Január 6-án került fel a Netflixre A pusztaság (Wasteland) című vadonatúj horror. A spanyol alkotástól már az alapkoncepciója miatt sokat vártunk. A sztori szerint a XIX. században járunk, ahol egy Diego nevű kisgyerek a semmi közepén él a szüleivel, ám közel sem idilli körülmények között.

A családfő szigorú és elkeseredett, de annyira, hogy az egyik jelenetben azt látjuk, ahogy a fickó puskát tart a fejéhez, és azon lamentál, hogy végezzen-e magával. Ehhez képest az Inma Cuesta által játszott anyuka sokkal kedvesebb, épp ezért megdöbbentő, ahogy a végére őt is bedarálják a történtek.

Diego apja, akit Roberto Álamo alakít, mesét mond a fiának egy brutális szörnyetegről, aki áldozatai félelméből táplálkozik. Talán nem is kell mondanunk, hogy a bestia tiszteletét teszi a gyereknél és anyjánál, akik magukra maradnak, így kénytelenek egymással összefogva szembeszállni a gonosszal.

Úgy harangozták be a Netflix produkcióját, mint a spanyol filmgyártás új, nagy ígérete. Ehhez képest A pusztaság elég közepes élményt nyújt és felejthetőre sikeredett. Nem bűnrossz filmről van szó, de kevés választja el attól, hogy ebbe a kategóriába soroljuk. Érdekes megoldás például benne, hogy az édesanyát és gyermekét terrorizáló szörnyet szinte egyáltalán nem mutatják a készítők,

A döntést ránk bízzák az írók. Míg más filmeknél a direkt homályban hagyott fenyegetés jól működik, addig A pusztaság olcsóvá válik tőle. A főszereplők, Inma Cuesta és Asier Flores, legalább kiválóan játszanak a legvégéig, a másfél órás játékidő viszont túl kevés volt ennek a filmnek. Imádjuk a minimalista kamarafilmeket, de a Netflix újdonságának nem állt jól ez a megoldás. Egy félórával hosszabbra kellett volna engedni a gyeplőt, és pont annyi plusztartalommal fel tudták volna tölteni a sztorit az alkotók, hogy több legyen egy izgalmas vázlatnál.

Egy horrortól ráadásul elvárnánk, hogy legalább ijesszen ránk egyszer-kétszer. Az ütős jumpscare-jelenetek azonban kimaradtak A pusztaságból, amikor a bestiát mutatták, az inkább volt gagyi, mint vérfagyasztó. Mindez azért nagyon fájó, mert a készítők még azt is egész jól átadták, hogy milyen depresszív tud lenni, ha a semmi közepén él valaki két másik emberrel összezárva. Az alapötlet nagyszerű volt, amelyet egyébként a 2018-as A szél című westernből hoztak át, a megvalósítás azonban két szék között a padlóra esett.

A pusztaság első filmes rendezője, David Casademunt nem ezzel az alkotásával fogja beírni magát a filmtörténelembe. Westernhorrorból nincs túl sok, de az Alkonyattól pirkadatig vagy a 2015-ös, Kurt Russell főszereplésével készített Csontok és skalpok jó példa arra, hogy ezt is lehet jól csinálni. Tény, hogy ritkán próbálkoznak vele, és ennek az az oka, hogy a nézők gyomra nehezen veszi be a rémüldöző cowboyok ötletét. Azt meg egy stúdió se akarja, hogy egy film, amelybe pénzt önt, ne legyen sikeres.

A Netflix horrorfilmje mesélhetett volna a tudatzavarról úgy, hogy valami újat mond. Így viszont kihagyott ziccer lett, és a jó alakítások ellenére üres és unalmas történet, amelyet érdemes elkerülni. Nem marad le ugyanis az égvilágon semmiről, aki nem látja ezt a filmet.

A pusztaság (The Wasteland) szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.