Vannak emberek, akiket szorongással tölt el, ha olyan dolgot csinálnak, amit párban is lehet. Nem kell semmi rosszra gondolni, ilyen például a mozizás, az étterembe járás, vagy éppen elmenni egy koncertre. Ilyenkor sokan idegesen néznek körbe, úgy érzik, hogy a többiek, akik társaságban jöttek, furcsállják az egyedüllétünket, pedig valójában a kutyát sem érdekli a dolog.

Az elveszett lány (The Lost Daughter) című film, amely december 31-én futott be a Netflixre, valami hasonló témát jár körbe. A főszereplő egy középkorú egyetemi tanár, Leda (Olivia Colman), aki egyedül tölti a vakációját Görögországban. A nő egészen jól elvan a tengerparton, eszi a fagylaltot, élvezi, hogy a helyi bárban dolgozó fiatal Will (Paul Mescal) körbeugrálja őt.

A viszonylagos idill azonban nem tart sokáig, a nő mellé telepszik ugyanis egy soktagú család, amely hangos, és annyira nincsen tekintettel senkire, hogy Ledát is megkéri, ugyan húzzon már arrébb, mert szülinapi bulit tartanának, és zavarja az összképet, hogy ott sütteti magát egy öregasszony. Leda nagy meglepetésre felveszi a kesztyűt velük szemben, és nem hatja meg még a marcona, kitetovált férfiak megvető tekintete sem, gyorsan kivívja a família haragját.

Maggie Gyllenhaal első nagyjátékfilmje Az elveszett lány, amit a Fülledt utcákban is látott színésznő rendezett, és annak ellenére, hogy a sztori itt-ott zavaros, elképesztő, hogy a zöldfülű direktor ilyen magabiztossággal hozta le ezt a produkciót. Az elveszett lány már-már túl jó ahhoz, hogy Netflix-film legyen, de így legalább szélesebb közönséghez is eljuthat ez a remekmű.

Olivia Colman (a lenti képen jobbra) ritkán látható, zsigeri alakítást tesz le az asztalra, és bizony a jelenlegi filmiparban kevés olyan színésznő van, aki Leda karakterét így el tudná játszani. A történethez kicsit visszatérve: az egyetemi tanár a bunkó és láthatóan alvilági családban kiszúr magának egy fiatalabb nőt, Ninát (Dakota Johnson, a nyitóképen), aki felkelti az érdeklődését. Nina hasonlóan izgalmas személyiség: visszahúzódó, fiatal anyuka, aki láthatóan rosszban van az urával, de a kislányát nagyon szereti.

Miután Leda meglátja Ninát, csak körülötte forognak a gondolatai, és visszaemlékszik arra, amikor ő is két gyermekét nevelte. Az elveszett lány azért nagyon érdekes sztori, mert úgy tűnik, hogy Leda és Nina élete között nagyon durva hasonlóságok vannak. Ezek egy része véletlenszerű, a többit azonban Olivia Colman karaktere maga kényszeríti ki. Például azt, hogy ellopja Nina gyerekének játékát, ezzel felrúgva a nagy család nyugalmát, és valami hasonló veszekedési hullámot gerjesztve, mint amit ő is átélt nagyjából 20 évvel korábban.

Mégpedig azzal, hogy rámutat arra, milyen kettős mércét alkalmaz a társadalom férfiakkal és nőkkel szemben. Azon ugyanis senki nem akad fenn, ha egy családapa, egy férj úgy dönt, hogy elhagyja szeretteit, mert elege lett az egészből. Ha viszont egy nő tesz ugyanígy, akkor azonnal elítélik, hasonlóan ahhoz, mint amikor a sokat pasizó nőket összeköpködik, a csajozógépeket pedig dicsőítik, és alfának nevezik.

A családi élet nehézségei, a megcsalás, a gyereknevelés mind előkerülnek ebben az életszagú drámában. Ahogy központi szerepet kap, hogy Leda mennyire nem tudja elviselni saját gyerekeit, Marthát és Biancát, akik folyton a nyakán lógnak, nem hagyják dolgozni, hogy legyen egy kis magánélete, vagy élvezze egy kicsit a csendet. A forgatókönyv igaz, hogy ide-oda csapkod, ezek az erős témák mégis továbbgörgetik és élvezhetővé teszik Az elveszett lányt.

Bár rétegfilm és nehezen fogyasztható, mégis biztosra vesszük, hogy lesznek olyanok, akiknek betalál Az elveszett lány. Maggie Gyllenhaal nagyjátékfilmje nem lenne ennyire élvezhető, ha Olivia Colman és az ugyancsak zseniálisan játszó Dakota Johnson nem feszülnének egymásnak ekkora elánnal. A generációs harcok és az időnkénti egymás nyakába borulások annyira jól működnek, hogy néha még azt is elfeledtetik, a mellékszereplők is milyen szépen játszanak a két „főhős” keze alá: a szereplőgárdában ott van a mindig kiválóan alakító Ed Harris, a szigorú tekintetű Peter Sarsgaard és a szerény Paul Mescal is, akit a Normális emberek című sorozatban sokan megszerettek.

A film nem egy tipikus nyaralós sztori, ezt látva biztosan nem rohannánk, hogy Görögországban vakációzzunk. Viszont maradandó élményt ad, és olyan hétköznapi depressziót áraszt magából, ami arra késztethet sok nézőt, hogy még napok múlva is a befejezésen kattogjon.

Az elveszett lány szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.