A Netflixben az a jó, hogy az online videótár sosem diszkriminál. Esélyt adnak az éhen halni készülő dél-koreai írónak, hogy valóra váltsa az álmát. Megmentenek egy spanyol bankrablókról szóló sorozatot, amelyről már mindenki lemondott, és hatalmas durranássá teszik azt. Tévébe adaptálják a világ egyik legismertebb videójátékát, és olyan minőségi drámát írnak a már bejáratott karakterek köré, hogy még azok is leülnek megnézni a sorozatot, akik amúgy életükben nem vettek a kezükbe kontrollert.

Vannak azonban ehhez képest olyan címek is, amelyeket a nagy többség sajnos nem vesz észre. Pedig megérdemelnék a figyelmet. Ezek közé tartozik A pontozott vonal mentén (Tear Along the Dotted Line) című új animációs sorozat, amely a Torokszorítósdi című olasz képregény feldolgozása. A 6 részes produkciót a hazánkban is megjelent füzet alkotója, Zerocalcare jegyzi íróként és rendezőként,

A történet önéletrajzi ihletésű, melynek főszereplője maga Zerocalcare, egy Rómában élő, a társadalomban a helyét – egyelőre sikertelenül – keresgélő képregénykészítő. Az állandóan koponyafejes fekete pólóban flangáló fickónak három és fél barátja van, a fagyiőrült Secco, a néha kiállhatatlan Sarah és Alice, akivel Zero afféle se veled, se nélküled kapcsolatot ápol. A produkció az ő hétköznapjaikat meséli el, miközben képbe kerül egy (nem karácsonyi) tatu, Zero képzeletbeli barátja, aki elborzadt fejjel igyekszik élettanácsokat adni az életképtelen alkotónak.

A South Park óta nem láttunk olyan sorozatot, amely ennyire merészen állított volna görbe tükröt a modern társadalom elé. Néha már-már pofátlan, ahogy kifiguráz mindenkit A pontozott vonal mentén, de pontosan ezért üt akkorát Zerocalcare szériája. Rögtön a pilot részben

Az évad pedig egy pillanatra sem vesz vissza ebből a szarkasztikus odamondogatásból. Az elején talán épp ezért olyan nehéz belerázódni a sorozatba, mert csak úgy dől a szó a főszereplőből, és ha valaki eredeti, olasz hangon nézi a Netflix újdonságát, bizony gyorsan kell olvasni a szöveget. Később egy kicsit lassul a tempó, és bár továbbra is ömlenek ránk a popkulturális utalások (Star Wars, Mad Max, stb.) A pontozott vonal mentén váratlanul valami komolyba fordul át, és olyan tanulsággal zár, amitől tényleg elszorul a torkunk.

A pontozott vonal mentén a vizualitását tekintve kissé a Hey, Arnold!-ra emlékeztet, a rajzstílus pedig szépen támogatja a karikatúrába illő történetmesélést. A főcímzene csillagos ötös, ahogy a legtöbb betétdal is hozzáad a hangulathoz. Nagyon szépen összeáll ez a sorozat, és azt sem bánjuk, hogy mindössze másfél óra alatt lezavarják az egészet.

A Netflix új olasz sorozata elől úgy áll fel az ember, hogy picit többnek érzi magát, mint mielőtt odaült volna a képernyő elé. A finálé nem hagy túl sok kérdőjelet, így azt sem bánnánk, ha nem lenne folytatás. Megoldani persze meg lehet, hiszen az első szezon is többnyire egymásra dobált életképeket mutatott be, Zeróékkal a főszerepben. Ezt pedig akárhányszor lehet ismételgetni, csak el ne laposodjon a sztori, mint a South Parkban, a Family Guyban és a hasonló, végtelenségig futó, szatirikus animációs sorozatoknál az lenni szokott.

Zerocalcare nevét felírtuk magunknak, A pontozott vonal mentén az elején megnevettetett, a végére pedig érzelmi roncsot csinált belőlünk, és páratlan élményt adott. Erre pedig még sokszor az élőszereplős sorozatok sem képesek.

A pontozott vonal mentén magyar felirattal elérhető a Netflixen.