgatókönyvet Jakob Weis. A forgatókönyv végül Bodil-díjat is nyert (ez nem a dán Arany Málna, hanem egy tényleges helyi filmes elismerés), illetve a dán filmkritikusok hét kategóriában is jelölték az év dán filmje díjra legjobb filmként és négy színészi kategóriában is. Ez alapján a Családi karácsony akár ígéretes is lehetett volna, pláne, hogy tele van drámákban és/vagy vígjátékokban tapasztalt színészekkel: pl. szerepel benne Sofie Gråbøl (Egy gyilkos ügy, Eljön az a nap) vagy Fanny Bornedal (A 64-es betegnapló, A híd, Csak egy szerelmesfilm) is.

A film története szerint az őrült karácsonyi hajráról és a családról szól. Katrine és férje, Mads minden évben karácsonyi vacsorára várják a családot, ahova jönnek Katrine elvált szülei (piálós, fiatal nővel megházasodó apja és “meg fogok halni” típusú anyja), pappá szentelt nővére és családja, de még Katrine rehabról visszatérő és kitagadott húga is felbukkan. Ezután kapunk felesleges asztali okoskodásokat, nemtörődöm apukákat, hatalmas vitákat, síró gyerekeket, szóval alapjáraton mindent, ami egy átlagos családban előfordulhat. A film leginkább arról akar mesélni, hogy mennyire stresszes igazából a karácsony, mennyire nem illenek össze egy társaságként emberek, hiába vér szerinti rokonok. Felbukkan az Isten vs. télapó és a konzervatív vs. liberális ellentét, kifogások, miért nem jött valaki, szájhúzások, mert jött valaki. Ezek után pedig a nézőben is felmerül, hogy 

Sematikus karácsony

A film műfajilag tragikomédia szeretne lenni, hiszen "Érti kedves néző, a KARÁCSONY IS PONT ILYEN" - vagy legalábbis ezt az üzenetet próbálja hangsúlyozni minden egyes képkockájával. Annyira telesűríti magát szimbolikával, idegesítő karakterekkel, karácsonyi énekléssel és karácsonyi betétdalokkal, vallási párhuzamokkal, hogy a néző 10 perc után csak kínosan feszengve üldögél a moziteremben. Az egyetlen jó fej karakter a Kafka nevű barna labrador, de még az ő megjelenése sem tudja ébren tartani tartani az érdeklődés lángját, amikor a lelkésznő rokon rázendít olyan kérdésekre, minthogy

A család mint szerkezet kihalóban. A hagyományos család kezd megszűnni?

Vagy

Aki az övéinek nem viseli gondját, az megtagadja a hitet.

A naiv néző ezek után azt hinné, hogy akkor nyilván valami konzervatív-keresztény mondanivalója lesz a filmnek Istenről, az ünnepről, a családról, a Jézuska születéséről. Egy fenét. Hiába lenget be a Családi karácsony számtalan témát: vallást, anya-lánya kapcsolatot, válást, csonka családot, alkoholbetegséget, családi viszályt, kitagadást, végrendeletet, kórházi utazást, karácsonyi csodát, végleges összeveszést és még minden mást is - végül aztán egyikkel sem foglalkozik igazán, egyik szál sem vezet sehova. 

A filmnek sem igazi kifutása, sem mondanivalója nincs, csavart pedig egyáltalán nem találni benne. A tetőpontig (a nagybetűs összeveszésig) eljut, de megoldást nem keres, indokolatlan minden egyes lépés, ami ebben a 101 percben történik előttünk. Nem tudjuk magunkra vonatkoztatni, mert olyan sokrétű akar lenni, hogy végül csak azt érezzük, hogy ezeket a karaktereket élőben ki nem állhatnánk. És egy percig nem lehet érdekesnek tartani azt, ami történik velük. Az is eltávolító tényező, hogy az összes karácsonyi rítus nagyon dán, amitől a hazai nézők egyszer-egyszer talán jót tudnak mosolyogni rajta. Nekünk viszont, a mi hagyományainkkal felvértezve ezek az elemek is érthetetlenek, és nem enyhíti semmi, hogy ez a film valójában nem szól semmiről.