- Kultúr
- Cinematrix
- paul verhoeven
- benedetta
- leszbikus
- apáca
- vallás
- történelem
- film
- botrány
- kritika
- ajánló
- 18
Durván sokkolt minket két leszbikus apáca (18+)
További Cinematrix cikkek
A holland rendező, Paul Verhoeven egyetlen filmes műfajt sem vet meg. A 83 éves kreatív szakember tető alá hozott olyan sci-fiket, mint a Robotzsaru, a Total Recall – Az emlékmás és a Csillagközi invázió, amelyekben erősen jelen volt az erőszakosság. Verhoeven másik témája, amely láthatólag nagyon izgatja a direktort, a szexualitás, ha az Elemi ösztönt vagy éppen a Showgirlst említjük, mindenki tudja, miről van szó. Paul Verhoeven legutóbb 2016-ban jelentkezett játékfilmmel, a rendező hosszú hallgatását idén a Benedetta című új botrányfilmmel törte meg.
A Benedetta nem más, mint Paul Verhoeven picit több mint kétórás lázálma, amelyben a készítő fentebb taglalt két kedvenc témája vegyül, és komoly célkitűzést is tesz: be akarja mutatni, hogy az egyház szolgái is csak emberek, és esendőek. A történet a 17. században játszódik, Olaszországban, Pescia városában, ahol a még kislány Benedettát láthatjuk, ahogy szülei elviszik őt a zárdába. A produkció rögtön erős jelenetekkel indít, a főszereplő Szűz Máriával való kapcsolatát, valamint azt is szépen kifejtik, hogy a kényelmetlen, az apácák által adott ruha azt a célt szolgálja, hogy Benedetta sose érezze magát jól a bőrében. A vallás lényege ugyanis az örökös szenvedés.
Verhoeven új filmje teli van erős üzenetekkel, de mindössze a szereplőgárdán múlik, hogy nem megy át olcsó hatásvadászatba a produkció. Virginie Efira alakítja a már felnőtt Benedettát, aki az apja elől az utcáról bemenekülő és oltalmat kérő Bartolomeával (Daphne Patakia) összemelegedik. Ezt tessék a szó legszorosabb értelmében venni, a két nő között ugyanis leszbikus kapcsolat alakul ki. A film teli van elég meredek szexjelenetekkel, meztelenkedéssel, a sokk kedvéért még odáig is elmegy a két apáca, hogy
kegytárgyból készített szexuális segédeszközzel kényeztetik egymást.
Efira és Patakia között végig nagyon erős a kémia, a kettejük között lezajló ágyjelenetek annyira intimek, hogy betolakodónak érzi magát az ember, miközben nézi őket. A sztori a valóságban is élt történelmi személyekre épít, Verhoeven pedig jól kezeli az alapanyagot. A film akkor kezd valóban izgalmassá válni, amikor Benedettának egyre durvább látomásai támadnak, ezeknek ráadásul visszatérő eleme Jézus Krisztus és a bűnbeesés.
A leszbikus apácák akkor kerülnek nagy bajba, amikor kifigyelik őket, hogy mit csinálnak titokban. Az egyház persze vizsgálatot rendel el, ám nincsen könnyű dolguk a nyomozásnál. Benedetta ugyanis akkorra magas pozícióba tört, jórészt a vele történt csodáknak köszönhetően, hiszen többek közt megjelentek rajta Jézus stigmái is.
Verhoeven izgalmasan játszik el azzal a kérdéssel, hogy Benedetta valójában csaló-e?
Az írók bravúrja, hogy erre egyértelmű választ nem kapunk. A kérdőjel pedig annak ellenére megmarad a fejünkben, hogy a nőt látjuk meghalni és feltámadni. A hitünkre bízza a film a dolgot.
A Benedetta egy ügyes gondolatkísérlet, a főtémája pedig az, hogy a szex és a vallásosság megférnek-e egymás mellett. A produkció kevésbé hatásvadász, mint arra előzetesen számítottunk, az intim jelenetek jól működnek, és a dráma is. Piszkosul szórakoztató a film az elejétől a végéig, és annak ellenére lehet izgulni a leszbikus apácákért, hogy tudjuk jól, bűnös lelkek. A történelmi háttér még egy lapáttal rátesz az egészre, hiszen a film világában a pestis szedi áldozatait, az emberek pedig épp azokban az egyházi emberekben bíznak legjobban, akikről kiderül, hogy a szent falak mögé bújva fornikálnak, hazudoznak, elárulják egymást, és hatalmi játszmákat játszanak.
Pont, mint a világiak.
Paul Verhoeven új filmje, a Benedetta premierje a cannes-i filmfesztiválon volt, a produkciónak nincs bejelentett magyar premierdátuma.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.