Egyszerűen fogalmam sem volt, miről is szól majd a Tobi színei című dokumentumfilm, pedig már a nézőtéren ültem. Persze a történet megvolt: egy szabolcsi faluban úgy dönt egy nőneműként anyakönyvezett gimnazista, hogy hivatalosan is nevet és nemet változtat. Tíz perc múlva rájöttem, hogy ez csak a címke, és egészen más a lényeg.

Mivel a sajtóvetítés előtt két nappal fogadta el az Országgyűlés a homoszexualitás és nemváltás népszerűsítését tiltó törvényt, amelynek deklarált célja, hogy ilyen témával ezentúl ne zaklassák a tizennyolc évnél fiatalabb magyarokat, elgondolkodtatott a karikába zárt 16 felbukkanása a film elején. Gondoltam, jó teszt lesz arra nézve, vajon én is megtoldanám-e kettővel a 16-ot.

A történet a szülőszobában indul. Csapzott anyuka, karjában újszülöttel, hallani az apa hangját. Valaki videóra vette a Tuza család harmadik gyermekének világra jöttét, és nyilván nem a dokumentumfilmesek. Bakony Alexa rendező, Táborosi András operatőr és Rudas Mariann vágó, forgatókönyvíró akkoriban még az általánosban tervezgette, hogy mi lesz, ha nagy lesz. A szülőszobai operatőrről a beszélgetésből kiderül, hogy az apa volt, aki végig felesége mellett maradt a szülésnél.

Vált a kép, anyuka tizenhét évvel később, vidéki ház, bent apuka tesz-vesz, bepakolja a mosogatógépet, szorgoskodik. Megjelenik Tobi, egy színes hajú fiatal – később kiderül, hogy nagyon sokszínű –, némi piercinggel. Lehetne berlini vagy párizsi gimnazista is, de ő szabolcsi.

Beszélgetnek, tesznek-vesznek, kérvényt fogalmaznak hármasban, én meg a nézőtéren várom a drámát, hogy mikor robban szét az idill. Nincs robbanás. Ez a gyerek valamit akar, valamiben hisz, valamit tagad, amit a szülei maguktól sosem kérdőjeleztek volna meg, de ebből nincs feszültség. Van viszont szeretet és őszinteség, és mégsem unalmas a történet. Sőt.

Bakony Alexa, aki 2017-ben diplomázott az SZFE dokumentumfilm-rendező szakán, négy és fél évig forgatott a családdal. Ennyi idő alatt a stáb elkerülhetetlenül a Tuza család tagjává válhatott. Másképp nem tudták volna megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyek a film szempontjából dramaturgiailag fontosak, a szereplők életében döntő jelentőségűek, a néző számára pedig megrendítően hitelesek.

Látjuk Tobit a Pride-felvonuláson, és a szülőket Támogató család tábla alatt ugyanott. Látjuk őket Tóbiás tizennyolcadik születésnapján az ünnepelt két testvérével nevetni és sírni. Nézzük, ahogy az anya lecsókészítés közben mesél barátnőjének a felvonulásról, és megfejti neki az LMBTQ betűszó jelentését: miszerint leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és a q... az kifog rajta is.

Sok mindent nem ért abból, ami Tobival történik, pedig folyamatosan gondolkodik és kérdez. Nem érti, mi történt a lányával, aki kiskamasz kora óta fiúnak érzi magát, ahogy azt sem, amikor Tobi elmondja, mik a további tervei. Nem érti, mit jelent, amikor a gyerekük újra coming outol, és megosztja velük, hogy

Az anya lefagy, mert ezt ő nem érti. Meg is mondja, aztán továbbra se érti, de elmosolyodik, és azt mondja: akkor most ez lesz. Szeretlek. Az apa nem mond semmit. Látszik, hogy nem érdeklik a betűszavak, angol píszi kifejezések, egyetlen dolog fontos a számára: a gyereke azt mondja, most végre jól van.

Ez a film egy percig sem népszerűsíti a nemváltást vagy a homoszexualitást. Ha úgy vesszük, egy kicsit talán még el is rettent tőle, mert megmutatja, hogy annak is ijesztő, fájdalmas, bizonytalan döntés, aki vágyik rá. A környezetére mindez fokozottan érvényes. 

Ez a film azt népszerűsíti, hogyan legyünk jó apák és anyák. Elmeséli, miért fontos, hogy azok legyünk, ha már gyerekvállalásra adtuk a fejünket. Példát mutat arra, hogyan felelhetünk meg annak a mérhetetlen felelősségnek, amivel hozzánk pottyant gyerekeinknek tartozunk.

Ez a film elgondolkodtató dokumentációja annak, milyen rettenetesen bonyolult folyamat a felnőtté válás a gyerek és a szülő számára is. Közhelyek nélkül segít felismerni, hogy az élet nevű félelmetes, gyakran átláthatatlanul bonyolultnak tűnő labirintusban egy dolog biztosan segít. Az a fogalom, aminek a nevét itt nem írom le többször, ne kopjon még jobban el.

A tizenhatos karikát mindenesetre levenném a Tobi színeiről. Nem lenne baj, ha ezt a filmet gyerekek is láthatnák. Ha pedig a kedvezményes hitel mellé lenne államilag támogatott tanfolyam is a családot tervező fiatalok számára, ott talán még kötelezővé is tenném.

A Tobi színei című dokumentumfilmet július 1-jétől vetítik a mozik.