Valós történet adta az alapját a brit krimisorozatnak, ami tavaly év végén debütált a BBC-n, április eleje óta már a Netflix kínálatában is elérhető. A nyolcrészes minisorozat azóta a legnézettebb tíz műsor között van a platformon.

A történet középpontjában Charles Sobhraj áll, aki a hetvenes éveken a Távol-Keleten mészárolt le hátizsákos hippiket, hogy azoknak az útleveleivel bejárja Ázsiát.

Sobhraj történetének híre itthon kevésbé terjedt el, így az ismeretlenség varázsa rátesz egy lapáttal a sorozat élvezhetőségére, de a sztori központjában nem feltétlenül az ismert események vannak, így ha valaki tisztában van a bikinis gyilkos történetével, A kígyó akkor is élvezetes lehet számára. Ha a történetet valaki el is akarja olvasni, az erről szóló könyv a Gabo gondozásában, Miks-Rédai Viktória fordításában már megjelent. 

Charles Sobhraj (Tahar Rahim) hihetetlenül izgalmas karakter, aki pont azért félelmetes és hátborzongató, mert pillanatok alatt ismeri ki az embereket, ezért ördögi módon tudja őket a kedvére manipulálni. A sorozat Sobhraj főleg bangkoki tartózkodására koncentrál, de az időben ugrálva sok dolgot mutat meg az azt megelőző évekből is.

A sztori mégis leginkább Herman Knippenberg (Billy Howle) szemszögén keresztül tárja föl magát. Knippenberg holland diplomata, Bangkokban dolgozik a nagykövetségen, és munka közben értesül két holland turista eltűnéséről. Bár felettesei letiltják az ügyről, hiszen a nyomozás a rendőrség dolga, miután a thai rendőrök is közömbösek a hír hallatán, Knippenberg úgy dönt, hogy Angela Knippenberggel (Ellie Bamber), Herman német származású feleségével titokban kezébe veszi az ügyet.

Ahogyan a házaspár egyre többet megtud az ügyről, a nézők is úgy kapnak egyre több információt a rejtélyes francia drágakőárus pasiról, akit eredetileg álnevén, Alain Gautier-ként ismernek meg.

A sorozat nem lineárisan halad az időben, éppen ezért még inkább leköti a figyelmet. Kicsit olyan a történet, mintha a Kapj el, ha tudsz! című filmet néznénk, csak épp Leonardo DiCaprio helyén a DC legismertebb pszichopatája, Joker kapott szerepet. 

Sobhraj nem egyedül dolgozott, két fő bűntársa volt az évek során. Az egyik az indiai származású Ajay Chowdhury (Amesh Edireweera), a másik barátnője, a kanadai–francia Marie-Andrée Leclerc (Jenna Coleman), de a szálakat végig Sobhraj mozgatta. A sorozat erőssége, hogy minden karaktert kicsit a reflektorfénybe állít, így nem csak és kizárólag a holland diplomata érzéseivel lehet azonosulni. Pontosan ezért végig feszült a sztori, mindig másvalaki életéért kell izgulni, és sosem lehet biztosra tudni, hogy a karakter, akinek drukkolunk, túléli-e a rész végét.

Amitől viszont A kígyó kiemelkedik a jó sorozatok listájából, az pont a történet valós elemei miatt van. Erősségét és a hatását kifejezetten növeli, hogy tudjuk, a látottak megtörténtek, bár nem pont úgy, ahogyan a sorozatban ábrázolják. Van itt minden: korrupt rendőrök, bürokratikus rendszer működtetői, befolyásolható karakterek, mindenkiben jót kereső hippik.

Sobhraj kegyetlensége nem ismer határokat, s mivel a történteket az ő szemszögén keresztül is láttatják, valamennyire képet kapunk arról is, mi a motivációja. Marie-Andrée történetszála kifejezetten erős, így miközben a két karaktert szívből lehet gyűlölni, a néző megérezhet valamit a rossz erejéből is.

Pontosan ezért erős Knippenberg karaktere, mert nem adja fel, harcol azért, amit jónak érez. Az már más kérdés, hogy mindeközben mennyire áldozza fel a saját boldogságát, de kitartása felemelő. Talán a legfontosabb mondatot is az ő szájába adták, mikor a brit nagykövetségen kért segítséget, és azzal az indokkal rázták le, hogy a hippik nem fontosak, és diplomataként nem az ő dolga a keresésükkel foglalkozni. Akkor ránéz a nagykövetre, és azt kérdezi:

Maga szerint miért vagyunk itt? Nem a munkánkra gondolok. Hanem emberi lényekként. Ha nem azért, hogy törődjünk egymással, akkor miért?

A kérdés a második részben hangzik el, de onnantól kezdve szinte minden mozzanat mögött ott cseng.

A sorozatban szó van rasszizmusról, lelkiismeretről és annak hiányáról, bátorságról és társadalmi kirekesztettségről.

A jelmezek, a smink és a haj, a díszlet és a forgatási helyszínek egyaránt kiválóak. A színészek szintúgy. A történet elgondolkodtató. A karakterek emberiek, néha félelmetesek, máskor felemelően esendőek. Nem csoda, hogy A kígyó megjelenése óta a napi top tízes listán van.