Annak ellenére, hogy már láttam a saját szememmel, még mindig nem hiszem el, hogy a Dau létezik. Ilja Hrzsanovszkij rendező összetoborzott egy csomó embert egy ukrán külvárosban felhúzott stúdióban, amit egy szovjet városnak rendeztek be, és egyszerűen felvette, hogyan élnek az emberek, akik lassan levetkőztek minden egyes olyan dolgot, ami a jelenhez és valószínűleg a normalitáshoz kötötte őket. 

A 700 órányi leforgatott anyagból eddig két filmet vágtak össze, a Natasha és a Regeneration alcímű, két- és hatórás filmeket, amiket eddig csak a berlini filmfesztiválon vetítettek, aztán a fene sem tudta, hogy mi lesz a sorsuk, sem ennek a kettőnek, sem a többi, legalább 10 másik filmnek, amit Hrzsanovszkij belengetett. 

Most kiderült: a Dau fent említett két verziója ugyanis filmenként 3 dollárért elérhető a külön erre a célra létrehozott honlapon, regisztrálás után. A Dau.movie oldal tanulsága szerint ez egy tesztfázis, a többi film is ezen a honlapon fog majd megjelenni, feltételezve, hogy ezek is elkészülnek.

A Dau. Natasha című film a berlini premier után kisebb botrányt keltett, az újságírók abúzussal vádolták meg a rendezőt, ami a filmet látva érthető is, a kétórás cselekményben hosszú, kitartott, semmit sem leplező jelenetekben berúgnak, okádnak, szexelnek, érzelmileg teljesen összezuhannak a szereplők, akik közül a főszereplő a film egyik pontján a rendezőt is elkezdi szidni.

A Dau az eredeti tervek szerint Lev Landau elméleti fizikus életét és munkásságát dolgozza fel, több évtizedet is átívelő cselekménnyel. A Natasha szinte csak egy szereplőre fókuszál, a Landau munkahelyét adó Intézet éttermét vezető Natashára, aki egyik este lefekszik egy külföldi tudóssal, és ezért az állam kémkedéssel vádolja meg.