Az Outer Banks első évadát 2020 tavaszán mutatta be a Netflix, pont akkor, amikor a koronavírus-járvány első hulláma miatt sokan önkéntes karanténba vonultak. Ezekben a hónapokban olyan újdonságok robbantak be az online videótáron, mint az Ellenállhatatlan kísértés című szexmentes randizós reality vagy a Tigrisvilág, amely a true-crime-rajongókat vette le a lábukról. Ezek mellett sajnos a Netflix kincskeresős kalandsorozata valahogy elveszett a zajban.

Pedig megérdemelné, hogy többen felfedezzék maguknak: az Outer Banks ugyanis tipikusan az a fajta popcornsorozat, amelyből manapság keveset lehet találni a televíziós kínálatban.

A történet egy, a valóságban is létező amerikai partszakaszon játszódik, Észak-Karolinában, ahol a társadalom látványosan két részre szakadt. A szegények és a gazdagok azonban nem túl megszokott módon egy rakáson élnek, és kénytelenek megtűrni a másikat. Mindez persze összetűzésekhez vezet, a balhét pedig legtöbbször a snecik okozzák. Kissé derogatívan sneciknek becézik a sorozatban a ranglista alján álló hippi fiatalokat, akik tisztában vannak vele, hogy mennyire jelentéktelenek, és ennek megfelelően azt csinálnak, úgy és akkor, amikor csak kedvük tartja.

Az Outer Banks főhőse egy John B nevű srác, akit az a Chase Stokes alakít, aki nagyjából bármelyik CW-sorozat szereplőgárdájába beillene. Mindez a többiekre is igaz, a látványosan rendbontó JJ-re (Rudy Pankow), az éles eszét rosszra használó Pope-ra (Jonathan Daviss), a gazdagok és a szegények között ingázó Kiarára (Madison Bailey) és a hercegnőként emlegetett, de amúgy rebellis Sarah-ra (Madelyn Cline) is.

Ha a készítők koncepciója az volt ezzel a produkcióval, hogy szép embereket ejtsenek a mély vízbe, akkor jól csinálták. Merthogy az Outer Banks karakterei mindannyian már-már irreálisan jól néznek ki, és a szappanoperás drámázás mellett a jellemük is meglepően sokat fejlődik, ahogy halad előre a történet. Teher alatt nő a pálma ugyebár.

Tény viszont, és ezzel valószínűleg nem is sokan fognak vitatkozni, hogy az Outer Banksnek az áll a legjobban, amikor

Kalandsorozatokból nincs túl sok mostanában, így lehet, hogy alapból alacsonyabban van a léc, amelyet az Outer Banksnek meg kell ugrania, de a gyakorlat így is minimum 7-7,5 pont a tízből. A kiindulópont az, hogy a főszereplő John B apja eltűnt, ám a srácnak nincs túl sok ideje bánkódni, mert egy hurrikánt követően a snecik  egy elsüllyedt hajón rábukkannak az öreg iránytűjére. Aztán egyre több nyom kerül elő, és elindul a versenyfutás az elveszettnek hitt rejtélyes aranyért. A sneciknek nincs könnyű dolguk közben, flúgos összeesküvéselmélet-rajongók, maffiózók és korrupt zsaruk próbálják az útjukat állni.

Bár szemtelenül szórakoztató, és a részek végi cliffhangerek miatt az ember alig bírja abbahagyni a darálását, az Outer Banksnek technikai szempontból legalább annyi gyengesége van, mint erőssége. A fényképezés nem a legjobb, értjük, hogy a sárga szűrő azt hivatott mutatni, hogy nyár van, dögmeleg, amit a bikinis és fürdőgatyás számkivetettek próbálnak kiélvezni. Egy idő után azonban idegesítővé válik ez a megoldás, ahogy a túl sok popzene a háttérben. Illetve a főszereplő narrációjából is lehetett volna több, ha már bedobták az alkotók ezt a megoldást.

Lehet, hogy szentségtörés ezt mondani, de a Netflix sorozata kicsit olyan, mintha a Pál utcai fiúk modern és szexire vett változatát néznénk, csak éppen Bokáék csónakon, bikinis lányok társaságában, a törvénnyel ellenkezve élik kalandos hétköznapjaikat.

A jó idő közeledtével az Outer Banks pont az a fajta kikapcsolós széria, amelyet bárkinek tudunk ajánlani. Eddig húsz rész elérhető belőle a Netflixen, és úton van már a harmadik etap is, a stáb éppen forgatja.