Vannak olyan filmek, amelyek nem akarnak többek lenni, mint aminek látszanak. A Katonadolog (Dog) című új produkció pont ilyen. Channing Tatum bújik egy ranger bőrébe, aki szíve szerint visszamenne a seregbe szolgálni, ám fejsérülése és az őt kínzó poszttraumás stressz miatt ez szinte lehetetlennek tűnik. A Tatum által játszott főhős, Jackson Briggs számára azonban fény villan az alagút végén: ha elviszi elhunyt katonatársa temetésére annak Lulu nevű kutyáját, lehet, hogy kap még egy esélyt a főnökétől a bizonyításra.

Papíron a feladat könnyűnek tűnik, de a belga juhászkutya képtelen huzamosabb ideig jól viselkedni, ráadásul Briggshez hasonlóan ő is afféle PTSD-ben szenved, miután megjárta a frontot. A Katonadolog már az első előzetese alapján is egy aranyos road movie-nak tűnt, ahol a főszereplő és a rábízott eb között eleinte feszült a hangulat, később összeszoknak, megbarátkoznak és elválaszthatatlanok lesznek. Ebből a szempontból nem árul zsákbamacskát a film, mert tényleg ennyiről van szó.

A történet egyébként elég vékonyka, Channing Tatum karizmája (és karizma) viszont szépen elviszi a hátán a Katonadolgot, amelynek a mozis bemutatója az orosz–ukrán háború miatt elég szerencsétlen időpontra esett, de senki se engedje, hogy ez riasztóan hasson rá. Minden kiszámíthatósága és eldurrogtatott kliséje ellenére ugyanis a Katonadolognak óriási szíve van. Az a fajta 90 perces kaland, amit végigmosolygunk, nevetünk a poénokon, aztán hiába tudjuk, hogy úgyse lesz semmi baja a kutyának, ezredjére is izgulunk a végén.

A Katonadolog Channing Tatum rendezői debütálása, és bár a korábban a Jump Street-filmekben és a Magic Mike-ban is látott szívtipró biztonsági játékot játszik, azt kell, hogy mondjuk, remekül indított ezzel a filmmel.

Azoknak, akik az ilyesmire kíváncsiak, eláruljuk, hogy három különböző kutyát is használtak a forgatásokhoz, a Lulu név pedig onnan jött, hogy Tatumnak volt egy így hívott házikedvence, akit 2018-ban vesztett el, és nagyon szeretett. Az ember és állat közötti dinamika végig kiválóan működik a filmben, azt sejtjük, hogy a személyes érintettség miatt is.

Channing Tatum alkotása, melyet a színész Reid Carolinnal közösen hozott tető alá, végső soron egy családi film. Arra mondjuk érdemes számítani, hogy ezen a műfajon belül a bevállalós és határfeszegetős fajtából, ugyanis egy édeshármas is van benne, meg a főhős a dugásról és az ölésről is meglepő természetességgel beszél.

Utazós, road movie-ból amúgy se kaptunk mostanában túl sokat, talán a Kodachrome volt ehhez leginkább hasonlítható, a maga kedves, melankolikus hangulatával. Vagyis a Katonadologra azt is rá lehet fogni, hogy igazából

Valószínűleg lesznek olyan nézők, akik azért mennek el rá, mert egy aranyos kutyás film. Másokat Channing Tatum neve húz be a vászon elé, és akadnak majd olyanok is, akik csupán egy kiszámítható, de szórakoztató, és nem túl hosszú családi filmre vágynak. Senki sem fog csalódni közülük, mert a Katonadologban minden megvan ezek közül. (Az érzékenyebb lelkűek a zsebkendőt se hagyják otthon, pityergésre felkészülni.)

Ez az a film, amire sokak lelkének lehet szüksége most, amikor minden a háborúról és a járványról szól, felváltva. A Katonadolog másfél óra mosolygás, és kész. Igen, vannak benne egyenruhások és trauma is, de végső soron ebben a produkcióban a szeretet a lényeg.

A Katonadolog február 24-e óta látható a magyar mozikban.