Kétségkívül a pandémia legnagyobb nyertesei a streaming szolgáltatók, a bezártság a képernyők elé ülteti az új ingerek után szomjazó embereket. Nem is telik el úgy hét, hogy ezek a platformok ne szolgálnának valamilyen újdonsággal.

Ám ennek a mérhetetlen hajtásnak több negatív vetülete is van. Az egyik például az, hogy a jó tartalmak elvesznek a középszerűek sűrűjében, és ezzel majdnem így járt a Netflix egyik legújabb sorozata, a Ginny és Georgia is. Bár az is tagadhatatlan, hogy nem segített a tinglitangli történetre utaló cím és leírás sem, amit a sorozat kapott, miközben a valóság igazán élvezetes, értékes, humoros és mély történetet takar.

A sorozat már az első részben úgy beszél magáról, hogy:

Olyanok vagyunk, mint a Gilmore lányok, csak nagyobb cicikkel.”

Itt persze a nagy sikerű Gilmore Girls című sorozatra utaltak, ami itthon a férfiakat elrettentő Szívek szállodája címmel jelent meg, miközben a történet nem csak lányoknak szól. A két sorozat között viszont annyi a hasonlóság, hogy a történet középpontjában szintén egy anya-lánya kapcsolat van, a címben szintén két nagy G betű található, és az anyuka ugyanúgy fiatalon esett teherbe. De ezzel ki is merülnek az áthallható elemek. A Szívek szállodájához képest sokkal inkább drámai mélységekkel tarkított történetet kapunk, ahol a legtöbb karakter megfelelően árnyalt.

A sorozat úgy indul, hogy a frissen megözvegyült Georgia új városba költözik két különböző apától származó gyermekével. A hely, ahová megérkeznek, idillinek tűnik, bár aki jártas a sorozatok világában, egyből kitalálja, hogy a rózsaszín cukormáz alatt romlott torta vár a nézőkre. Itt sincs ez másképp, a nagy mosolyokkal tarkított lakókról hamar kiderül, hogy ugyanúgy gondokkal küzdenek, mint minden ember, csupán a takaros kisváros lakói, jómódú középosztálybeliként mást tapasztalnak a világból, mint egy jobb életre vágyó gyerek.

Hamar egyértelművé válik, hogy a csonka család nem igazán képes beilleszkedni. Ettől Austin, Georgia legfiatalabb gyereke, a saját világába menekül, hogy megvédje magát a valóságtól, amitől persze még furcsábbnak találják őt a körülötte lévő gyerekek. Ginny, a tizenöt éves kamaszlány pedig koraérett gondolataival kompenzálja magányát.

Ám az új város mindenki számára új lehetőségeket jelent. Georgia például már az érkezésük másnapján tervet forral, hogyan legyen munkája, méghozzá a város leginkább partiképes agglegénye, a jóképű és fiatal polgármester mellett. Hiába a korai özvegység, az előző városban hagyott halott férjének exfelesége megtámadta a végrendeletet, így Georgia pénz nélkül próbál beilleszkedni egy külsőségekre épülő társadalomba, mindezt olyan módszerrel, amit ismer:

Ginny az új gimnáziumban töltött első napján felhívja magára a figyelmet öntudatos kiállásával, ami egyből meghozza a szomszéd lány barátságát. És Ginny figyelmét azonnal felkelti a szomszéd fiútesója, amiből persze lesz még bonyodalom. Ám a kiszámíthatóság ellenére is élvezhető a sorozat, mert a jól megírt karakterek mindent visznek a hátukon.

Sok visszaemlékezést kapunk Georgia múltjáról, aki tizenöt évesen esett teherbe lányával egy szintén tini fiútól. Hamar kiderül, hogy Georgia mi elől menekült a fiú karjaiba, és a visszaemlékezések arra is válaszokat adnak, miért repült tovább. Karaktere szépen és precízen felépített, amitől minden lépése mögött érteni lehet a motivációt, azt, hogy miért szeretne gyermekeinek jobb életet biztosítani. Az már más kérdés, hogy ehhez a hőn áhított élethez milyen eszközökkel, módszerekkel próbál eljutni.

A nagyobb baj ezzel ott kezdődik, hogy

főleg, hogy a karakter a problémáit nem megoldja, hanem szőnyeg alá söpri. Ám ha az ember mindig új városba költözik, attól még a múltja utol fogja érni.

Ginny édesanyja furcsa szülői módszereitől szép fokozatosan kiég. Kamaszként az ember eleve hatalmas válságokat él meg, amihez csak olaj a tűzre, ha a szülő görcsösen próbálja a kisfelnőtteket gyerekként kezelni. Ginny küzd azzal is, hogy édesapja fekete bőrű, félvérként kitaszítottnak érzi magát mindenhonnan. A feketéknek túl fehér, a fehéreknek pedig túl más, a göndör hajával, sötétebb bőrével. Pont abban a korban van, amikor rátalál a szerelem, de egyszerre két irányból.

Leegyszerűsítve, épp elég megküzdendő feladattal találja szembe magát, ami stabil környezetet igényelne, nem pedig egy olyan anyát, aki minden pislogásával káoszt idéz elő.

A főkaraktereken túl a mellékkarakterek is remekül ábrázoltak, több olyan szereplő van, akinek legalább olyan izgalmas a története, mint főhőseinknek. A kívülről felszínesnek tűnő édesanya, aki azért talál ki magának célokat, hogy minél kevesebbet legyen otthon haldokló férjével. Az étterem tulajdonosa, akinek sokkal nagyobb a szerepe Georgia életében, mint ahogy azt a néző először gondolná. A polgármester, aki mindent meg akar tenni a városért, és bár a hatalom motiválja, mégis látszik, hogy törődik az ott élőkkel. A barátnő, aki a tükörbe nézve nem elégedett azzal, amit lát, így ragasztószalaggal tekeri körbe a combját, hogy jobban mutasson nadrágban.

A kapcsolatrendszerek sem faék egyszerűek, sőt! Akár az életben;

A Ginny és Georgia első évada összességében szórakoztató, mégis elgondolkodtató történet. Szól kamaszproblémákról, a felnőttélet nehézségeiről, rasszizmusról, önelfogadásról, szerelemről, gyász és trauma feldolgozásáról, transzgenerációs minták öröklődéséről. Végig gyönyörűen építi fel a karaktereket, nem csak a főszereplőkre koncentrálva. A történet izgalmas és feszültségekkel teli, mégis a szereplők egymás közötti viszonya miatt válik érdekessé és életszerűvé. Hivatalosan még nem jelentették be, de biztosan számíthatunk több évadra is.

(Borítókép: Netflix)