De ezt le is írhatjuk?

– kérdezték a megdöbbent újságírók Geena Davistől, aki kitartóan feminista filmként utalt előttük a Micsoda csapat! című 1992-es filmjére. Nem szokták meg, hogy valaki ezt a jelzőt alkalmazza a saját filmjére.

Őrület, hogy mennyire szégyellték ezt a szót akkoriban. Vagy ahogy az emberek azt mondták, »Én ugyan nem vagyok feminista, de azért...« Ezt mindig utáltam

– mondja a Guardian nagy portrécikkében az 1989-es Az alkalmi turistáért pár évvel pályakezdése után már Oscart is nyerő Geena Davis, akit aztán a Thelma és Louise egyik főszerepéért újra jelöltek a legfontosabb filmes díjra. 2020-ban aztán újra Oscart kapott, tiszteletbelit, olyan szerepéért, amit jóval kevesebben ismernek, mint Az alkalmi turistában, A földi lányok csábítók-ban vagy a Beetlejuice-ban játszott szerepeit: társadalmi felelősségvállalásáért.

Már gyerekkorban kezdődik

Davis már 2004-ben megalapította a társadalmi nemekkel és azok tévés gyerekműsorokban megjelenő arányaival foglalkozó kutatóintézetét, a Geena Davis Institute on Gender in Mediát, augusztus 10-én pedig idén is elindult – igaz, csak online – 2015-ben alapított filmfesztiválja, a Bentonville Film Festival, ahol a bemutatott filmek több mint 80%-át nő rendezte, 65%-át színes bőrű, 40%-át pedig LMBTQ ember – noha a 200 legnagyobb hollywoodi filmből 2017-ben csak 12,6%-ot rendezett színes bőrű alkotó annak ellenére, hogy az amerikai népesség 35%-a etnikai kisebbségekhez tartozik. Hasonlóképp csak 12%-ot rendezett ezek közül a filmek közül nő.

Davis akkor kapott a fejéhez, amikor kislányával együtt nézték valamelyik gyerekcsatornát. „Leesett az állam, és ott is maradt”, mondja arra utalva, hogy minden gyerekműsor szinte minden fontos szerepét hímnemű szereplők játszottak, de még a tömegjelenetekben is alig voltak nők, ha pedig fel is bukkant valamilyen nőnemű karakter, annak se volt igazán fontos szerepe. Ezért indította el a problémával foglalkozó intézetet: azt szeretné, ha már a gyerekműsorokban odafigyelnének arra, hogy a lányoknak is legyen kivel azonosulni, és a női szereplők is komolyabb, fontosabb súllyal jelennének meg, 

Ez remek módja lenne annak, hogy megakadályozzuk, már a kétévesekbe beletáplálják a nemi előítéleteket. De amikor erről beszéltem a szórakoztatóipar szereplőinek, mindenki közölte: »Ó, ezt a problémát már rég megoldottuk!«, majd előjöttek egy műsorral, amiben van egy darab női szereplő. Ezt elneveztem Hófehérke és a hét törpe-jelenségnek.

Úgyhogy megalapította az intézetet, és társaival két évet csakis a kérdés kutatásával töltött, aztán bemutatták az eredményeket a gyerek-szórakoztatóipar tagjainak, akik elmondása szerint a számoktól már ledöbbentek, és beismerték, soha nem gondoltak erre, de belátták, hogy valóban lehetne többet is tenni.

Davis szerint érdemes a kifejezetten gyereknek készülő műsorok háza táján söprögetni: 

Aki ezzel foglalkozik, az tényleg törődik a gyerekekkel, és hisz az adatoknak. A mainstream filmiparban viszont évtizedek óta tudják például azt, milyen kevés a filmrendezőnő, de ettől még eszük ágában sincs változtatni bármin is.

Több nő, több pénz

Pedig Davis intézete megmutatta azt is, hogy a több fontos női szereplő több bevételt hoz, és hát ha valaminek, a bevételnek Hollywood is hinni szokott: tanulmányuk szerint folyamatosan emelkedik azon filmek aránya a legtöbb bevételt hozó hollywoodi filmek között, amelyekben van fontos női szereplő, és amelyek alkotói között legalább egy nő is van. „Rejtély, hogy ez miért nem győzi meg őket” – mondja a Guardiannek Davis. „De hát az is ismert tény, hogy azok a cégek, amelyek vezetőségében van nő, több profitot termelnek. Akkor miért nem változtatnak? Unottságból? A status quo védelme miatt? Nem tudom, mindenesetre elég frusztráló.”

Davis egyébként karrierje kezdete óta hisz a fennálló viszonyok megváltoztathatóságában. Bár már 1988-ban megvolt az első nagy dobása Az alkalmi turistával, amivel első Oscar-jelölését azonnal díjra is váltotta, de azt mondja, az életét igazán a Thelma és Louise változtatta meg. „Azelőtt is felismertek az utcán A légy vagy a Beetlejuice miatt, de a Thelma és Louise után mindenki velem akart beszélgetni, és mindenki el akarta mondani, hogyan változtatta meg a film az életét, vagy hányszor nézték meg. És ez örökre meg is változtatta, ahogyan kiválasztom, mit szeretnék eljátszani.

Azóta mindig azt a kérdést teszem fel magamnak: mit fognak gondolni a nők a közönségben, amikor megnézik ezt a filmet?

Davis ezzel összhangban aztán el is játszotta a Micsoda csapat! című női sportfilm és feminista klasszikus egyik főszerepét. Mindkét film hatalmas kasszasiker volt. 

A Thelma és Louise után mindenki azt mondta, na most aztán rengeteg női főszereplős film fog jönni. Azt gondoltam, te atya ég, benne vagyok valamiben, ami elindítja a változást! A Micsoda csapat! után pedig mindenki azt mondta: na most aztán rengeteg női sportfilm készül majd! És eltelt öt év… Sokkoló volt, hogy abszolút semmi nem változott.

De nemcsak ez volt rossz tapasztalata a nemek és Hollywood viszonyában, átélt szexuális zaklatást is (egy rendező kérte, hogy üljön az ölébe egy meghallgatáson), és tanúja volt, ahogy más nőket zaklatnak forgatásokon. De azt mondja: „Akkoriban nem szólalhattál meg, mert akkor vége volt a karrierednek. A #metoo mindent megváltoztatott, ma már tényleg szabad erről beszélni. Olyan, mintha a sötét éjszaka után eljött volna a nappal, és ez csodálatos.”

Most visszagondolva mégis úgy fogalmaz, negyvenéves koráig, azaz a kilencvenes évek végéig kitartott a lelkesedése, de akkor valami eltört benne. Addig ugyanis úgy gondolta, ha egyszer az olyan sztárok, mint Meryl Streep, Jessica Lange vagy Sally Field csodálatos szerepeket játszhatnak el, és ő is folyton jó szerepeket kap,

De ez nem történt így, és ő is mintha elkezdett volna kevésbé ügyelni a szerepválasztásaira. Arra a kérdésre, nem érzi-e úgy, hogy a szakma cserben hagyta, azt feleli: „Ó, igen. Pont így érzem.”

De hogy a lelkesedése a világ megváltoztatására nem tűnt el, azt az intézet és a filmfesztivál bizonyítja. Ezzel ugyanis nem más a célja, mint egyszer és mindenkorra megváltoztatni a nők helyzetét Hollywoodban.

Meg akarjuk változtatni a világot! A célunk nagyon egyszerű: azoknak, akik elmondják a történeteiket, és azoknak, akiket a vásznon látunk, tükrözniük kell a teljes társadalmat, márpedig annak a fele nőkből áll, és hihetetlenül sokszínű. Nem arról van szó, hogy ez valami utópisztikus cél. Egyszerűen ennek van értelme.

Borítókép: Geena Davis a 2020-as Oscar-díjátadón - Getty Images Hungary Fotós:  Amy Sussman