Hello, te! Igen, te, aki ezt a cikket olvasod. Vajon mi jár a fejedben? Azért kattintottál ide, mert már végignézted a harmadik évadot is a You, azaz a Te című sorozatból, és érdekel a kritika, vagy csak többször feldobta a Netflix az ajánlódba, így kíváncsi vagy rá, neked való-e?

Hiszen a You harmadik évadára már ismerjük főszereplőnk szabályrendszerét. Mintái beleivódtak a tudatunkba: mindig szüksége van valakire, aki lefoglalhatja a képzeletét, akin elmélkedhet, akivel közös jövőt tervezhet. Kell egy idegen, akibe bele tudja látni az ideális társat. Nem véletlen a cím, hiszen nem a nevek és a személyek számítanak, hanem csak Te, azaz a nagy Ő megszólítva.

(Az írás spoilereket tartalmaz.)

Főszereplőnk Joe Goldberg (Penn Badgley), akiről már az első évad elején hamar kiderül, hogy enyhén szólva is antiromantikus. Meglát valakit, aki felkelti a érdeklődését, azt érzi, beleszeret, de ellentétben egy normális emberrel, nem randira hívja az illetőt, hanem elkezd utána kutatni.

Követi, távolról figyeli kiszemeltje életét, környezetét, barátait, családját, miközben a social média felületeiről gyűjt egyéb információkat. Ezekből a puzzle-darabkákból kezdi kirakni az imádottnak hitt nő képét. De nem csak szimplán egymáshoz illeszti a darabokat, hanem ha kell, manipulálja azokat, a cél, hogy a végső forma a fejében elképzelt ideára emlékeztesse. Amint képtelen neki tetsző értelmet beleerőszakolni ezekbe a részletekbe, a mit sem sejtő nő lezuhan a Joe által épített piedesztálról. Majd Joe, más lehetőséget nem látva, megöli a még fel sem ocsúdott áldozatát.

Visszaemlékezésekből rakhatjuk össze Joe profilját és érthetjük tettei mögött megbújó motivációját. Édesanyja bántalmazó kapcsolatban élt, amit a még gyermek Joe nem bírt elviselni, első gyilkossága anyja megmentéséről szólt; megölte a bántalmazót. Igen ám, de az anyuka ezek után lemondott fiáról, aki így nevelőotthonba került. Innentől kezdve Joe anyakomplexusa kiegészült azzal, hogy megmentésre szoruló nőket hajszol, hogy talán egyszer megkapja azt a visszajelzést, amit édesanyjától sosem.

A második évadban a sorozat ugyanezt a mintát lovagolta meg. Joe kipécézte magának Love-ot (Victoria Pedretti), ám az évad végére nagyot fordult a sztori, amikor a gyönyörű és tehetséges, csupa szív nőről kiderült, hogy ugyanolyan pszichopata gyilkos, mint Joe.

Ez a fordulat új életet lehelt a sorozatba, amitől a harmadik évadot könnyű volt várni, mert egészen új dinamikát ígért. Főleg, hogy Joe első reakciója az volt, amikor imádata tárgyáról megtudta, nem is ártatlan, tiszta, finom nő, hogy azonnal meg akarta ölni. Love úgy menekült meg, hogy elmondta Joe-nak, gyermeket vár tőle. Az utolsó képkockákban pedig láthattuk, ahogy idilli párként beköltöznek egy kertvárosi házikóba, mintha minden csodás lenne, de Joe már a szomszéd nőt vizslatja a kerítés résén keresztül, és próbálja elképzelni, milyen ember lehet.

Ez volt a nagybetűs felütés, és az első pár rész alapján a folytatás is hasonlóan izgalmasnak bizonyult, de sajnos nem tudták az egész harmadik évadban tartani ezt a szintet. A végére a labdát lecsapták, mi pedig azóta is csalódottan nézzük, ahogy gurul a távolba.

De kezdjük a harmadik évad elején: adott két sorozatgyilkos, újszülött babájukat nevelgetik békés, kertvárosi környezetben. A két karakter már önmagában is izgalmas, de együtt erre rátesznek még pár lapáttal.

Joe motivációja az, hogy fiának megfelelő életet, és kilátásokkal teli jövőt teremtsen. Ezért képes bevállalni a gyepet gondozó családapa szerepét, megpróbál normális életet élni. Love pedig hűen eddigi önmagához, a családot próbálja egyben tartani, s mivel neki a hétköznapi élet ismerős, relatíve könnyen illeszkedik be abba a szerepbe, aminek meg kéne felelnie.

— vagy akit már ledarált a harmadik évad.

A sorozat zsenialitása abban rejlik, hogy felépítettek két olyan karaktert, akiknek motivációját tökéletesen értjük, tetteik mégis meglepetéseket tudnak okozni szimplán azért, mert (jobb esetben) fogalmunk sincs arról, hogyan gondolkodik egy pszichopata. Mivel Love az, akinek valódi énjéből kicsit kevesebbet kaptunk a második évadban, így az ő jelenetei talán a legélvezetesebbek. Joe egészen hamar visszatér jól megszokott viselkedési formáihoz, amitől csöppet unalmasnak tűnhet, viszont legalább nem karakteridegen. Összesen két rész van a sorozatban, ahol képes őszintén elengedni eddigi mintáit, és feleségével megpróbál csapatként működni, hogy szuper életet teremtsen fiának. Ezek a részek pedig messze a legerősebbek, mindamellett végtelenül szórakoztatóak.

A sorozat készítőitől csillagos ötös húzás volt, hogy miután Love rövidre zárta Joe fellángolását a szomszéd nő irányába, elküldték őket párterápiára. Már maga a szituáció is vicces, hogy egy a szakmájában meglepően profi pszichológus úgy kezeli őket, mintha teljesen átlagosak lennének.

Hiszen, ha eltekintünk attól az icipici, aprócska, nyúlfarknyi részlettől, hogy két sorozatgyilkossal van dolgunk, azt láthatjuk, hogy Joe és Love ugyanolyan, mint bármilyen más ember: keresik a helyüket a világban, próbálják definiálni magukat szülőként, fenntartani a tüzet kapcsolatukban, keresni egy hivatást, amiben ki tudnak teljesedni.

Mi pedig nézőként azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk nem drukkolni nekik. Akarjuk látni, ahogy megtalálják a közös hangot, ahogy végre el tudják engedni magukat abban a szituációban, hogy végre találtak valakit, aki legsötétebb oldalukat is ismeri. Akarjuk, hogy Joe újra rajongjon feleségéért, hogy végre ne csak a képzeletében találjon tökéletes partnert, és akarjuk látni, hogy Love boldog. Másodpercek alatt mentjük fel őket minden addigi gyilkosságuk terhe alól, mert hétköznapi problémáik miatt azonosítani tudjuk magunkat velük.

Ám sajnos pár rész után azt lehet érezni, hogy az író-csapat muníciója elfogyott. A sorozat leül, és majdnem az évad felétől már a következőt készítik elő, ami mérhetetlenül sokat vesz el az élvezhetőségből. Fokozatosan vezetik be a következő női főhőst, amitől végig számítunk arra, hogy Love-ot kiírják a történetből. Ez sajnos meg is történik. És azért sajnos, mert ezt a kettőst sokkal jobban ki lehetett volna használni, több humoros, groteszk és abszurd jelenetet rejtett magában ez a páros. Illetve Love annyival kiszámíthatatlanabb, izgalmasabb karakternek bizonyult, hogy valószínűleg sokan szívesebben nézték volna tovább a You negyedik évadát, ha inkább merész húzással, de Joe kerül lapátra.

Marienne (Tati Gabrielle), akinek megágyaztak a negyedik évadra, szintén csodálatos színésznő. A You casting-csapata egyszerűen nem tud mellényúlni, eddig három olyan színésznőt választott ki a főbb szerepekre, akiket kevésbé foglalkoztatott Hollywood, viszont szárnyaló tehetségük és különleges szépségük nemtől és szexuális orientációtól függetlenül képesek odaszögezni a nézőket a képernyő elé. (Az első évadban Elizabeth Lail tündökölt Guinevere Beck szerepében).

A harmadik évadban a mellékkarakterek is egészen érdekesek, de messze nem aknázták ki a bennük rejlő lehetőségeket. A pszichológus vonallal egyértelműen kezdhettek volna többet, ez volt talán az az elem, ami a legtöbb frissességet és újdonságot csempészte az évadba. Theo (Dylan Arnold) karaktere illeszkedett a sztoriba: a kedves srác, aki megadja az elhanyagolt feleségnek a vágyott figyelmet, és grátiszként problémás, így pontosan Love esete. Viszont Theo apukája (Scott Speedman), aki a hamar lapátra tett és még a második évad elején felvezetett szomszéd nő (Michaela McManus) a férje, a leginkább félresikerült sztori. Mintha nem lett volna kedvük kifejteni az ő szálát, vagy időközben beleuntak volna az írók, így csak zombi üzemmódba helyezték, amitől teljesen értelmetlen és tét nélküli lett a jelenléte.

Viszont Sherry Conrad (Shalita Grant) a „momfluencer” és szuperaktív férje Cary (Travis Van Winkle, nagyon üde színfolt a történetben. A You eddigi évadai mindig reflektáltak korunk torz jelenségeire, kezdve azzal, hogy a technikai eszközeink milyen veszélyeket jelentenek, mennyire nincsenek privát információk a közösségi média világában, vagy éppen az elit értelmetlen újhullámos trendjeit tárta elénk. Az idei szezonban a Conrad házaspár jelentette a görbe tükröt, miközben karaktereiknek mélységet is adtak.

Összességében a You harmadik évada élvezetes, tipikus guilty pleasure sorozat, viszont Love kiírásával nehéz elképzelni, hogy folytatódhat a sztori, ami már így is önmagát ismételte. A Netflix bejelentette, hogy biztosan érkezik a negyedik évad. Kíváncsian várjuk, Joe Goldberg mihez kezd magával friss szingliként.