A Netflix brutális nevekből rakta össze új westernfilmje, A vadnyugat törvényei szerint (The Harder They Fall) szereplőgárdáját. A legnagyobb sztár közülük egyértelműen Idris Elba, akinek a Lokiban és a Lovecraft Countryban brillírozó Jonathan Majors papíron méltó ellenlábasának tűnik. Ha őket nem számítjuk, a Deadpool 2-ben látott Zazie Beetz és a Watchmen-tévésorozat Regina Kingje szintén olyan színész, aki külön-külön is a képernyő elé ülteti az embert, nemhogy együtt.

A történet izgalmas és sokkoló felütéssel kezd. Egy család éppen a vacsoráját költi az asztalnál, amikor egy Rufus Buck (Idris Elba) nevű bűnöző rájuk ront. A bandita az anyát és az apát meggyilkolja, fiuk homlokára pedig keresztet vés egy késsel. Ezen a ponton úgy érezhetjük, hogy minőségi drámának leszünk szemtanúi a továbbiakban.

A kisgyerek felnő, Nat Love (Jonathan Majors) néven maga is banditává válik, és társaival tengeti az életét a vadnyugaton. Természetesen egyikük sem törvénytisztelő állampolgár, legfőképp más bűnözőkön élősködnek. A remek felvezetés után a film ezeket a szemelvényeket igyekszik kibontani. A főhős, Love találkozik egykori szerelmével, Maryvel (Zazie Beetz), elmegy A-ból B-be, aztán ott lelő néhány embert, megy tovább, ismét gyilkol. A férfi életét bemutató jelenetek azonban nem állnak össze kerek, egész történetté, olyan, mintha csak találomra dobálta volna őket egymásra a rendező, Jeymes Samuel.

A vadnyugat törvényei szerint forradalmi film lehetett volna, ami a valóságban is élt fekete cowboyoknak és női banditáknak állít emléket, de sajnos a Netflix egész estés alkotásaitól mostanra megszokta az ember, hogy nem képviselnek valami magas minőséget.

Az elmúlt években jó pár izgalmas westernt kaptunk, a Coen testvérek által jegyzett A félszemű, a Buster Scruggs balladája a zsáner olyan darabjai voltak, amikre érdemes odafigyelni.

A szinte csak fekete színészekkel leforgatott Netflix-western hatalmas kihagyott ziccer, a nézése közben egy percig se lehet úgy érezni, hogy a nagy nevek beleadtak volna apait-anyait ebbe a projektbe. Jonathan Majors nagyon keveset szerepelt a Marvel sorozatában, a Lokiban, mégis ellopta a show-t Tom Hiddlestonék elől abban az egy-két jelenetben. Itt a színész viszont beleszürkült Nat Love karakterébe, semmi kémia nem volt közte és Mary között, így izgulni se lehetett a produkció főhőséért.

A zenék jók lettek, érdekes egyveleget alkot a country és a rap A vadnyugat törvényei szerint című filmben. A szemet gyönyörködtető fényképezés miatt pedig mozivászonra kívánkozik ez a véres történet. Pont ezért nagy kár, hogy nem sikerült tartalmat erőszakolniuk a külcsín mögé és értékelhető forgatókönyvet összerakniuk az íróknak, aminek van eleje, közepe, vége.

A fekete cowboyok sokat keménykednek ebben a westernben, de mivel minden második jelenetben lelőnek valakit, így a halálnak nincsen túl nagy súlya. A két óránál hosszabb játékidő abszolút nem indokolt, jóval feszesebbre lehetett volna vágni a Netflix filmjét.

Végig olyan érzésünk volt, mintha a készítő szerelmes lett volna ebbe a történetbe és karaktereibe, ezért szabad kezet adott a nagy sztároknak, és az olyan jeleneteknek is zöld utat engedett, amelyeknek igazából a vágóasztalon kellett volna végezniük.

A vadnyugat törvényei szerint az utolsó 10-20 percben működik igazán, amikor Nat Love és Rufus Buck lerendezik nézeteltérésüket egymás között. A finálét azonban közel kétórás tömény unalom vezeti fel, így iszonyúan türelmesnek kell lenniük a nézőknek, hogy eljussanak idáig. Csavar is van a végén, és talán Idris Elba karizmája miatt a lezárás emlékezetes is. De kínszenvedés odáig eljutni.