Králl Bernarda írása

Ha rátaláltunk a sorozatra, forgathatjuk a fejünket, mint a mémbeli Travolta, hiszen sehol nem látjuk az anno dús hajú, intellektuálisan vonzó Spadert. Pedig jelen van már az első percben is mint bűnöző király, aki titokzatos céltól vezérelve feladja magát az FBI-nak. Igen, az a kopasz, köpcös, középkorú gentleman Spader! A színész maga is hibás, nem elég, hogy jókat eszik, a sportot hanyagolja, és megfeledkezett a Hollywoodban szokásos hajbeültetésről, nem sok filmben szerepelt az évtizedek során. Utolsó nagy dobása a Jogi játszmák volt (Boston Legal).

Mit csinált Steven Soderbergh klasszikusa, a Szex, hazugság, videó (amiért elnyerte a legjobb férfi színész díjat is Cannes-ban, 29 évesen), a Csillagkapu (1994) vagy a különleges Karambol (1996) óta? Tény, az 1990 és 2000 közötti évtized volt a legtermékenyebb korszaka, ezekben a filmekben még a szexepiljét aknázták ki a rendezők. Az ezredforduló után is jött pár jó szerep, köztük Maggie Gyllenhaal oldalán A titkárnő, ami nem könnyen feledhető alkotás. De nagyon jól álltak neki a jogi sorozatok is, mint Az ügyvédek (2003–2004) vagy a Jogi játszmák (2004–2008). 2010-től kevesebb filmben láthattuk, A hivatal egy évadában az évtized elején, két filmben és a Feketelistában. Beválogatták egy Marvel-produkcióba is, a Bosszúállók: Ultron korában ő adja Ultron hangját. A karrierje pár sorban összefoglalható, mégis meghatározó színész, a Feketelista többek között miatta olyan jó.

Hogyan kezdődött?

Spader Bostonban született a külvárosban, később itt is telepedett le családjával, a szülei szomszédságában. Igazi bostoniként nagy Red Sox-rajongó volt, a Fenway Parkba, a Szépművészeti és a Természettudományi Múzeumba járt. A család ősidők óta él Bostonban, az USA egyik legrégibb városában. Szülei az észak-andoveri Brooks iskolában tanítottak. Spader gyerekkorában a szerepjátékoknak élt, de nem színésznek készült, hanem rendőrnek, kalóznak vagy rablónak.

Középiskolába a Phillips Academyre járt, ekkor ismerkedett meg a drámaszakkörrel, amire csak hobbiként tekintett. Jó szórakozásnak találta, hogy bármit megvalósíthat, amiről fantáziál. Amikor megszerezte a jogosítványát, végre elindulhatott felfedezni a világot, ez a céltalan, csak az élményért történő mászkálás a mai napig a kedvenc szórakozásai közé tartozik. Jönni-menni, ismerkedni, idegenekkel beszélgetni, ezt mindennél jobban élvezi.

Tizenhét évesen költözött New Yorkba, amivel egy csapásra megvalósult az álma, hogy elmerüljön egy valós fantáziavilágban. A nagyvárost csodaországnak látta, amibe tökéletesen passzolt álmodozó személyisége. Közben a kezdő színészek küzdelmes életét élte, csaposként, jógaoktatóként, futárként dolgozott. New York megadta neki a lehetőséget, hogy különböző álruhákba bújjon, de még nem a színpadon, hanem a való életben. A színészkedést mellékesen csinálta, és közben folyamatosan ábrándozott, még mindig arról, hogy rendőrnek vagy rablónak áll. És akkor jött az áttörés: elkezdték jobban megfizetni a hobbijáért.

Első szerepe Brooke Shields testvéreként a Végtelen szerelemben 1981-ből. Aztán jöttek egymás után az újabb szerepek: Álmodj rózsaszínt, Tőzsdecápák, Fagypont alatt (Breat Easton Ellis bestselleréből – magyarul Nullánál is kevesebb címmel jelent meg). Ez utóbbi hozta meg az első komolyabb sikert a gazdag, drogfüggő ficsúr szerepéért. 1989-ben a független filmesek is felfigyeltek rá, a Szex, hazugság, videóban nagyon egy hullámhosszon voltak a rendező Soderberghgel, de aztán cannes-i díj ide vagy oda, beállt pár év szünet. Játszott ugyan a Kétszínű igazságban John Cusack oldalán, a Fájó gondviselésben Sidney Lumet rendezésében, Susan Sarandonnal A gyönyör rabjaiban, de hiába a nagy nevek, egyik sem lett átütő siker.

Ki gondolta, hogy egy sci-fi-mese emeli újból a köztudatba Spadert? A Csillagkapu, hiába hatásvadász kalandfilm, óriási nézettséget produkált, annyira szerették a nézők, hogy még egy tévésorozatra is futotta belőle. Spader azonban ekkor is közömbösen fogadta az ovációt, a hírnevet. Ekkor már felesége volt, Victoria, és két fia, úgyhogy inkább együtt kirándultak, és Spader a színészetet továbbra is csak mellékesen csinálja valami fontosabb, az élet mellett.

Egy lusta karrierépítő

Spader magát nevezte így több interjúban is. Nagy szerencsének tartja, hogy a színészet, ami hobbinak indult, végül a számlák befizetésére is elég lett. Ő nem jár castingokra, nem puncsol a rendezőknek, nem hízeleg a forgatókönyvíróknak. Ha jön valami, örül, és tökéletesen megcsinálja, ha nem, hát nézelődik tovább az utcán. Nagyon rossz tervező és szervező, és a színészkedésen kívül nem szeret a szakmával foglalkozni. Tévéfilmekben és sorozatokban pusztán praktikus okok miatt – folyamatos bevételt termelnek – jobban szeret játszani, mint mozifilmekben. Tehát Spader nem a lila homályból előlépő nagy művész, hanem egy örök civil a nagy művészek között. Kedvenc elfoglaltságai között az olvasás, sétálás, utazás, zenehallgatás, múzeumlátogatás szerepel. De ahogy feketelistás karaktere, Red, ő is nagy gourmet, imád főzni és enni. Minden szabadidejét a családjával tölti, vagyis egy tökéletesen normális, szimpatikus bostoni színészóriás. Na persze, szeretnénk mi is ilyen lusták lenni, ha azt Emmy-díjjal jutalmazzák. 2004-ben ugyanis, mikor a cannes-i díj már 15 éve a zsebében lapult, megkapta az Emmyt az Ügyvédek sorozat főszerepéért, később még kettőt besöpört a Jogi játszmákért is.

Mindig furcsa, marginális figurákat játszott. A Szex, hazugság, videóban ő az impotens házibarát, Graham, aki, mivel nem feküdhet le a számára vonzó nőkkel, videókamerával rögzíti a nők intim vallomásait. A Halálos barátságban egy manipulátor, Rob Lowe karmai közé kerül, mert túl tökéletes életébe beleun. Susan Sarandon A gyönyör rabjaiban csábítja el végzetesen, picit aberrált, ahogy a szinte anyja korú, ócska hamburgerezőben dolgozó nő kifordítja magából a fiatal reklámszakembert. Az Ami a szexet illeti egy 2000-ben forgatott pikáns vígjáték, amiben Spader egy szexfüggő pszichiátert alakít. Ezek után Steven Shaunberg rendezőnek nem kellett sokat gondolkoznia, kire ossza a perverz hajlamú ügyvéd szerepét A titkárnő című filmben.

Spader is zseniális, az éppen berobbanó Maggie Gyllenhaal is, együtt pedig hihetően bizonyítják, hogy a perverziók mögül is kikacsinthat a szerelem. Ilyen szerepek előzték meg az Ügyvédek sorozatot, ahol Spader már komolyabb útra lépett, de ideje is volt, hiszen ekkora már elmúlt 40 éves. Jól ált neki az öltöny, jól állt neki a szerep is, jöhetett a Jogi játszmák, és mindkettőben kitűnően megállta a helyét. A Jogi játszmák Alan Shore-karaktere egyébként sokban hasonlít a feketelistás Reddingtonra: rossz dolgokat tesz, gyalázatosan viselkedik, de egy nagyobb, jó cél érdekében. A 2005 és 2013 között futó A hivatalban is szerepet kapott, egy évadon át bohóckodhatott Steve Carell csapatával. Érdekesség, hogy A hivatal még tavaly is a Netflix legnézettebb sorozata volt az USA-ban, noha 8 éve véget ért. Az első tízbe egyébként a Feketelista is bekerült, úgy látszik, amihez Spader hozzáér, azt szeretik az amerikaiak. A hivatal után egyből el is kezdte a Feketelista forgatását. Saját magyarázata szerint azért játszik mindig furcsa, rossz-gonosz figurákat, mert folyamatosan idősebbnek érzi magát a koránál. Ez a különös, lényében rejlő feszültség nem engedte, hogy beskatulyázzák, hogy ügyeletes szépfiú, a világ megmentője vagy kocka tudós típus legyen.

A híres feketelista

A történetet Whitey Bulger igaz sztorija inspirálta, aki Reddington karakteréhez hasonlóan komoly bűnöző (a bostoni alvilág egyik vezetője) és FBI-informátor volt. John Eisendrath 2011-ben kezdte fejben összerakni a sorozatot, épp akkor, amikor Bulger elfogásával voltak tele a hírek. Innen már egyenes út vezetett az eredeti ötlethez (ami nem is olyan unikális, hiszen megtörtént), miszerint van egy gonosz, nagy hatalmú bűnöző, aki informátorként feltételeket szab az FBI-nak, cserébe viszont segít elkapni néhány nagyon súlyos rossz fiút.

Spader főszereplése nem volt evidens, csak három nappal a fogatás megkezdése előtt írta alá a szerződést. Olyan nagyágyuk is szóba jöttek Red Reddington szerepére, mint Kiefer Sutherland, Richard Gere, Bryan Cranston, Pierce Brosnan, de végül győzött Spader. A sorozat elején Reddington bejárta már a bolygó számtalan országát, és információk adásvételével, fegyverkereskedelemmel és ki tudja még milyen bűnös üzelmekkel foglalkozott. Ő az Egyesült Államok és az FBI legkeresettebb bűnözője, akit 30 éve képtelenek elkapni. De Reddington váratlanul úgy dönt, feladja magát az FBI-nak, és bizonyos feltételek mellett hajlandó együttműködni a nyomozóirodával. Segítene kézre keríteni minden idők legnagyobb volumenű bűnözőit, de csak a kezdő, fiatal ügynökkel, Elizabeth Keennel hajlandó tárgyalni.

Gyakorlott sorozatnézők, krimiolvasók persze tudják a titkot, a széria nem sok meglepetést tartogat. Sok logikátlan, erőltetett, klisészerű csavar, bonyodalom zavarja a sorozat élvezetét, de van, ami miatt mindig érdemes rákattintani: James Spader. Sajnos a forgatókönyvírók kizárólag az ő figuráját dolgozták ki rendesen, és ő lubickol is a szerepben. Szinte minden jelenetben ő dominál, még akkor is, ha nincs a vásznon – de ezeknek a jeleneteknek sajnos nincs is sok értelmük. Mindig Reddingtont várjuk, sziporkázó intellektusát, anekdotáit, vehemens életszeretetét. Csak az interjúk alapján, de gyanítjuk, Spader az életben is ilyen lehet: jó humorú, nagyevő entellektüel, aki nem hagyná ott a finom borjúbecsináltját akkor sem, ha égne a ház.

(Borítókép: James Spader a Feketelista című sorozatban. Fotó: Will Hart / NBC / NBCU Photo Bank / Getty Images)