A Rick és Morty az az animációs sorozat, amiről nehéz úgy írni, hogy a bennünk szunnyadó rajongót addig lerakjuk a sarokba. Nemes egyszerűséggel azért, mert ez a valaha alkotott legzseniálisabb felnőtteknek készült animációs sorozat, ami a kreativitás fokmérőjét még a legrosszabbul sikerült részével is képes kiakasztani. A Rick és Morty érzelmeket vált ki, ami azt jelenti, hogy valakinek vagy állandó szerelem lesz, vagy nem tud azonosulni humorával, stílusával, és beáll az gyűlölők sorába. Ám aki már találkozott az alkoholista, cserébe szuper intelligens tudós és a kedves, empatikus, de kicsit béna unokájával, nem marad semleges.

Az elmúlt pár hétben a sorozat rajongói igenis várták a hétfő reggeleket, mert az új részeket hozott, karácsony reggel-hangulatúvá varázsolva a hétkezdést. Idén először pedig volt olyan szerencsénk, hogy az amerikai premierrel azonos időben minden új rész felkerült az HBO GO felületére, méghozzá magyar felirattal.

De mielőtt kiveséznénk az új évadot, vegyük végig, mik azok az értékek, amelyek miatt ez az animáció ennyire sok ember szívébe lopta be magát. Ha eddig valaki hezitált volna a sorozat elkezdésén, bátran és úszógumival felvértezve ugorjon a Rick és Morty érzelmi hullámokat kovácsoló tengerébe.

Kreativitás

A sorozat kiragadott elemei, figurái, bizonyos jelenetei, a részek és a nagy egészet szemlélve is elmondható, hogy minden benne található ötlet olyan kreativitásra vall, aminek apró morzsájának birtokában a legtehetségtelenebb író is világsikerre törne. Az írók (Justin Roiland és Dan Harmon) képzelete határtalan, de ami még jobb, hogy tűpontosan fogalmazzák meg azt, amit egy normális földi halandó maximum egy varázsgombás vacsora után képzelne csak el.

Történetmesélés

Ahogy az ördög, a Rick és Morty történetének legfontosabb elemei is a részletekben bújnak meg. Sokszor elejtett félmondatokkal kapjuk meg a nagy egész legfontosabb puzzle darabkáit, ami bátor húzás az alkotóktól, és egyben azt is jelenti, hogy bíznak közönségükben: érteni fogják. Ezen kívül az is remek, hogy ha valamit nagyon szeretnének megmutatni, például egy karakter eredettörténetét, ezekre is a legkülönfélébb ötleteket találják ki. Nem érik be szimpla visszaemlékezéssel.

Kritika

Nagyjából minden rész, főleg azok, amik nem az átfogó történetív kialakítására készültek, hanem a leginkább epizodikusak, olyan velős kritikát fogalmaznak meg aktuálpolitikai, popkulturális, társadalmi kérdésekben, hogy az ember nevetve szégyelli el magát. Kevés olyan alkotás van, ami ebben a nagy PC világban ilyen büntetlenül szólhat be mindennek és mindenkinek.

Univerzumépítés

A Rick és Morty első pár epizódja olyan, mint egy belógatott csali, amire a felnőtt, animációkat és röhögést kedvelő közönség ráharap, ám a pecabotot pár rész után megrántják, s az így horogra akadt nézők életük végéig úszkálhatnak a sorozatrajongóknak fenntartott hatalmas akváriumban. Az alkotók ugyanis fokozatosan építenek ki egy olyan párhuzamos univerzumokkal tarkított világot, amelyben néha a legértelmetlenebbnek tűnő apróság is átgondolt döntés eredménye. A karakterek folyamatosan fejlődnek, bizonyos események olyan hatással vannak a szereplőkre, amik évadokkal később is visszaköszönnek, a háttérben meghúzódó Gonosz Morty szál pedig – ha az ember többször visszanézi az évadokat, látja, hogy – ott is szövi pókhálóját, ahol elsőre nem gondoltuk volna.

Humor

A sorozat humora nagyon összetett. Egyszerre és nagyjából azonos mennyiségben található benne helyzetkomikum, az animáció műfajából és a világok határtalanságából eredő vizuális humor. Nagy hangsúlyt kapnak az alpári, pajzán és faék egyszerű megnyilvánulások, és sokan éppen emiatt – nem is szólva a kíméletlen fekete humor végtelen áradatáról – nem tudnak azonosulni a sorozattal. Az alkotók ugyanakkor rengeteg olyan poént rejtettek el, amiket az ember csak akkor ért, ha – és itt a ha szócska után szinte mindent fel lehet sorolni. Például: ha amerikai, ha olvasott bizonyos könyveket, ha látott bizonyos filmeket, ha képben van aktuális történésekkel, ha ismeri az alkotók korábbi munkásságát stb.

Dráma

Mivel a „kétdés” karakterekről elég hamar kiderül, hogy képesek változni és fejlődni vagy visszafejlődni az őket ért események hatására, az sem olyan meglepő, hogy az írók idővel elkezdik árnyalni őket. Az így létrejött komplex személyiségek között pedig, amikor épp nem intergalaktikus utazáson vesznek részt, kifejezetten életszagú pillanatokat is kapunk. Láthatunk egy házasságot, amiben a teljes elhidegüléstől jutnak el egymás kölcsönös tiszteletéig. Végignézzük, ahogyan egyik szereplőnk az őt ért trauma hatására világokat rombol szét, hogy majd csak öt évaddal később derüljön ki a motivációja, amikor már egyértelmű, hogy menekül a fájdalma és tehetetlensége elől. A magány, a létezés teljes értelmetlensége, az ebből adódó egyszer minden mindegy mentalitás, egyszer pedig a vágy, hogy nyomot hagyjunk patikamérlegen kimért váltakozása. Ezek mind olyan dolgok, amelyek a vicces sorozatból másodpecek alatt varázsolnak mély drámát.

De most nézzük spoilermentesen az ötödik évadot.

Az új évad első része biztosan bekerül a sorozat történetének legjobbjai közé, nagyon magasra emelték a lécet. Ezt a szintet a következő epizódokkal nem feltétlenül sikerült tartani, de nem is valószínű, hogy szándékukban állt. Érdemes tisztázni, hogy a Rick és Morty sorozat minden része magas minőség. A rajongók jó dolgukban már nem is tudják, mit kifogásoljanak. Ha az egyik rész sokkal inkább az ökörködésre és az agyeldobós szórakozásra helyezi a hangsúlyt, akkor az a baj. Ha túl sok az olyan epizód, ami érinti a mély drámát, akkor az. Ha a részeket átívelő történettel foglalkoznak többet, várják az epizodikusabb sztorikat, ha pedig azok futnak, akkor mindenki a nagy egészre kíváncsi. De ez már tényleg az a szint, mikor az embernek az a legnagyobb problémája az életben, hogy elfogyott a kaviár a reggelihez, és egy napig szarvasgombás libamájpástétomot kell fogyasztania.

Az ötödik évad újfent minden résszel erős kritikát fogalmaz meg mindenről is. Kapunk visszatérő karaktereket, az írók mintha kedvezni is akarnának rajongói teóriáknak, így néha kifejezetten várt pillanatok is megszületnek. Aztán jön az utolsó két rész, ami felborít mindent.

Mivel spoilermentesen nem könnyű beszélni a történetről, mondhatni lehetetlen, ezért csak annyival zárnánk ezt az ajánlót, hogy az ötödik évad minden perce megéri a figyelmet. Akik már eddig eljutottak ebben a sorozatban, valószínűleg a rajongók táborát ékesítik, akik pedig még csak most gondolkoznak rajta, hogy belekezdjenek ebbe a történetbe, azoknak öt évad ismerete után annyit tudunk mondani, hogy bátran, mert a minősége nemhogy csökkent volna, csak fokozatosan emelkedik. Azáltal, hogy a szereplőket fokozatosan árnyalják, egyre inkább lehet kötődni hozzájuk és szeretni őket a rossz tulajdonságaikkal együtt is. A világ nem lett unalmasabb, a mérhetetlen káosz, ami megköveteli a nézői koncentrációt, nem csak az alkotóknak, a sorozat kedvelőinek is nyújt egy felszabadító szabadságérzetet, bár nézőknek ez részenként harminc perc büntetlen élvezetet jelent.

A nagy egészet szemlélve pedig olyan sztori bontakozik ki, ami egyszerre izgatja és elégíti ki az elmét. Folyamatosan.