gondolja az ember a Vadászat első fél órája alatt. És egyúttal azt is nagyon könnyen megérti, miért döntött úgy annak idején a Universal stúdió, hogy mégsem mutatják be a filmet, csak majd valamikor később, amikor az emberek már többé-kevésbé megfeledkeztek a tervezett premierhétvége előtti, amerikai mészárlásokról. A Vadászat ugyanis arról szól, hogy pár gazdag ember puszta szórakozásból foglyul ejt pár szerencsétlent, kipeckelt szájjal kiengedik őket egy mezőn, majd biztonságos távolból nekiállnak levadászni őket, automata fegyverekkel, meg a földbe ásott aknákkal és rejtett gödrökkel, amelyekben karók nyársalják fel, aki beleesik. És a film jólesően lubickol mindennek a képi megjelenítésében.

Persze finoman szólva sem ez az első embervadászos film a történelemben, de ezek legnagyobb részében a vadászat valamilyen elnyomást kritizál: a két legutóbbiban, a Battle Royale-ban és Az éhezők viadalában is a diktatúra elviselhetetlenségét és könyörtelenségét szimbolizálja az ötlet. A puszta szórakozásból levadászott emberek témájának felhasználása egy puszta szórakozásból készített filmben tényleg annyira visszataszító, amit nem szívesen néz az ember.

Épp ezért nem tett jót a Vadászatnak, hogy mire a stúdió végre be merte volna mutatni, a koronavírus miatt bezárt az összes mozi, és végül online letölthetővé vált a film a mozis premier helyett. Mert így talán sokan megnyomják a stop gombot még azelőtt, hogy kiderülne, azért van valami kis gondolati tartalom is a mészárlás mögött, még akkor is, ha ez hosszú ideig nem egyértelmű.

De ez a „mondanivaló” eléggé döcög. A sztori szerint ugyanis a felvilágosult, liberális, klímatudatos, politikailag korrekt amerikaiak vadásznak a csőcselék tagjaira, a rasszista, összeesküvés-hívő redneckekre, olyannyira vigyázva az alkotmányosságra, hogy addig nem is kezdenek el lőni, amíg a fogva tartottak nem tüzelnek rájuk, mert onnantól már önvédelemnek lehet nevezni a vadászatot. Ami ötletnek ötlet, de gondolatilag azért elég sovány: így egyszerűen áthelyezi a csőcselékhez társított sztereotípiákat („lenyomni erőszakkal, aki nem ért egyet velünk”) a liberálisokra.

Ahhoz az kéne, hogy a liberális/polkorrekt gondolkodásmódból tényleg következzen valahogyan az erőszak. Az egy sokkal gondolkodósabb, kevésbé primer szinten működő film lehetne arról, hogyan fordul át a rosszul értelmezett politikai korrektség és túlzott elfogadás valami károsba: erről szól például A négyzet című svéd művészfilm. De, igaz, ami igaz, abban kevesebb a látványos gyilkolászás.

Pedig a Vadászat ennyit tud, és nem többet: ez az alapötlete, és itt meg is áll, de ezt legalább teljesen tisztességes színvonalon kivitelezi. Illetve van benne a végén még egy ötletes – de azért nem letaglózó – csavar, amiből legalább kiderül, hogy valóban Damon Lindelof, a Lost és a zseniális Watchmen sorozat forgatókönyvírója volt az egyik író, nem csak valamelyik asszisztense diákmunkás órabérért. De ezen kívül pontosan annyit ad a film, amennyit az ember elképzel a sztorileírás vagy az előzetes alapján: a semmi emlékezeteset nem mutató, bár vagány Betty Gilpin menekül a vadászai elől, és aki az útjában van, azt megöli, majd a végén jön a nagy leszámolás (biztos mindenki állatira izgul, hogy ki nyer).

Ha valamiért érdemes lehet megnézni a filmet, az csakis a forgatókönyv (a másik író a Watchmenen is dolgozó Nick Cuse volt), mert egyedül abban vannak itt-ott jobb ötletek. De ez sem tökéletes azért, közel sem; például olyannyira nincsenek felépített jellemek, hogy amikor a végén kiderül valami nagy újdonság a főszereplőről, az sem jelent semmit, mert nem nagyon van mihez viszonyítani, ahogy a negatív szereplők állítólagos nagy liberalizmusa is legfeljebb egy-két ironikus megjegyzésből derül ki. A film többi részére meg nincs jobb szó annál, hogy korrekt: korrekt a látvány, azaz nem gagyi, de nem is ad semmi meglepőt, korrekt a rendezés, és biztos korrekt a zene is, bár nem tudnék belőle felidézni egyetlen dallamot sem.

Szóval Lindelof ide, az eddig főleg híresebb sorozatok (A hátrahagyottak, Amerikai istenek, Westworld) pár epizódja környékén feltűnt rendező, Craig Zobel oda, a Vadászat tulajdonképpen az, amivé az egyszer ijedtségből, egyszer meg kényszerűségből eltolt premier tette: egy egyenesen csak streamingre gyártott B-film, amelyet,

Különösebb érzelmek nélkül vinnénk vissza a kölcsönzőbe.

A Vadászat című film bemutatója április 16-án lett volna, de ez a járványveszély miatt elmaradt, legfeljebb alternatív módokon lehet hozzáférni.