Szinte bőségzavarunk van manapság, amikor szétnézünk, hogy a streaming korában mekkora tempóban ömlenek ránk az új sorozatok. Ebben a Netflix az éllovas, ők valami eszement mennyiségben gyártják a tartalmat, de az HBO és az HBO Max is korrektül szállítja a néznivalót. Ha ezt kiegészítjük az Amazon Prime-mal, meg mondjuk az Apple TV+-szal, és hozzáveszünk néhány kábeles és országos szériát, már ott tartunk, hogy egyszerűen nincs idő minden friss premierbe belenézni.

Így fordulhatott elő, hogy bár a koncepció érdekelt, sokáig sikerült halogatni a Resident Alient, a SYFY 2021 elején bemutatott produkcióját, amelyet mostanra körbeajnároztak az amerikai kritikusok, de a közönségtől is elég jó reakciókat kapott a fórumokon, az IMDb-n például 8,2 ponton áll picit több mint 30 ezer szavazat alapján.

A Resident Alien egy űrlényről szól, aki azért jön a Földre, hogy elpusztítsa az emberiséget, ám hajójával balesetet szenved és lezuhan. Az idegen lény (Alan Tudyk alakításában) kénytelen B terv után nézni, ezért úgy dönt, hogy beilleszkedik – legalábbis addig, amíg be nem teljesíti misszióját. Az ufó fogja magát, és megöli az első útjába kerülő fickót, bizonyos dr. Harry Vanderspeigle-t, felveszi a külsejét, és beköltözik a házába. Az ál-Harrynek nincs könnyű dolga, a Law & Ordert nézi a tévében, így tanulja meg az orvoslás alapjait és az angol nyelvet is. Előbbit amúgy nem ajánljuk senkinek, utóbbi viszont tényleg elég jó ötlet, tippre kismillió ember angolja csiszolódott HBO- és Netflix-sorozatokon.

A történet főhősét egy gyilkosság miatt ráncigálja be a helyi seriff, Big Black (Corey Reynolds) Patience-be, ahol az események egymást követik, és az űrlény elkezd megismerkedni a helyiekkel.

Kalamajkából nem lesz hiány, akad olyan kisgyerek, aki látja „Harry” igazi formáját, és sikoltozva szalad el, de a kimondhatatlan nevű lény a pilot epizódban másodszor is majdnem lebuktatja magát, amikor egy 100 kilós fickót úgy ránt át a falon keresztül és fojtogat, mintha rongybaba lenne.

Alan Tudyk igazi sci-fi-veteránnak számít, játszott a Fireflyban, a V-ben, illetve a Dollhouse-ban is többek között. Itt azonban úgy élheti ki magát a színész, mint még soha korábban. A Resident Alien főszereplője gyönyörűen viszi el a hátán a sorozatot, és bár a rajta kívül mozgatott tucatnyi karakter is izgalmas, Harry az, aki miatt végigdaráljuk a SYFY produkcióját.

Például, amikor megjegyzi, hogy biztos csak az ufókra van ilyen rossz hatással a pia, mert ha az emberekre is, akkor nem normálisak, hogy maguktól, kényszerítés nélkül leöntik ezt a mérget a torkukon.

Amikor épp nem beszólogat, akkor dr. Vanderspeigle hülye arckifejezésein lehet jókat röhögni. Az épphogy megérkezett lény egyszerűen képtelen jól reagálni az emberi dolgokra, de amúgy is lenézi a földieket, és van, akit szemrebbenés nélkül buta hüllőnek nevez.

Ha szigorúan vesszük, a Resident Alien igazából dramedy, mert nagyon mély, szívhez szóló gondolatok és jelenetek vannak benne, de ugyanakkor rettenetesen mókás, a 40 perces részeket végigmosolyogja az ember, még ha néha könnycsepp megy a szemébe, akkor is.

A Resident Alien olyan, mintha a Dexter, a Miért éppen Alaszka? és a Ki vagy, doki? egy rém ötletes keveréke lenne. A produkció azonban nem csen el ezektől a sorozatoktól semmit, szinte észrevehetetlenül alapoz rájuk, eközben pedig önmagában is megállja a helyét, mert óriási szíve van. A kívülállóságról melyik zsáner mesélhetne jobban, mint a sci-fi, ehhez fogtak egy, a környezetébe picit sem illő űrlényt, és ledobták egy maradi kisvárosban. És hogy ebből mi sült ki? Legnagyobb meglepetésünkre egy szórakoztató sorozat, amit nagyon jó darálni, és már most félünk, hogy mi lesz velünk, ha szintre hozzuk magunkat vele, és kifogyunk az új epizódokból.