A mutáns hálószövő rovar áldozatául esett fiú kalandjairól szóló sorozat harmadik fejezete, a Jon Watts által rendezett Pókember: Nincs hazaút mindent megtesz, hogy a Marvel Univerzum egy hatalmas robbanással zárja a 2021-es évet. A történet ott kezdődik, ahol a Pókember: Idegenben véget ért, azaz Peter Parker lelepleződik a világ előtt. Az indulásnál a mára már megszokott, áthangszerelt főcímdal helyett az előző rész végén elhangzottakat halljuk, ezzel is jelezve, hogy az új filmben Pókember identitása lesz a tét.

A produkció első harmadában végignézhetjük hogyan birkózik meg Peter (Tom Holland), legjobb barátja Ned (Jacob Batalon), barátnője MJ (Zendaya), nagynénje May (Marisa Tomei) és Happy  (Jon Favreau) azzal az ijesztő ténnyel, hogy a világ már tudja, kinek spriccel ragacsos fonál a kezéből, ha komoly ugrabugrába kezd.

A film kicsit lassan indul be, az igazi bonyodalom akkor kezdődik, mikor Peter miatt se Nedet, se MJ-t nem veszik fel egyetemre, ezért Peter Dr. Strange (Benedict Cumberbatch) segítségét kéri. Valami persze nagyon rosszul sül el,  és ekkor indul be a film.

A multiverzum-teória már többször előkerült az MCU filmekben, de most ért be igazán. A kétezres évek elején megjelent Sam Raimi által rendezett Pókember trilógia és a Marc Webb rendezésében készült Csodálatos Pókember filmek gonoszai, azaz Dr. Otto Octavius/Doctor Octopus (Alfred Molina), Norman Osborn/Zöld Manó (Willem Dafoe), Electro (Jamie Foxx), Homokember (Thomas Haden Church) és Gyík (Rhys Ifans) hirtelen átkerülnek a Tom Holland által megformált Pókember világába. És itt ér véget az, amit a film előzetesében láthattunk.

Marvel kocsmakvíz

Rengeteg komikus és érzelmes pillanattal operál a produkció. Tom Holland tőle elvártan remekül játszik a film talán legmegrázóbb jelentében, miközben remekül hozza a queensi tinédzser karaktert. Egyes, ma már mémmé vált idézetek is megjelennek, ilyenek Dr. Octopus „a nap ereje a tenyeremben” vagy Norman Osborn „én is amolyan tudós vagyok” szövege, de az ikonikus „a nagy erő nagy felelősséggel jár” is helyet kapott a filmben. A Pókember: Nincs hazaút legepikusabb jeleneténél nem tagadom, hogy a gyermeki énem kislányos örömében tapsikolt a moziban, és úgy érzem, másokból is előhozza az ártatlanság korát ez a pillanat.

A filmben rengeteg elrejtett utalást vehet észre az, aki nagyon figyel. Ned például kijelenti, hogy ő soha nem változik gonosszá, ami kikacsintás a Marvel képregényekben feltűnő Vészmanó karakterére. Electro a harc közben eatser eggként elsüt egy poént azzal kapcsolatban, hogy azt hitte, Pókember fekete, ami a Pókember – Irány a Pókverzum! animációs film Miles Moralesére utal. Sőt, aki szemfüles, kiszúrhatja, hogy a 2018-as Pókember PlayStation 4 játékra is utalnak, hiszen a Pókember: Nincs hazaútban, csak úgy mint a PS4-játékban May néni egy FEAST nevű hajléktalanokat segítő étkezdében dolgozik. Néhány rajongói teória is megjelenik a filmben, amikből simán lehetne egy szilveszteri ivós játékot csinálni.

Rajongóknak kötelező

Azonban nincs mit szépíteni, a Marvel filmgyártóként nem vágyik a magas művészeknek járó babérkoszorúra, és ez most sincs másként. A színészek jól hozták a karaktereket, de Hollandon kívül senkinek nem kellett túlzottan megerőltetnie magát. Talán Willem Dafoe-t lehetne még kiemelni, aki remekül használja karaktere felépítésénél a Norman Osborn és Zöld Manó közti belső feszültséget. A történetvezetés kicsit gyenge, nem bonyolították túl a sztorit, a filmstúdión látszik, hogy inkább a hardcore rajongóknak készítette a filmet, mintsem az átlagos mozilátogatónak. A látvány persze elképesztő, de ezt mindenki el is várja egy Marvel-produkciótól, pont úgy, mint a jól megkoreografált akciójeleneteket.

Rajongóként nehéz erről a filmről elfogultság nélkül beszélni. Mindent megkaptunk, amire vágytunk, az MCU egyik legikonikusabb crossoverét, azaz több produkció összeolvasztását tette a bérletes rajongók elé. A Marvel ultráknak mindenképpen kötelező a Pókember: Nincs Hazaút, de, akik csak simán egy szuperhősös filmet akarnak megnézni, lehet, hogy csalódnak egy picit.