A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebbenA CNN nemrég megjelent cikke azt taglalja, hogy miért érezzük egyre hosszabbnak a mozifilmeket, és miért esik egyre inkább nehezünkre végignézni őket.
Komoly kitartást és türelmet kívánnak meg a nézőktől a legújabb filmek – pláne, ha az illető a moziban szeretné látni az ominózus alkotásokat. A múlt év legfelkapottabb filmjei közül számos megközelítette a háromórás játékidőt, próbára téve a közönség figyelmét.
Csak néhány példa 2021-ből:
Nem lehet határozottan kijelenteni, hogy manapság hosszabb mozifilmek készülnének, mint a filmtörténelem során bármikor is, hiszen a korábbi évtizedekben is születtek maratoni hosszúságú kasszasikerek, például a 3 óra 58 perces Elfújta a szél (1939), a kultikus A keresztapa (1972) a maga 3 órájával vagy a 188 perces Magnólia (1999). Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy az idő múlásával egyre gyakoribbak a kétórás játékidőt túllépő – moziba kerülő – alkotások. Daniel Loría médiaelemző szerint egyes filmtípusok, amelyek korábban nem voltak túl hosszúak, mostanra határozottan megnyúltak, azonban továbbra is készülnek rövidebb lélegzetvételű kasszasikerek. Az okok tehát máshol keresendők.
Az első blockbusterek Hollywood aranykorában készültek, amely az 1930-as évektől az 1960-as évekig tartott, az ekkor gyártott filmek pedig vitathatatlanul igénybe veszik a nézők idejét. A televízió térnyerésével a stúdiók kénytelenek voltak felvenni egymással a versenyt, és filmeposzokkal csábították be a moziba a nézőket.
Az 1970-es és 1980-as években a házi filmnézés elterjedésével azonban minden egy csapásra megváltozott:
a videokazetták „átvették az uralmat” a filmipar felett, Hollywoodra pedig egyre nagyobb nyomás nehezedett.
Ahhoz, hogy egy film elférjen a VHS-szalagon, viszonylag rövidnek kellett lennie.
Az évek múlásával az otthoni filmfogyasztás a DVD, a Blu-ray, végül a streamingszolgáltatók irányába mozdult el, így a rövidebb játékidő – pontosabban annak jelentősége – ismét háttérbe szorult. Randal Olson adattudós 2014-es elemzése legalábbis ezt igazolja.
Míg a játékfilmek a 30-as évektől a 60-as évekig folyamatosan hosszabbak lettek, 1970 és 1985 között átlagosan 10 percet veszítettek hosszukból, majd ismét „visszatértek” a 60-as évekbeli hosszukhoz. A X-generációs médiafogyasztók, valamint az idősebb Z-generációs huszonévesek – akik még emlékeznek a videókölcsönzésre – így lényegesen hosszabbnak érzik az új mozifilmeket. Mivel azok valóban hosszabbak lettek...
Míg az elmúlt évtizedekben sokkal szélesebb műfaji skálán mozogtak a sikersztorik, addig napjainkban szinte csak kimondottan hosszú sci-fik, Marvel-mozik, szuperhősös és fantasztikus filmek dominálják a filmszínházakat.
A fordulópontot valószínűleg James Cameron 2009-es filmje, a 2 óra 42 perces Avatar jelentette.
Az Avatar sikere arra ösztönözte a filmstúdiókat, hogy bátran készítsenek vizuális effektekkel teletűzdelt látványos gigafilmeket, mert azok megmozgatják a nézők fantáziáját, és kimozdítják őket a négy fal közül.
Egyre népszerűbbek azonban a Bosszúállókhoz hasonló crossover filmek is, vagyis azok az alkotások, amelyek egy-egy tévésorozathoz vagy más franchise-hoz köthetők, esetleg több stúdió közötti együttműködésSEL valósulnak meg. Ezeket a történeteket pedig úgy elnyújtják, mint a rétestésztát...
Mivel sokkal több pénzt költenek ezekre a látványos mozikra, a közepes költségvetésű filmek – például a 90 perces horrorfilmek vagy a 100 perces romantikus vígjátékok – kezdenek kiszorulni a mozik kínálatából, helyette a különböző streamingplatformok tűzik őket műsorra. Annak ellenére, hogy a kisebb költségvetésű, rövidebb filmek sem tűntek el teljesen a mozikból, már nem teljesítenek olyan jól, mint korábban.
Való igaz, hogy a közönség gyakran panaszkodik a túl hosszú filmekre, a nézők azonban hajlandók belevágni a végtelennek tűnő utazásba... Legalábbis úgy tűnik, hogy a film iránti érdeklődésük erősebb, mint a film hosszának kifogásolása. A Comscore vezető médiaelemzője, Paul Dergarabedian szerint hasonló a helyzet a potenciális Oscar-jelölt filmek esetében is, amelyek szintén hajlamosak lazán bánni a nézők idejével: a stúdiók megadják a filmkészítőknek a kreatív szabadságot, és a közönség ezt tiszteletben tartja.
Ha a kritikusok is elismerik, esetleg díjazzák a filmeket, akkor a tudatosabb közönség hajlandó végigülni a kétórásnál is hosszabb mozikat
– vallja Dergarabedian, aki arról is beszélt: a több vetítővel rendelkező moziknál már nem fontos, hogy egy nap alatt minél több rövid(ebb) filmet adjanak le, hiszen sok teremben mennek egyszerre a műsorok, anyagilag is belefér elnyújtani a filmeket.
Dergarabedian azonban zárásként hozzátette:
Ha szörnyű a film, akkor minden perce fájdalmas. Ha fantasztikus a film, a közönség még többet akar belőle.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
