Index Vakbarát Hírportál

A Netflix saját magát is alulmúlta ezzel az új akciófilmmel

2022.03.04. 11:23
Az akciófilmek rajongóinak manapság nincs túl jó dolguk.

A Halálos iramban az egyetlen olyan nagy franchise, amely ha törik, ha szakad, akkor is becsábítja az embertömegeket a moziba. Ez a mindent a szemnek, semmit a kéznek irányvonal a streamingszolgáltatókra is kezd átragadni. Példának okáért ott volt mostanában a Red Notice című film, amely minden látványa ellenére semmi sztorit nem tudott felmutatni. Hiába bíztunk a Netflixen a zombis A halottak hadseregében, az is csak egy kétórás videóklip lett, a Jason Momoa-féle Sweet Girlről nem is beszélve, ami még Zack Snyder agymenésénél is nagyobb baromság lett.

A Megállás nélkül (Restless) című francia filmtől, a Netflix február 25-én bemutatott újdonságától tehát első körben annyit vártunk, hogy ne aludjunk el rajta. A 90 perces játékidőt elnézve teljesítmény lett volna, de mostanában az akciófilmek annyira nem képesek fenntartani az ember érdeklődését, és úgy összezuhannak az utolsó fél órára, hogy mi sem hisszük el. A produkciónak egy 2014-es dél-koreai film, az A Hard Day adott alapot, így volt némi bizodalmunk az új remake-ben is, elvégre a távol-keleti ország az elmúlt években jó pár közönségkedvencet szabadított ránk, többek közt az Élősködőket, a Squid Game-et vagy éppen a Vonat Busanba című drámát.

A történet egy Thomas nevű fickóról szól, akit Franck Gastambide alakít, a színész egyfajta Jason Statham-utánzatnak tűnik, és nem is téved nagyot, aki első ránézésre ítél. A Megállás nélkül főhőse gyorsan nagy slamasztikában találja magát, amikor vezetés közben nem figyel, és elüt valakit. Ez azért nagy gond, mert Thomas rendőrként dolgozik. A feladat tehát adott, valahogy meg kell próbálnia eltussolni a bűntényt.

Mivel egy amúgy is korrupt zsaruról van szó, Thomasnak nem okoz túl nagy gondot, hogy kitaláljon valamit. Minket, nézőként azonban jócskán meglep a húzása,

ami ahhoz képest, hogy egy végtelenül ostoba akciófilmről van szó, elég kreatív.

Ez az egész filmre elmondható, hogy teli van jó ötletekkel, és bár a készítők mindent elkövetnek azért, hogy kigáncsolják saját magukat, a Megállás nélkül időnként súrolja az élvezhetőség határát. Thomas karakterét azonban az írók egyszerűen képtelenek kibontani, és hozzánk közelebb hozni, így a Halálos iramban-effekt itt is erősen jelen van. Papírmasé marad a főszereplő, aki nem kap semmi mélységet, a személyiségét pedig konkrétan nem ismerjük meg. Csak annyit tudunk róla, hogy kopasz, korrupt, és szeret keményen nézni maga elé.

A Netflix produkciója a második felére az akciót tekintve próbál valamit felmutatni, de az első filmes rendező, Régis Blondeau annak ellenére sem tud semmi értékelhetőt felmutatni, hogy a főellenség, aki Thomast zsarolja, váratlan helyről érkezik. A film utolsó harmadában kapunk egy némiképp megindokolt, sokkolónak szánt halálesetet, amelyet sokan a Megállás nélkül csúcspontjaként emlegetnek. Természetesen egy olyan figuráról van szó, akihez érzelmileg picit sem kapcsoltak hozzá minket, így a fordulat két szék közt esett a pad alá. Az alkotók ráadásul még csak be sem tudták normálisan fejezni a sztorit, így mindenféle katarzis nélkül álltunk fel utána a képernyő elől.

A Megállás nélkül időnként fel-felpörög, de valami irtózatos módon rossz ütemben érkeznek benne a beszélgetős jelenetek, és megakasztják az épp beinduló nyomozást, az üldözéseket, a verekedést. A színészek is B kategóriásak, emiatt felejthetőek, így abszolút időhúzásnak érződik minden olyan snitt, amikor Thomas a kollégáival vagy a családjával diskurál.

A Netflix alulmúlta magát, szerintünk ennél rosszabb filmet mostanában nem csináltak.

Pedig kompetensebb írókkal és rendezőkkel ki lehetett volna hozni egy olyan filmet a dél-koreai alapból, ami előtt leborul mindenki. Így viszont hiába bizsergeti az agyunkat váratlan megoldásokkal a film eleje, és kapunk egy-két feszültebb akciójelenetet a sztori második felében, a Netflix újdonsága rondán kihagyott ziccer marad. Egy Crank-klón, ami délutáni matinénak jó lehet, egyszer talán meg lehet nézni, amennyiben valaki tolerálni tudja a bántóan gagyi fényképezést, az idegesítő zenéket és az amatőr színészi játékokat. Cserébe pár érdekesebb ötlet a jutalmunk, és az, hogy a végére kikaparjuk a saját szemünket kínunkban. Elaludni – mondjuk – nem aludtunk el rajta, az is valami.

A Megállás nélkül magyar felirattal elérhető a Netflixen.