A Vissza a jövőbe-trilógia egyik alapszabálya volt, hogy az időutazó nem szabad hogy találkozzon a múltbeli vagy jövőbeli énjével, máskülönben megsemmisül a tér-idő kontinuum. Erre bárki emlékezhet, aki látta ezt a nagy klasszikust, mert Dr. Emmet Brown vagy ötször a képünkbe üvöltötte a dolgot benne.

A Netflix új sci-fije, Az Adam-projekt jön, és páros lábbal rúgja fel mindezt, hiszen Ryan Reynolds egy olyan időutazó pilótát alakít, aki lezuhan a gépével 2022-ben, és kénytelen gyerekkori énjének segítségét kérni. Máskülönben esélytelen rá, hogy megvalósítsa őrült tervét.

Sokak számára szinte elviselhetetlen már, hogy Ryan Reynolds a Deadpool óta mindig ugyanazt a karaktert, valószínűleg saját magát hozza: a kicsit béna, de nagyon vicces fickót, akinek hatalmas szíve van, és ha kell, keményen odacsap. Ezt láttuk a színésztől a Sokkal több mint testőrben, a Six Underground – Hatan az alvilágból című akciófilmben, a Free Guyban, a Különösen veszélyes bűnözőkben.

Azoknak, akik Reynolds megújulására várnak, rossz hírünk van: Az Adam-projekt ebből a szempontból a bevált sémát követi. Ezúttal azonban valahogy mégis működik a dolog. Pedig még csak nem is túl eredeti a film, egyértelműen épít az olyan klasszikusokra, mint az elején emlegetett Vissza a jövőbe, a Star Wars, Az utolsó csillagharcos, és még napestig lehetne sorolni, hogy mely 70-es, 80-as, 90-es évekbeli klasszikusokat láttuk visszaköszönni a képernyőn.

A 2021-es Free Guyt is jegyző Shawn Levy azonban nagy tisztelettel nyúlt az elődökhöz. Úgy mixelte össze a rendező őket egy átlag Steven Spielberg-film hangulatával meghintve, hogy a hajunkat letettük Az Adam-projekttől. A Netflix új filmjében a verekedős és akciójelenetek valami fenomenálisak lettek, és annak ellenére, hogy a játékidő egy negyedórával több, mint amennyinek lennie kellett volna, az érzelmes részek is a végéig kitartanak, és pont a lezárásban ütnek nagyot.

A főszereplő, ahogy említettük már, egy Adam Reed nevű pilóta bőrébe bújik, aki a jövőből érkezik 2022-be. Aztán nagyot néz, mert nem is ide akart jönni, de szorult helyzete miatt kénytelen felkeresni 12 éves önmagát, hogy közös erővel mentsék meg a világot. A filmben Reynolds hozza a kötelezőt, mellette a fiatal Adamet játszó Walker Scobell viszont egyenesen brillírozik, évek óta nem láttunk ennyire ügyes gyerekszínészt a képernyőn. A két főszereplő együtt elképesztően vicces, a film háromnegyedében elviszik a sztorit a hátukon.

A pityergős részek főleg a megint csak jól drámázó Mark Ruffalónak köszönhetőek, aki az HBO-s Ez minden, amit tudok című minisorozatban már letette ebből a szempontból a védjegyét. A szerelmi szálon Zoe Saldana robban be szó szerint, de meggyőző teljesítményt nyújt Az Adam-projektben Jennifer Garner is. Bár generikus „Marvel-gonoszt” hoz, régóta vártuk már, hogy Catherine Ann Keener negatív szerepben bizonyítson, és annak ellenére, hogy vele nem voltak valami kegyesek a forgatókönyvírók, kihozza a maximumot ő is az általa játszott, könyörtelen üzletasszonyból, aki szívesen ugrál ide-oda az időben, úgy befolyásolva a múltat, hogy az neki jó legyen.

Sztárokból tehát nincs hiány, és bár a jó játékok ellenére itt-ott az akció a végén leül, mégis azt mondhatjuk, hogy végre egy olyan film jött a Netflixre, ami

Ennyi, nem több. Az Adam-projekt jól másolja a nagy elődöket, azon pedig különösen meglepődtünk, hogy a fénykardos jelenetek menőbbek lettek, mint a Star Wars legújabb mozitrilógiájában voltak. Jó nagy szégyen ez azért J. J. Abramséknek.

Az Adam-projekt az a családi sci-fi, ami nagyszerűen kikapcsol 100 percre, izgulunk rajta, nevetünk, néha a szánkat tátjuk, mert olyan jók az akciók. A gagyi Netflix-filmek tengerében felüdülés Shawn Levy alkotása, a végén pedig akkora gyomrost küld be, hogy az érzelmi fröccstől mindenki a zsebkendője után fog nyúlni, garantáljuk.

Az Adam-projekt szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.