Ezt a kérdést teszi fel a Netflix új dokusorozata, A lehető legrosszabb szobatárs (Worst Roommate Ever), amely március elsején mutatkozott be idehaza, és rögtön beverekedte magát az online videótár napi top10-es listájának élbolyába. A produkciót az a Blumhouse készítette, akik gyártóként olyan remek horrorfilmeket jegyeztek korábban, mint a Tűnj el!, a Boldog halálnapot!, vagy éppen a 2018-as Halloween. A produkciós cég sokak nagy meglepetésére ezúttal a true crime műfajba vetette bele magát, megnéztük hát, hogy sikerült a kiruccanás.

A true crime legfőképp a YouTube-on virágzik, ahol egyes videósok sokmilliós megtekintést ki tudnak csikarni a nézőkből azzal, hogy szinte televíziós alapossággal mutatnak be egy-egy bűnügyet.

A lehető legrosszabb szobatárs esetében a kihallgatásokból minimális adagot kapunk, hátborzongató esetekből, pszichopatákból és gyilkosokból azonban nincs hiány az ötrészes szériában. A legfélelmetesebb az egészben, hogy a Blumhouse produkciója olyan bűnözőket mutat be, akik velük egy fedél alatt lakó embereknek tették tönkre az életüket.

A dokusorozat első epizódja a 80-as évekbe repít minket vissza, amikor egy sacramentói szociális munkás igyekszik olyan helyet találni egy Bert nevű, súlyos mentális betegségben szenvedő fickónak, ahol a gondját viselik. A férfi nem akar intézetbe menni, ezért Amy keres neki egy bentlakásos otthont. A kérdéses panziót a jóságos nagyinak tűnő, sokat adakozó Dorothea Puente vezeti, akiről az 50 perc alatt kiderül, hogy bizony egy aktív sorozatgyilkos.

A Domini Hofmann által rendezett produkcióban vannak izgalmas megoldások: azokat a jeleneteket ugyanis, amelyekről nincsen semmilyen archív felvétel – sem fotó, sem videó, animálva mutatják meg nekünk. Kitöltve ezzel a hézagokat, miközben az érintettek (köztük családtagok és nyomozók) narrálnak, valamint részletesen elmesélik tapasztalataikat.

Talán nem ez minden idők legjobb dokusorozata, mert a tempó kapkodós, és gyakran érezzük úgy, hogy csak a felszínt kapargatják a készítők, mégis a végeredmény hatásos. Kellenek ehhez a jó audiovizuális megoldások, az animáció mellett különféle horrorba illő hanghatások segítik, hogy átérezzük, itt tényleg iszonyúan gonosz emberek tetteit látjuk.

Lehetséges, hogy az amerikaiaknak nem túl izgalmas ez a sorozat, mi viszont olyan bűntényeket ismerhetünk meg, amikről soha az életben nem hallottunk volna, ha a Netflix nem hozza tető alá ezt a true crime szériát.

A megkapó pilot után Maribel Ramos sztoriját ismerhetjük meg, egy főiskolai hallgatóét, aki szőrén-szálán eltűnt, csendes lakótársa pedig egyre gyanúsabbá válik a zsaruknak. Majd egy karizmatikus sportoló kerül középpontba, aki csaló és erőszakos természetű, az esete pedig amiatt kólintja fejbe különösképp a nézőt, mert a fickó a mai napig szabadlábon van, és álnevet használva éli tovább az életét. Az utolsó két epizód egyetlen bűntényt dolgoz fel, ami talán a leghíresebb az összes közül, ennek megfelelően pedig a legdurvább.

A Netflix a közelmúltban több sikeres dokut is kiadott, a nézők lelkivilágát különösen megrengette A Tinder-csaló története, nem is véletlen. A lehető legrosszabb szobatárs másképp döbbent meg, de a true crime-rajongóknak mindenképp ajánlanánk, mert mi egyszerűen nem tudtuk abbahagyni az első etapot. Az esetek érdekesek, fordulatosak, és bár a kifejtés nem a legjobb, és a Blumhouse-nak még van hova fejlődnie, izgalmas néznivaló ez a Netflixen, amiből szívesen vennénk, ha új évadot is berendelne a streamingszolgáltató.

Pro tippünk a végére, hogy ez egy olyan sorozat, amit nem érdemes evés közben nézni. Helyenként megforgatja a gyomrot, de rendesen. Mi szóltunk.

A lehető legrosszabb szobatárs szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.