Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- bűnügy
- sorozat
- krimi
- tévé
- michael mann
- streaming
- hbo max
- megtörtént-esetek
- oknyomozás
- riporter
- pilot
- kritika
- ajánló
- japán
Túl korai, ha azt mondjuk, hogy ez az év legjobb sorozata?
További Cinematrix cikkek
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
Michael Mann igazi veteránnak számít Hollywoodban, aki többek közt a Miami Vice-szal, a Bennfentessel és a Szemtől szembennel védjegyévé tette, hogy ha bűnügyi drámákról van szó, akkor ő ritkán tud hibázni. Sokan felkapták tehát a fejüket, amikor kiderült, hogy az eredetileg filmnek szánt, végül az HBO Maxon limitált szériaként bemutatott Tokyo Vice producere és az első rész rendezője Mann lesz.
A Tokyo Vice rögtön az első jelenetével magasra teszi a lécet, csak úgy sugározza magából az HBO Max újdonsága a feszültséget. A japán fővárosban járunk, 2000 környékén, amikor a jakuzával való megbeszélésre érkezik egy zsaru és egy újságíró. A sztori főszereplője utóbbi lesz, bizonyos Jake Adelstein, aki szügyig gázol a japán alvilág mocskában, ezzel kockára téve nemcsak a karrierjét, hanem az életét is. De hogyan is jutunk el odáig?
A pilot epizód mesterien építi fel főszereplőjét, akiről megtudjuk, hogy egészen fiatalon érkezett a kelet-ázsiai országba, hogy japán irodalmat tanuljon. Ezt követően pedig nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy a 12 milliós példányszámban eladott, Meicho Shimbun nevű újsághoz felvegyék riporternek. A dolog elég reménytelennek tűnik, mivel a vezető napilapnál még soha nem alkalmaztak külföldit.
Az Ansel Elgort által játszott Jake-et ennek megfelelően, miután zöldfülű újságíróként bebotorkál az első munkanapján, keményen szívatják is a többiek. Kémnek, James Bondnak csúfolják, meglökdösik, és egy meetingről kis híján kidobja az egyik felettese, mert odatévedt turistának véli. Nincs könnyű dolga tehát a főhősnek, akit kirúgással is megfenyegetnek, ha nem hoz valami értelmes sztorit.
Az HBO Max új sorozata éjsötét, nem csak a hangulata miatt, hanem mert főképp este játszódik. A neonfényben úszó Tokió azonban gyönyörűen fest a képernyőn, helyenként sajnálja az ember, hogy nem moziban látja ezt a történetet. Ansel Elgort afféle szegény ember Andrew Garfieldjeként forgolódik a japán fővárosban, próbálja nem kinyíratni magát, közben a Ken Watanabe által játszott helyi detektívvel parolázik, és ha nem éppen a szerkesztőségben üti a billentyűzetet, akkor a night klubban eszkortként dolgozó Samanthával (Rachel Keller) flörtöl.
Nem kell sok idő, nagyjából 20-30 perc, hogy a Tokyo Vice jó mélyre merüljön a japán főváros bűnös oldalában. Habár a krimi is hangsúlyos, felbukkan egy leszúrt hulla, és egy ember rögtön az évadnyitóban benzinnel locsolja le és gyújtja fel magát, nem is annyira a maffián van a hangsúly a legelején, hanem azon, hogy milyen fehérként egy tradicionális ázsiai lapban újságot írni. Hát, nem egyszerű, az biztos, merthogy Tokióban is akadnak rasszista emberek, akik simán megkergetnek egy médiamunkást, csak azért, mert gajdzsin. Megjegyezném, egy csomó sorozat szólt már írókról, zenészekről, tudósokról… újságírós drámákból viszont nem voltunk eleresztve, ebből a szempontból is hiánypótló a Tokyo Vice.
Néha pedig, a széria nézése közben az ember már-már úgy érezheti, hogy cikkeket írni igenis menő foglalkozás.
Idén a Tokyo Vice az első olyan dráma, ami szinte rögtön beszippantott. Kellett ehhez a jó szereplőgárda is persze, Ansel Elgort ügyesen hozza az elveszett újságírót, míg a Légióban látott Rachel Keller igazi femme fatale, Ken Watanabe pedig annyira menőn szívja a cigit, ahogy arra kevesen képesek rajta kívül. A karaktereken kívül a világépítés is mesteri, a Miami Vice készítőjének keze nyoma nagyon látszik a piloton, a második részt rendező Josef Kobuta Wladykának észrevehetően nehézségeket okoz, hogy ezt a közel tökéletes szintet tartsa. Na, onnantól se lesz gyenge a széria, de a 9/10-es kezdés után visszaesik olyan 7,5-8/10-re.
Az HBO Maxtól azért elvárjuk, hogy ne futószalagon gyártott, unalmas krimit tegyenek elénk az asztalra, és a Tokyo Vice ebből a szempontból lazán meg is ugorja a lécet. Nekem rögtön az az ötletem támadt, hogy el kéne menni megnézni, milyen a valóságban Japán. Lehet, hogy másból pont az ellenkezőjét hozza ki a széria, az viszont biztos, hogy valamilyen hatást mindenkiből ki fog váltani, aki leül elé. Merthogy egy olyan, valós alapokon nyugvó sztoriról van szó, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Igazi gyöngyszem a mai tévés kínálatban.
A Tokyo Vice első két része magyar felirattal elérhető az HBO Maxon.