Közhely, de minden filmes zsánernek vannak közhelyes toposzai. Ha a bérgyilkosos akciófilmeket nézzük, akkor ilyen a Szervezet, ami megbízza hősünket/hősnőnket, hogy iktasson ki bizonyos embereket mert csak. A Szervezet és a Végrehajtó kódolt üzeneteken, titkosított telefonhívásokon, esetleg sokat sejtető összenézéseken át kommunikálnak meglehetősen szűkszavúan, a Végrehajtót például nem nagyon szokta érdekeli, mennyit kap egy-egy melóért, ahogy az sem, miből fedezi az életét, sőt, az akció lebonyolításához szükséges eszközpark, parókaarzenál, pont passzos körömcipő- és koktélruha-kínálat előteremtése sem az ő gondja, ezek a dolgok pont ott lesznek, ahol lenniük kell, ha egy Szófia melletti vadászkastélyban, akkor ott, ha egy dubaji felhőkarcolóban, akkor ott.

A főhősnek egy adott ponton beköszön A Múlt Sötét Árnya, ami lehet az örökbe adott zabigyerektől a gondatlanság miatt elkövetett népirtáson át a drog- és alkoholfüggőségig bármi, de belefér a nimfománia, extrém esetben a fiatalkori gyakornokoskodás DJ Jeszy mellett is, aminek hatására a Végrehajtó megborul, és lelkiismeretet növeszt magának, esetleg megkérdőjelezi a következő parancsot, sőt, meg is tagadja. A Szervezet nem nézi jó szemmel az ilyesmit, és egy figyelmeztetés, esetleg kényszerszabadság után a Végrehajtóra kiadják a kilövési engedélyt, amiről viszont nem tájékoztatják annak Mentorát, aki erre berág és hepciáskodni kezd a vezetőségnél, mire kinyírják.

Mivel a Végrehajtó ekkorra az érzelmi hullámvasúton a pálya legmélyebb pontján jár, droghoz és/vagy alkoholhoz nyúl, kurválkodik, esetleg visszamegy a DJ-szövetségbe portásnak. Ezen a ponton kapja a hírt a Mentor elmúlásáról, titkosított, csak a halál esetén kézbesített üzenetben vagy a főnökségtől, kibaszásból, de a lényeg, hogy ettől nem megrogy, hanem talpra áll, a heroin sírva menekül a vénáiból, ő meg megöl mindenkit, akiről azt hiszi, el akarja emészteni, közben a szeme sem rebben, az arca meg merevebb, mint egy botoxmanufaktúra minőségi ellenőrének. A végén valami lakosság techno üvöltő kattogása közben kapucnis pulóvert ölt, és elvegyül a Nagyváros utcáin hömpölygő tömegben – a nyomában az Ifjú Titán Végrehajtóval, hogy folytatásnak is megágyazzunk.

Erre a vázra lehet aztán aggatni egy magánéleti szálat, a kisvárosból/alkesz szülőtől/szerető család elől/megbántott szeretőtől annak idején elmenekülő, most viszont A Dolgokat Helyére Tenni És Mindörökre Tisztázni Akaró főhőssel, aki pont azzal sodorja halálos veszélybe a családot/kutyát/csecsemőkorú szomszédot/terhes rokont, hogy hazamegy és a nyakukra hozza a rá vadászókat.

És ha a kedves olvasó azt hinné, hogy ilyen film nincs, ki kell ábrándítanom, de van, a címe AVA, és világpremierként nálunk lehet először látni mától, bár arra mérget nem vennék, hogy ezt valóban be merik mutatni másutt is. Az AVA kábé olyan, mint amit Luc Besson csinál a saját életművével a Nikita óta, azaz a másolat klisékkel megpakolt másolatának a remake-je, egy eredeti pillanat, beállítás, beszólás nincs benne, hülyeség viszont annyi, hogy felsorolni is nehéz. Teljesen egyértelmű, hogy a finanszírozóknak a nevekkel adták el a dolgot, hiszen Jessica Chastain alakítja az érző szívű mestergyilkost, John Malkovich a mentort, Colin Farrell a főnököt, Geena Davis Ava anyját, Common Ava exfasziját játssza és jut kisebb szerep Ioan Gruffuddnak és Joan Chennek is.

Egy 95 perces, ráadásul rosszul megcsinált kliséhalomra akkor sem érdemes beülni, ha egyelőre ez az egyetlen új film a mozikban, és ha abban Chastain Nyuszó becenevű gyilkosa hatféle parókában, szép ruhákban henteli a népet, Colin Farrellnek meg olyan bajsza van, aminek külön kategóriát kellene gründolni az Oscaron, sőt azért sem, hogy megnézzük a 67 éves Malkovich és a 45 éves Colin Farrell verekedését, amit a közönséggel ellentétben az alkotók véresen komolyan gondoltak.