Valentin Vaszjanovics rendezte az Atlantis című ukrán filmet. A 2019-es produkció díjat nyert a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, majd Ukrajna a 93. Oscar-gálán is indítani akarta a Legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában, de végül nem kapott jelölést. A legtöbb helyen az Atlantist posztapokaliptikus filmként emlegették az elmúlt években, amely

Valószínűleg a készítő álmában sem gondolta volna, hogy az Atlantis megjósolja, hogy Oroszország lerohanja és szétbombázza Ukrajnát. Február végéig tényleg szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen brutális fegyveres konfliktus eszkalálódik Európában, mint amilyet az oroszok indítottak február 24-én.

A filmben nincs szó Putyinról, az akció is kimarad, Vaszjanovics láthatóan azzal a szándékkal készítette el az Atlantist, hogy megvizsgálja és bemutassa, hogyan léphet túl a kisember egy hasonló nemzeti tragédián. A válasz erre, hogy nagyon nehezen. Az Atlantisban Ukrajna romokban hever, hatalmas árat fizettek az oroszok feletti győzelemért: az ország szinte lakhatatlanná vált, a víz ihatatlan, és úgy összességében Ukrajna egy elsivatagosodott betondzsungel, valami hasonló, mint ami a Mad Maxben volt.

A főszerepekben amatőr színészek láthatók, köztük a Szergijt alakító Andrij Rimarik, aki a valóságban is veterán, emiatt pedig képzetlensége ellenére jól hozza a megfáradt katonaember figuráját. Szergij egykori bajtársával, Ivánnal tengeti az életét, már amennyire ezt a körülmények engedik: a két katona láthatóan nem tudta feldolgozni, hogy a háborúnak vége, szabadidejükben azóta is céltáblákkal gyakorolják a lövést. Eközben egy acélgyárban dolgoznak, egészen addig, míg Iván úgy nem dönt, hogy neki ebből elég, és megöli magát.

Szergij ezt követően önfelfedező útra indul, megmenti egy nő életét, majd csatlakozik egy önkéntes misszióhoz, amelynek tagjai a háborús tetemeket szedik össze az egykori harcmezőről.

Az Atlantis inkább művészfilm, mint háborús sztori, a cirka százperces játékidő alatt sok a kitartott jelenet, így jó adagnyi türelmet követel a nézőtől ez az ukrán produkció, amelyről valószínűleg – ha a valóságban nem tör ki az orosz–ukrán háború – soha az életben nem hallottunk volna.

Épp a vontatottsága miatt elgondolkoztató és szinte meditatív élmény megnézni az Atlantist, amelyben nem csupán az döbbenti meg az embert, hogy a sokat megélt ukránok mennyire szenvtelenül állnak a halálhoz, hanem az is, hogy ennek ellenére

Ukrajna a filmbeli orosz–ukrán háború után romokban hever, a főszereplőnek konkrétan azt tanácsolják, hogy jobban tenné, ha valahol máshol kezdene új életet. Ő viszont ragaszkodik az országához, bármilyen lélekölő is a környezet. Szergij azon van, hogy a szülőföldjén kezdjen mindent újra. Sőt a befejezésben még a szerelem és némi boldogság is bekopogtat a megviselt veterán ajtaján.

A produkciót 2018-ban Mariupolban forgatták, abban az ukrán városban, amelyet az elmúlt napokban, a valóságban kegyetlen erőkkel ostromoltak az oroszok, és ahol annyira rossz a helyzet, hogy nincs már az embereknek élelmiszerük, nincs áram, sem gyógyszer, az utcákon pedig több száz halott hever, akiket nem tudnak rendesen eltemetni az állandó bombázások miatt.

Az Atlantis nézése közben egyszerűen lehetetlen elvonatkoztatni az épp dúló ukrajnai háborútól, így csak erős idegzetűeknek ajánljuk a produkciót.

Az Atlantis az HBO Maxon elérhető magyar felirattal.