Hiába gondolná azt az ember, senkinek sem fenékig tejfel az élete – még az influenszereké sem. A 2020-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik legnagyobb visszhangot kiváltó filmje, az edző és influenszer Sylwia cseppet sem mesébe illő életét bemutató Sweat július 8-án debütál a hazai mozikban. 

A lengyel–svéd koprodukció Magnus von Horn rendező filmje, Magdalena Kolesnik, a szőke, modellalkatú és -külsejű, igazi Instagram-sztár megjelenésű színésznő főszereplésével. 

Senkit se tévesszen meg a pörgős, színes, életvidám nyitójelenet: aki egy fitneszkazettára való videót remél az első öt perc után, az inkább bele se kezdjen a filmbe, ugyanis csalódni fog. A színpad elsötétül, a nézőtér kiürül, a függöny lehull, na meg a lepel is – mármint Sylwia unalmas és már-már depresszív mindennapjairól, ami a rajongói karmai közül kiszabadulva – ugyanúgy – bekebelezi az elveszett lányt. 

A Sweat képkockáit nézve megelevenedik a köztünk élő influenszerek arca, a milliós megtekintéssel futó posztokon kiöntött lelkek sorsa, a különböző termékek orrba-szájba hajszolt reklámozása, a munka befejeztével az emberen elhatalmasodó üresség lélekromboló ereje, a hangzavar, a soha el nem érkező megkönnyebbülés és a nem múló (testi és lelki) kimerültség. 

Nincs ez másképp hősünk, az ártatlan kiállású Sylwia esetében sem, akinek, bár a kamerák és 600 ezer követője előtt fülig ér a szája, a családjával – és elsősorban önmagával – már közel sem ilyen felhőtlen a viszonya. A szeretetet, amit a külvilágtól kap, képtelen átültetni a való életbe, a személyes kapcsolataiba és az önértékelésébe. 

Ám a követők nem csak szeretik, néhányan betegesen rajonganak érte, és ez az, ami tulajdonképpen a lány veszte. Szó szerint, vagy sem? Az attól függ, honnan nézzük: elveszítheti-e valaki önmagát, aki nem is ismeri a saját belső világát? Veszíthet-e a kiszámítható, rámenős vagy erőszakos férfi, ha egy törékeny nővel áll szemben? És az elveszett önbizalmat hogyan nyeri vissza a megalázott lélek? 

Az unalmas hétköznapok elviselhetetlen magánya, a kétszínű alakok érdektelen mondandója, a valódi problémák elől elzárkózó karakterek konoksága, vagy éppen a szeretetéhségnek hangot adó, az egyedüllétet a munkával kompenzálni próbáló fiatal témája mind előkerül a filmben. 

Átütő alakítások tárháza

Habár egyes jelenetek kiszámíthatók, és meglepő fordulatokban sem bővelkedik a 100 perces film, bizonyos pillanatoktól eltekintve a Sweat (magyarul: Verejték) könnyen emészthető alkotás. A mai világban nem kelt akkora visszhangot az influenszerek élete (éppen azért, mert mindenhol ott vannak), a film azonban megragadta és alig eresztette a nemzetközi zsűri figyelmét. 

Az, hogy Sylwia karakterét mekkora mértékben ihlették a valódi influenszerek, nem tudni, ám nem állítunk valótlant, ha megkockáztatjuk, hogy tulajdonképpen a valóságban is ezekkel, a filmben megjelenő problémákkal találkoznak a közösségi médiában felkapott férfiak és nők. 

Nemcsak a női főszereplő remekel, hanem az antihősként megjelenő szereplők is: a film végén, a katarzis pillanatában például annyira megnyerő – és visszataszító – a két férfi alakítása, hogy a néző legszívesebben betörné a képernyőt, hogy maga tegyen rendet a perpatvarban.

Ám hiába a katarzis, a levetkőzhetetlennek tűnő trauma levedlése és a végső megnyilvánulás, olybá tűnik, mintha elmaradt volna a méltó lezárás…