Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMLassan a démonokat is eléri a nemi egyenlőség
További Cinematrix cikkek
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
Az Átok-trilógia klasszikusnak számít a horrorfilmek világában, így csak idő kérdése volt, hogy mikor érkezik meg hozzá egy feldolgozás. Ezzel mindössze 2020 januárjáig kellett várni, idén ugyanis megjelent Az átok háza című horror, ami női démonokkal kecsegtetve gyilkol, jump scare-ekkel rémiszt, mindemellett nyomába sem ér az eredeti szériának.
Az Átok házát a 29 éves Nicolas Pesce rendezte, aki forgatókönyvíróként és rendezőként korábban mindössze két, az IMDb szerint közepesen sikeres filmen (Piercing, Anyám szeme) dolgozott. Nem meglepő, hogy a rendező helyett inkább a producer, Sam Raimi nevével próbálták eladni a filmet, az előzetesben konkrétan azzal kecsegtettek, hogy Az átok háza
A vaksötét és a Gonosz halott alkotójának új, őrült látomása.
Raimi mellett a színészek között is vannak horrorban tapasztaltak, Demián Bichír korábban Az apáca című filmben játszott papot, a főszereplő rendőrnőt alakító Andrea Riseborough pedig szerepelt a Mandy – A bosszú kultusza című horror-thrillerben.
A film története szerint egy elátkozott házról, egy egyedülálló rendőrnőről és mindenféle rejtélyes rejtélyekről, illetve még több rejtélyről szól. Az alapsztori egy démongyerek kísértése, aki családirtás áldozata lett, de mivel harag miatt halt meg, ezért visszajár kísérteni és tönkretenni mások életét, adott esetben megölve, de legalább megőrjítve őket. Ha ismerős a történet, az azért lehet, mert a film a 2004-es Átok című klasszikus feldolgozása.
Ennyit ér
IMDB 4,1/10
Rottentomatoes 1,6/10
Index 2/10
Átok, Harag, Ju-On
Amellett viszont már egy franchise része is, a Ju-On (Dzsu-On) szériának ez a film a 13. darabja:
- Két előzmény után az első sikert a 2002-es Ju-On: A harag című japán horror hozta, amit Takashi Shimizu rendezett. Ennek a szériának összesen 9 része van.
- 2004-ben elindult az Átok-trilógia is, amit szintén Shimizu rendezett afféle önfeldolgozásként, részint japán, részben amerikai színészeket bevonva. Ebből az utolsó rész három éve jelent meg.
- Illetve itt van most az ezektől picit idegen, amerikai és Amerikában is játszódó Az átok háza (angol címén az Átok-filmekkel azonos című The Grudge), amit már nem az eredeti rendező, hanem Pesce készített.
Az első két szériában nagyon sok közös elem van. A harag és az első Átok is arról szól, hogy egy férfi megtudja, hogy felesége másba szerelmes, ezért megöli a nőt, és vízbe fojtja közös gyermeküket. Az így megüresedő lakásba beköltözik egy szellemileg a kor miatt egyre inkább leépülő asszony, aki látni kezdi a nő és a gyerek visszatérő haragszellemét, démonát, nevezzük bárhogy is. Később az asszony gyermekei, gondozói, bárki aki a házba lép, látni kezdi őket, és aki előtt megjelennek, annak hamar annyi is lesz. A filmekben visszatérő és valószínűleg szimbolikusan fontos elem az apuka által szintén megölt fekete cica is, A harag-filmben a kisgyerek szelleme például macskahangokat is ad ki. A filmekben a gyilkosságok miatt megjelennek rendőrök is, illetve valahogy valaki mindig fel akarja gyújtani a házat.
Az Átok háza a 2004-es Átokhoz annyiban hasonlít, hogy szintén ugyanabban az évben játszódik: a története szerint egy csereúton lévő ápolónő, aki szintén járt abban a japán házban, hazajött Amerikába. Hazahozta az átkot, amitől – nem igazán logikus, hogy miért –, de megölte a saját férjét és lányát. Természetesen ugyanúgy, mint a korábbi részekben a Toshio nevű kisfiúnál, a haláluk után a házban a japán átok szerint (“ha valaki harag által hal, átok születik”) visszatérnek a szellemek. A frissen odaköltözött rendőrnőnk egy másik gyilkosság kapcsán találkozik ezzel a családgyilkossággal, nyomozni kezd utána, a szellemek pedig nyomasztani kezdik: kapcsolgatják a lámpáját, belenyúlnak a hajába, miközben fürdik (ez a jelenet egyébként az eredeti filmekben is feltűnik),
meg néha sikkantanak egyet.
Női szellem, semmi több
Újat ellenben igazán nem ad Az átok háza. A démonszellemek ugyanolyanok, a történet sem változott sokat. Persze az Átok-filmekkel kapcsolatban amúgy is mindig nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy ezek a démonszellemek miért adnak ki folyamatosan olyan hangot, mintha a feltörő refluxukat próbálnák gurgulázva lefojtani, de Az átok háza sok tekintetében inkább hasonlít egy (nem) klasszikus film paródiájára, mint feldolgozására. Az új film pontosan annyit csinál a Ju-On szériával, hogy
- elveszi a szerelemféltést mint gyilkossági indokot, így lényegében értelmezhetetlen lesz a kezdőszál;
- a gyilkos apa helyett gyilkos anya lesz, a szellem kisfiú helyett kislány: viszont az eredeti szériával ellentétben itt csak a kislányon van a hangsúly, a megölt szülő szellemén nincs;
- az eredeti pszicho-nyomasztásokat kicseréli jump-scare-ekre;
- hoz egy egyedülálló anyukát, aki erős és független, szembemegy mindennel és megküzd egyedül a démonaival;
- még a klasszikus filmek leépülő asszonyát is kicseréli egy szintén szenilis, de már saját ujját levagdosó és késsel futkorászó idős nőre;
- ráadásul a szimbolikus fekete cicát is elhagyták a költözés során.
Az átok házában nincs semmi új, ami pedig valamennyire működött a korábbi filmekben, az itt már teljesen hiányzik. Ebben a filmben egyszerűen annyi történik, hogy lehúznak még egy bőrt valamiről, ráadásul Az átok háza utolsó jelenete a saját folytatásának lehetőségét is meghagyja – így sem igazi történet, sem igazi lezárás nincs.
(Borítókép: InterCom)