A koronavírus-járvány miatt több nagy stúdió is változtatott a módszerein. Előfordult, hogy olyan szuperprodukciókat, mint például a Fekete Özvegy és a Mátrix egyszerre mutattak be streamingen és nagy vásznon. A Disney új mesefilmje, az Encanto pedig annak a levét itta meg, hogy mindössze harminc napig vetítették a mozik, ezt követően már fel is került a családi rajzfilm a Disney+-ra. Ennek megfelelően a pénztáraknál is sokkal rosszabbul teljesített, mint ahogy vártuk volna.

A produkció idehaza sem remekelt, nyitó hétvégéjén csak a harmadik helyen kezdett A Gucci-ház és a Nagykarácsony után, a tízezret sem érte el azoknak a magyaroknak a száma, akik esélyt adtak az Encantónak november végén.

Az Encanto nem csupán abból a szempontból mérföldkő, mert ez a Walt Disney Animation Studios hatvanadik filmje, hanem abból kifolyólag is, hogy ez az első az eddig készített produkciók közül, amely Kolumbiában játszódik. A film alapsztorija egy visszatekintéssel indul: a fiatal Alma Madrigalt láthatjuk, aki urával, Pedróval és három kisbabájával egy fegyveres összecsapást követően menekülni kénytelen a falujából. A férj bátran feláldozza magát családjáért, akiket végül egy természetfeletti erő ment meg.

A mágikus, csodatévő gyertya megváltoztatja a lány életét, aki a hegyek között lel menedékre és nyugalomra. Ötven év telik el, Alma már idős asszony, de a gyertya lángja még mindig nem aludt ki… Sőt, a fiatalabb generációk életét is segíti: különleges képességekkel ruházza fel a nő leszármazottait. Van a Madrigal családban, aki elképesztően erős, más mindent hall, vagy a növényeknek tud parancsolni.

A mese főszereplője, Mirabel azonban minden tekintetben kilóg a famíliából. Neki ugyanis nem adott semmilyen erőt a gyertya, ezzel pedig ő lett Madrigalék között a fekete bárány. Az Encanto egy igazán régimódi történet a család, az összetartás és a szeretet fontosságáról.

A Madrigal család ugyanis őt hibáztatja azért, mert széthullóban van, a képességeik, úgy tűnik, kezdenek elhalványulni. Mirabel tehát fogja magát, és elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek. Kerül, amibe kerül. Az Encanto mese a kívülállóságról, amelyben nem a szuperhősködésen van a hangsúly, hanem azon, hogy ha valaki kilóg a sorból, mennyire ki tudják utálni akár a saját szerettei is.

Nagyjából sejteni lehet, hogy milyen végkicsengése lesz a sztorinak. Ebből a szempontból az Encanto biztonsági játékot játszik. Ám a produkció teli van zseniális ötletekkel, és bár a forgatókönyv sokszor botladozik és hektikus, egy imádni való rajzfilmről van szó, amelyet a felnőttek és a gyerekek egyszerre tudnak élvezni.

A látványvilág pazar, és bár a karaktermodellek első ránézésre furcsán hatnak a szemnek, hozzá lehet szokni. A hab a tortán, hogy ezúttal tényleg olyan betétdalokat rakott bele a Disney az új filmjébe, amelyektől dallamtapadásunk lesz, és napok múlva is ezeket dúdoljuk. Nem csoda, hogy a Golden Globe-on a legjobb betétdal kategóriában is jelölték a produkciót, az Encanto végül a Dűnével szemben maradt alul, a legjobb animációs filmnek járó díjat viszont elvitte.

A szinkronhangok rengeteget adnak hozzá a karakterekhez, közülük is kiemelkedő a Brooklyn Nine-Nine című sorozatból ismert Stephanie Beatriz, aki életre kelti a számkivetett Mirabelt, és ismerősen csenghet Diane Guerrero hangja is, aki a hazánkban az HBO GO-n vetített, Doom Patrol című szuperhősös sorozatban főszerepel.

A 2017-es Coco című rajzfilmet követően ismét latin sztorit hozott el nekünk a Walt Disney, de kicsit sem panaszkodhatunk. A téli hónapokban jólesik a léleknek ez a kis optimizmus, amelyet az olyan produkciók csempésznek bele az életünkbe, mint az Encanto.

Főleg, ha szétnézünk, hogy milyen cinikus lett a világ 2022-re.