Vannak olyan sorozatok, amelyekről már az első trailer alapján sejtjük, hogy nem váltják majd meg a világot, nem tarolják le a tévés díjátadókat, az érdeklődés és a nézettség miatt viszont lehet, hogy egynél több évadot is megérnek. Persze ez idő alatt se zavarnak túl sok vizet a lavórban, és az emberek nagy része, míg szüneten van, teljesen elfeledkezik a produkció létezéséről is. A Netflix január 28-án bemutatott új sorozata, A kémnő visszatér (In From the Cold) pont ilyen. Egy 8 részre nyújtott B-film, ami annyira rossz, hogy szinte már jó.

A széria története viszonylag izgalmasan indul: Madrid különböző pontjain teljesen hétköznapi civilek kezdenek el gyilkolászni. Már elsőre sejtjük, hogy itt valami susmus van a háttérben, mert az illetők szeme megvillan, valamiféle agymosásról lehet szó, vagy távirányítóval veszik rá őket a rosszalkodásra. A lényeg, hogy a dologra felkapja a fejét a CIA is, akik egy Jenny Franklin (Margarita Levieva) nevű nőhöz fordulnak. Az asszony véletlenül pont a spanyol fővárosban van ugyanis, a lányát kíséri egy sportversenyre.

A CIA nem szép szóval kéri Jennyt, inkább bedobnak egy füstbombát a liftjébe, és elrabolják. Miért is cicóznának vele, elvégre egy egykori orosz szuperkémről van szó, aki többre képes, mint amit elsőre kinéznénk belőle. Jenny, vagy más néven Anya, vagy más néven az Árnyék kénytelen-kelletlen beleveti magát az akcióba, amit bevalljuk, mi az egyik szemünket eltakarva tudtunk nézni a legtöbbször.

Margarita Levieva nagy kedvencünk egyébként, aki korábban olyan sorozatok mellékszerepeiben bizonyított, mint a Revenge, a The Blacklist, vagy éppen a The Deuce. Itt is kihozza a színésznő a karakterből, amit lehet, és abszolút nem az ő hibája, hogy a jelenkori Jenny/Anya ilyen bénán lett megírva. A sorozattal kapcsolatban rendkívül nehezményezzük, hogy a főszereplőn kívül mindenki elég rosszul játszik, és ahogy haladnak előre az események, úgy gyengül a színészgárda teljesítménye is. Mintha rájuk szóltak volna, hogy ne erőltessék meg magukat.

Ehhez képest viszont vannak egészen jó elemei a produkciónak. Például a múltban játszódó szál, ahol az Árnyék fiatalkorát ismerhetjük meg. A flashbackek olyanok, mintha egy másik sorozatot néznénk, sokkal jobb minőségűek, a fiatal színészgárda is odateszi magát, a díszletek, a kosztümök hihetőbbek, és maga a drámai rész is élvezetesebb. A kémnő visszatér nézése közben főleg akkor ébredtünk fel az éberkómából, amikor ezek a visszatekintések pörögtek a képernyőn, és amelyek végső soron eredetsztoriként szolgáltak. Anya személyiségét ügyesen mélyítették ezek a snittek, a 90-es évekbeli retró hangulat mellett a zenék is jobban illeszkedtek a képsorokhoz.

A jelen korban az elektronikus zenék sajnos olyan hatást kölcsönöznek a sorozatnak, mintha egy, a 2000-es évek elején készített produkcióról lenne szó. Ráadásul a fényképezés is ötlettelen és amatőr, teljesen olyan, mintha egy nulla büdzséből készült Alias-rajongói filmet néznénk. Margarita Levievát sem sikerült rendesen „öregíteni”, a színésznő egészen addig, míg meg nem szabadul a hosszú hajától, nagyon hülyén fest. Erről a szálról tehát nem sok jót tudunk elmondani,

Ez az a pont, ahol eldől igazából, hogy valaki marad-e a maradék hét részre. Amennyiben hajtja a kíváncsiság a nézőt, hogy kiderítse, mit rejteget még az Árnyék a tarsolyában, tovább fogja nézni A kémnő visszatért. Biztosak vagyunk benne, hogy lesznek olyanok, akik gyorsan ledarálják a Netflix szériáját, de amennyiben valaki nem érez ellenállhatatlan vágyat a folytatásra a pilot cliffhangere után, az keressen valami mást. Mert A kémnő visszatér úgy összességében egy elég közepes és felejthető sorozat.

A kémnő visszatér szinkronnal és magyar felirattal is megtekinthető a Netflixen.