A japán–brazil származású Edson Odának ez összejött, a Los Angelesben élő direktor eddig kizárólag a reklámszakmában dolgozott, ahol rövidfilmeket és videoklipeket készített. A Kilenc nap (Nine Days) című, egész estés produkciója ezért is akkora bravúr.

A film egy Will nevű fickóról szól, aki egy, a sivatag közepén álló házban dolgozik. A Winston Duke által játszott karakterről hamar megtudjuk, hogy nincs az élők sorában. A férfi régi típusú tévéken keresztül mások éppen zajló életét nézi munkatársával, Kyóval (Benedict Wong) együtt. Will kötődik ezekhez a sorsokhoz, merthogy ő segédkezett a megszületésükben, így nagyon megrázza, amikor egyikük meghal.

Will egy olyan helyen él, amely élet és halál között lebeg. Így kicsit sem éri váratlanul, amikor meg nem született lelkek kopognak be az ajtaján. Üresedés van, nekik pedig meg kell győzniük a szigorú bürokratát arról, hogy igenis méltók arra, hogy megszülessenek. Elkezdődik tehát az állásinterjú, az élet lehetőségére pályázók között pedig igen érdekes egyéniségeket találunk.

A jelentkezők között ott van Kane, akit az Azban ijesztgető Bill Skarsgard játszik, a fickóból pedig egyszerre sugárzik a jó szándék és az, hogy kissé szociopata. Tony Hale karaktere, Alexander úgyszintén nagyon szürke, vagyis nagyon nehéz megmondani róla, hogy jó-e vagy rossz. Maria (Arianna Ortiz) visszafogott, érzéki, de kicsit tompa. Míg a Zazie Beetz által alakított Emma egy rettenetesen kíváncsi, mindenre rácsodálkozó nő, aki ugyanakkor szeleburdi, és nem tartja be a szabályokat.

Velük ismerkedünk meg közelebbről, és arra jövünk rá a kétórás játékidő alatt, hogy Willnek igazából nincs könnyű dolga. Szinte lehetetlen vállalkozás ítéletet mondani a lelkek felett, hogy ki az közülük, aki a legméltóbb az életre. A film érdekes módon nem mutatja meg ahogy megszületik a befutó, inkább arra koncentrált Edson Oda, hogy prezentálja nekünk, milyen érzés a siker kapujában állni és elbukni.

Ezeket az emlékezetes snitteket pedig megfejelik a jól eltalált, érzelmes betétdalok is. A Kilenc nap az a fajta alkotás, amely egyszerre működik tévéképernyőn és mozivásznon is, de ha valakinek lehetősége van rá, hogy utóbbin nézze, válassza azt inkább. Merthogy Edson Oda filmje vizuálisan is könyörtelenül odavág, amikor oda kell neki.

Manapság kevés olyan mozifilm készül, amely után az ember elgondolkozik egy pillanatra a saját életén, megáll, nagy levegőt vesz, és a múltat vizsgálja. A Kilenc nap képes erre a bravúrra, rettenetesen jól összerakott, filozofikus művészfilmről van szó, amelyet az erre a zsánerre vevő nézőknek mindenképp ajánlunk megtekintésre. A Pixar egyik mostanában bemutatott filmje, a Lelki ismeretek valami hasonló témát kapirgált, a Kilenc nap viszont sokkal mélyebbre merészkedik, a végére pedig megadja azt a katarzist, amelyet egy hasonló filmtől elvárunk.

Kellenek ehhez a nagyszerű alakítások is persze. Szerencsére senki sem lóg ki a sorból, a színészek, de főleg Zazie Beetz, Winston Duke és Benedict Wong lenyűgöző teljesítményt nyújt.

A Kilenc nap lassan csordogál és megköveteli a nézőtől a teljes odafigyelést, a jutalom azonban, amelyet ad, mostanában ritkaságnak számít. Egy borzasztóan erős debütálás ez Edson Odától, számunkra az elmúlt pár év legmeghatóbb filmélménye, amelyet csak ajánlani tudunk.

A filmet a nagy vásznon a budapesti Művész Moziban lehet még elcsípni február 7-én.