A zene összeköti az embereket. Legyen szó brazil nyomornegyedben élő kisgyerekről, New York-i nyugdíjasról, vagy holland cserediákról, ha olyan dallamokat hallanak meg, amik tetszenek nekik, akkor táncra perdülnek. Azok viszont, akik siketen születnek, soha nem tapasztalhatják meg ezt. Vagy mégis?

A CODA című filmet idén nyáron mutatták be, mely egy olyan családról szól, ahol apa, anya és nagyobbik fiuk siketek, tinédzser lányuk az egyetlen, aki jó hallással született. A Rossi-família halászhajón dolgozik, ezzel keresik a pénzüket, Ruby pedig besegít nekik, ami azzal jár, hogy elalszik az iskolapadban és a tanulmányai sem mennek túl jól. A lány folyton dudorászik, és a gimnáziumban egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezik a kórusba.

Ez a film egy vérbeli, klasszikus családi történet, amelynek a helyzetből adódóan megvannak a maga komikus pillanatai, mégis egy igazán szívszaggató élmény Rossiékkal megismerkedni. Filmben talán még nem ábrázolták ilyen realista módszerekkel – kivéve a francia La Famille Bélier-ben, amelyet a CODA adaptál –, hogy a siket emberek mennyire kívülállónak érezhetik magukat nagyon sokszor.

A produkcióhoz három, a valóságban is siket színészt vettek fel, az apukát Troy Kotsur játssza valami elképesztő átéléssel, az anyuka szerepében Marlee Matlin látható, míg Ruby fivérét Daniel Durant személyesíti meg. Ők hárman azok, akik a kétórás játékidő alatt végig csak jelelve kommunikálnak, ez azonban nem akadályoz meg minket nézőként, hogy rettenetesen a szívünkhöz nőjenek. Pláne, ha beszámítjuk még Emilia Jonest, akit a Netflix-nézők a Locke & Key – Kulcs a zárját című sorozatból ismerhetnek.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a Netflix fiatal sztárjának ennyire jól állhat egy indie-filmben való, éneklős főszerep. Emilia Jones ráadásul megtanult a film kedvéért jelelni is, így ő az, aki még erősebb hidat képez siket családja és a képernyő előtt ülő átlagember között.

Legyen szó vakokról, siketekről, vagy bármilyen más testi hiányossággal élőkről, a CODA az ember fejébe vési, hogy nem szabad senkit elítélni ilyesmi miatt. Ha egy énekesi pályára vágyó lány meg tudja találni a közös hangot kissé különc famíliájával, akkor nincs lehetetlen.

A CODA egyik legerősebb momentuma, amikor Ruby iskolai fellépése során hirtelen elvágják a hangot, és a siket családtagok szemszögéből látjuk és nem halljuk az előadást. Ha 2021 legérzelmesebb filmes jelenetét kellene megneveznünk, akkor ez lenne az. Ahogy a lány apja és anyja pásztázza a halló közönség reakcióit, és ebből veszik le, hogy Ruby nagyon szépen teljesít... szem nem marad szárazon, azt garantáljuk.

A mellékszereplők közül mindenképp ki kell emelni Bernardo Villalobos (Eugenio Derbez) figuráját, aki a kórust vezető tanár, és ütős egysorosaival, valamint kissé szokatlan módszereivel igyekszik felnyitni Ruby szemét, aki hatalmas tehetség, de kell neki a biztatás, hogy ki merjen mások előtt teljesedni.

A CODA nagybetűs filmélmény, és bár időnként a Glee-t juttatta eszünkbe, és a történet nagyjából annyira kiszámítható, mint egy Hallmark-film, az érzelmi csúcspontok olyan szépen működnek benne, hogy a Sian Heder által rendezett produkció a végére nemes egyszerűséggel szétszedi az embert.

A CODA az Apple TV+-on elérhető. A filmet a Golden Globe-on a Legjobb dráma és Troy Kotsurt a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban jelölték.