Ismét eltolták a Batman II-tA művészet templomai sorozat legújabb része, a Gian Lorenzo Bernini munkásságát és alkotói zsenialitását bemutató Bernini február 3-án került a hazai mozikba.
A barokk Róma talán legnagyobb hatású szobrásza – aki, noha alig hagyott ránk képeket, önmagát elsősorban festőnek titulálta – a római Borghese Galéria nagyszabású életmű-kiállításán rögzített exkluzív felvételeken elevenül meg. Pontosabban nem ő, hanem az alkotásai: a mesterműveket 8K felbontásban, hihetetlenül részletgazdag diasorokon mutatják be.
A szobrász, építész, várostervező és festő Gian Lorenzo Bernini kétségkívül a valaha élt legkiválóbb olasz művészek egyike, akit már kisfiúként érdekelt a márvány megmunkálásának folyamata: édesapjától leste el a trükköket. Az apa, Pietro szárnyai alá vette gyermekét, és saját, egyedi munkák megalkotására buzdította fiát.
A XVII. században élő és alkotó Berniniről egyszer egy mecénása azt jósolta, az ifjú alkotó lesz a kor Michelangelója.
Sok tekintetben be is váltotta ezt a jóslatot, lenyűgöző szoborcsoportjaiban márványba tudta faragni a megfoghatatlant, a kővel szinte ábrázolhatatlan puhaságot, tüzet, szelet, vagy a babérbokorrá váló női testet. A szobrász, építész és festőművész hosszú élete során kilenc pápát szolgált, megalkotva Róma számos világhírű nevezetességét, kitörölhetetlenül nyomot hagyva az Örök Városban
– olvasható a film beharangozójában.
1618–25 között olyan alkotásokat készített a Borghese-családnak, mint A Trójából menekülő Aeneas, Anchises és Ascanius (1618–19), a Proserpina elrablása (1621–22), a Dávid (1623–1624) vagy az Apollón és Daphné (1622–25).
A kiállításnak otthont adó római Borghese Galéria épületét eredetileg a művész patrónusa, Scipione Borghese bíboros építtette a XVII. század elején.
Itt teljesedett ki Bernini valódi tehetsége: szó szerint kőbe tudta vésni az élet minden rezdülését és drámaiságát. A hatvan mesterművet felvonultató grandiózus tárlat a műértők szerint nem más, mint Bernini hazatérése.
Művészeti témájú dokumentumfilmet nézni mindig sokkal különlegesebb élmény, mint egy játékfilmet választani. Egy ilyen mozira beülni nem a legizgalmasabb, nem a legeseménydúsabb, nem a legmozgalmasabb másfél óra, mégis rendre túlszárnyalja az elképzeléseket.
Egy ilyen mozi alkalmával akarva-akaratlanul is belénk ivódik mindaz, amit a központi hőssé kijelölt alkotóról hallunk és látunk. Zseniális (művészet)történészek, kutatók, restaurátorok vagy éppen a műtárgyaknak otthont adó intézmények munkatársai mesélnek a festők, szobrászok vagy építészek életéről, és legalább ennyire zseniális felvételek szemléltetik az elmondottakat.
Nincs ez másképp a Berniniben sem. Anna Coliva, a római Galleria Borghese igazgatója, Luigi Ficacci, művészettörténész, a luccai és a Massa Carrara-i kulturális örökség szuperintendánsa és Andrea Bacchi, a Zeri Alapítvány igazgatója kalauzolja el a nézőket Bernini lélegzetelállító világában.
Massimiliano Gatti felvételei páratlan vizuális élményt nyújtanak: a hófehér márványszobrok az alkotó zsenialitásának köszönhetően szinte magukra öltik modelljeik bőrszínét, arckifejezéseit, legapróbb ráncait, de még a borostáit is. A gigantikus kőtömbökből kifaragott testek az emberi ész számára felfoghatatlanul kidolgozott alkotások.
A nézőnek szinte kedve támad leheveredni a márványból formált matracra, esetleg megtapintani a nimfák vagy görög istenek és istennők ruhadarabjait: azt reméljük, finom, pihe-puha kelmék, holott hideg, durva kő csupán.
Francesco Invernizzi rendező az Olasz Kultúrintézet meghívására Budapestre látogatott, és az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezett díszbemutatón mesélt a produkció születéséről. A film a Pannonia Entertainment forgalmazásában jelent meg.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
