Szerelem és anarchia svéd módra
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
A Netflix saját gyártású svéd sorozata könnyed szórakozást nyújt, miközben a történet nem csupán kétdimenziós. Menekülést jelent a problémák elől, de mégis a valóságot mutatja.
A sorozat központi alakja egy negyvenes éveiben járó ambiciózus, karrierista, első körben hidegnek tűnő nő, Sofie. A történet ott kezdődik, hogy Sofie egy új munkahelyen kezd, mint tanácsadó segít egy könyvkiadónak, hogy az mondernebbé és költséghatékonyabbá válhasson.
IDILLI CSALÁDI KÉPPEL INDULUNK; APA, ANYA, GYEREKEK, SZÉP LAKÁS, REGGELI, MAJD SOFIE INDULÁS ELŐTT ELUGRIK A MOSDÓBA, BEZÁRJA AZ AJTÓT, FELCSAPJA A TELÓT A WC-TARTÁLYRA, FÜLES A FÜLBE, ÉS NYOMATJA A PORNÓT.
Az első pár percnél tartunk, és máris egy titokban stresszoldó masztizást láthatunk. De ezért is jók az európai sorozatok, főleg ha sok amerikai produkciót láttunk előtte. Sokkal több bennük az élet, és bár nyersebben ábrázolják az emberi kapcsolatokat, mégis fanyar humorral emészthetővé és valódivá teszik.
Sofie például ezekkel a „magánakciókkal” menekül a hétköznapivá alacsonyodott élete elől. Látszik az elején, hogy nincs nagy baja, egész egyszerűen belefáradt a mindennapi monotóniába, és abba, hogy túl sok szerepnek kell egyszerre megfelelnie, háttérbe szorítva önmagát.
Sofie egy személyben:
- Feleség, aki próbál tökéletesnek mutatkozni férje előtt.
- Szerető és gondoskodó anyuka, aki ellátja feladatait.
- Dolgozó nő, aki naponta küzd le kihívásokat szakmájában.
- Aggódó lány, aki édesapja pszichés kirohanásait próbálja a lehető legideálisabban kezelni.
ÉS EBBŐL AZ EGÉSZ NYÜZSIBŐL A NŐI SIKOLYOK ÉS A PÁR PERC AGYELDOBÓS ÉLVEZKEDÉS JELENTI SZÁMÁRA A MENEKÜLÉST, EGÉSZEN ADDIG, AMIG MEG NEM ISMERI ÚJ MUNKAHELYÉN A HÚSZAS ÉVEIT TAPOSÓ FIATAL IT-S FIÚT, MAXET.
Max jószívű, láthatóan anyakomplexusos srác. Mégis már ismeretségük első napján konfliktusba keverednek: a srác hangosan fúr, ezzel pedig zavarja a szuperfontos munkát végző nőt, aki finoman leordítja a fiú fejét. Ezután pedig Max véletlenül rajtakapja zárás után az irodában Sofie-t, aki üresnek hitt munkahelyén épp kedvenc hobbijának hódol, és bosszúból lefotózza.
Sofie pedig érthető okból próbálja kideríteni, hogy a fiú mit kér a kép törléséért cserébe, aki nem vágyik többre, mint egy mekis ebédre. Ez a félelem és izgalom alapozza meg kapcsolatukat, ami részeken keresztül alakul tovább egy játékká, ahol Sofie újra visszakapja a határok nélküli létezés szabadságát.
Mondhatni részeken keresztül megy a petting. Kihívások elé állítják a másikat, amiket aztán kötelező teljesíteni, legyen az akármennyire nevetségesnek tűnő vagy furcsa.
De nem svédek gyártották volna, ha itt megáll a sztori. Mellettük ugyanis megismerünk hús-vér karaktereket, valóságos problémákkal. Belelátunk egy kiadó életébe, ami amúgy is rejtélyes világ, így már azért is izgalmas, mert kicsit beenged a kulisszák mögé.
De mindemellett felvetnek témákat, amik nagyban meghatározzák korunkat. Igaz, nem mennek bele részletesen, nem fejtik ki véleményüket, de szóba hozzák a „me too” kérdését, nem arcba tolóan, de ábrázolják a nemek közötti kapcsolatokat, a női egyenlőtlenséget, a munkahelyi kommunikációt, a film- és a könyvipar közötti ellentéteket, a kapitalizmus fojtogató oldalát. Mindezeket nagyon egészségesen tálalva.
A kedvenc részem az volt, amikor a könyvkiadó kreatív feje besokallt a körülötte zajló eseményektől, nem tudta feldolgozni rosszabbul elsült döntéseit, és egy egész részt szenteltek neki, hogy kicsit magába nézzen.
Ezek miatt a húzások miatt a sorozat egyszerre emel ki a saját valóságunkból, és menekít el minket egy világba, de közben folyton arra késztet, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Még akkor is, ha a megjelenített élethelyzetek egyike sem igaz a sajátunkra, valahogy finom párhuzamokat generál az agyban.
A részek nagyjából félórások, és nyolc epizód öleli fel a történetet, így akkor is ideális hosszban, ha egymás után pörgetjük végig.
A sorozat trailere viszont katasztrofális. Abba ugyanis az alkotók mindent (is) bele akartak rakni, így ha valaki megnézi, az az érzése támadhat, hogy már látott mindent három percben, és nem szán rá felesleges órákat. Vagyis ez a sorozat nem igényel előzetest, sokkal inkább időt, hogy végignézzük az epizódokat.
(Borítókép: Netflix)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.