Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- botrány
- bombshell
- film
- kritika
- nicole kidman
- margot robbie
- charlize theron
- roger ailes
Vérző lábbal, tűsarkú cipőkben
További Cinematrix cikkek
- 120 nőt gyilkoltak meg Olaszországban
- Andrew Haigh rendezi a Leonardo da Vinci-filmet a Universalnak
- Meg lehet szakadni a röhögéstől Ryan Gosling új akcióvígjátékán
- Dwayne Johnson állítólag irtó taplón viselkedett új filmjének forgatásán
- Aki nem bírja a keménykedést, ezt az új sorozatot messzire kerülje el
Én vagyok a sztori? Én vagyok a sztori?
Kérdezgeti egyre ingerültebben Megyn Kelly (Charlize Theron) a megtörtént eseményeket feldolgozó Botrányban, mert ha valamit nem akart, akkor az, hogy belőle legyen sztori. Megyn Kelly a jobboldali Fox News egyik legnagyobb sztárja, első számú női műsorvezetője volt, amikor rákérdezett az akkor még csak a republikánus elnökjelöltségért küzdő Donald Trumpnál azokra a bizonyos nőügyekre, Trump nőkkel kapcsolatos megalázó kijelentéseire. Ettől kezdve Trump rászállt, hiszen ha valahonnan, akkor a vele végletekig lojális Foxtól nem várt egy ilyen kérdést. Twitter-üzenetek, nyilatkozatok tucatjaival bombázta a műsorvezetőt, személyeskedve támadta, elhordta mindennek, miközben Kelly csatornája, a Fox News lényegében hallgatott.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy amikor a csatorna másik műsorvezetője, Gretchen Carlson (Nicole Kidman) előállt azzal, hogy a tévé alapító-vezetője, Roger Ailes (John Lithgow) éveken át zaklatta, szexuális ajánlatokat tett neki, majd amikor ezeket visszautasította, átrakta egy sokkal kevésbé nézett, kora délutáni műsorsávba, Kelly hallgatott. A Botrány tulajdonképpen annak a története, miképp tört meg mégis ez a hallgatás, annak ellenére, hogy Megyn Kellynek egyáltalán nem állt érdekében elmesélni a saját történetét és kiállni Carlson mellett.
Ez a film tehát, kicsit talán igazságtalanul nem az Ailes-ügyet kirobbantó, elsőként előálló Gretchen Carlsonra fókuszál, aki lenyűgöző szívóssággal hosszú időn át felvette, dokumentálta, ahogy Ailes zaklatja, hanem sokkal inkább Megyn Kelly harcára, amit egyrészt a környezetével, másrészt saját magával vívott. A film harmadik fontos női karaktere velük ellentétben kitalált személy, Margot Robbie egy olyan pályakezdő tévést alakít, aki ugyanarra vágyik, amit Carlson és Kelly már elértek, bár az csak lassan lesz nyilvánvaló számára, hogy ennek mi az ára.
A Botrányt A nagy dobás forgatókönyvírója, Charles Randolph írta, és a Sarah Palin alelnökjelöltségét feldolgozó Versenyben az elnökségért rendezője, Jay Roach rendezte. Ez érződik is a filmen, A nagy dobáshoz hasonlóan itt is több szereplő, de különösen Megyn Kelly karaktere folyton kiszól a nézőknek, megfogja a kezünket, és bevezet a Fox világába. És amilyen lélegzetelállító volt a Versenyben az elnökségért-ben Julianne Moore átalakulása Sarah Palinné, éppen olyan megdöbbentő Charlize Theron átlényegülése Megyn Kellyvé. (Nicole Kidman és John Lithgow esetében viszont már zavaró a maszk, eltart egy darabig, amíg megszokjuk Kidmant Gretchen Carlsonként, még úgy is, hogy a magyar nézőknek messze nem olyan ismerősek ezek az arcok, mint az amerikai közönségnek.)
A Botrány azonban sajnos mégsem lett olyan kiemelkedő film, mint A nagy dobás vagy a Versenyben az elnökségért.
Egyszerre kaotikus, helyenként nehezen követhető, ugyanakkor az üzenetét tekintve kifejezetten szájbarágós.
Mivel elsősorban az amerikai közönségnek készült, a szereplők sokat dobálóznak amerikai közszereplők, politikusok, médiaszemélyiségek neveivel, akik között a magyar nézőknek nem egy ismeretlen. Ugyanígy a sztorik között, amikre a szereplők sokszor csak célozgatnak. De nemcsak emiatt lehet néha elveszni a Botrány nézése közben, hanem mert csapongó szerkezete, helyenként kimondottan rossz ritmusa van.
A másik probléma, hogy Jay Roach sokkal kevésbé elegánsan tálalja a tanulságot, mint például A nagy dobás. A jó szándéka elvitathatatlan, de különösen a film végén többször is alaposan a néző szájába rágja a szolidaritás, a közös fellépés szükségességét. Roger Ailes ugyanis, mint Gretchen Carlson kiállása után kiderült, nők tucatjaival tette meg azt, vagy még rosszabbat is, mint vele. És azért tehette ezt évtizedeken át, mert bár sokan tudtak róla, mindenki hallgatott.
De a Botrány nem akkor működik jól, amikor feltartott ujjal papol, hanem amikor rávilágít a rendszer működésére, amiben a műsorvezetők, a kollégák ellenérdekeltek abban, hogy kiálljanak egymásért.
Különösen akkor, ha nők, hiszen folyton versenyeztetik egymással őket, és lehetnek bármilyen tapasztaltak, bármilyen jók a szakmájukban, ha jön egy fiatalabb, szebb arc. “Ez egy vizuális műfaj” - mondogatta Ailes előszeretettel.
Számokban
IMDb: 6,8
Rotten Tomatoes: 67%
Metacritic: 65/100
Index: 7/10
A Botrányból leginkább az marad meg a nézőben, amikor akárcsak egy-egy képpel érzékeltetni tudják a nők helyzetét a Foxnál, vagy úgy általában az amerikai munkaerőpiacon. A szülés után hetekkel visszatérő, két meeting között anyatejet fejő vagy a vérző lábbal nevetségesen magas sarkú cipőkbe és szűk ruhákba préselődő nők képei, a háttérben dolgozók számára is kötelező szoknyaviselés, a vastag sminkek, műszempillák, naponta belőtt frizurák emlékezetesebbek, mint a sokszor levont tanulság az összefogásról. Vagy annak bemutatása, hogy ha egy cégnél mindenki tudja, hogy a vezető hogy kezeli a nőket, az hogy szivárog le az összes szintre, hogy befolyásolja az alacsonyabb polcokon ülők viselkedését. Minden hibája ellenére, ha ez az üzenete eljut azokhoz, akiknek leginkább szánják, vagyis a fiatal nőkhöz, megérte a filmet megcsinálni.
Aki pedig többet szeretne tudni a Fox News, az amerikai jobboldal meghatározó tévécsatornájának alapításáról, működéséről, Trump elnöki székbe segítéséről, vagy arról, miképpen maradhatott ilyen hosszú ideig hatalomban a 2017-ben meghalt Roger Ailes, hogyan úszta meg ilyen sokáig zaklatási ügyeit, annak a Showtime A legharsányabb hang című sorozatát ajánljuk. Ez hét részben, óriási alapossággal meséli el lényegében ugyanezt a történetet úgy, hogy nem kellett megkötnie azokat a kompromisszumokat, amiket a Botrány megkötött.
(Borítókép: Impuls Pictures AG / outnow.ch)
Ne maradjon le semmiről!