Talán nem túlzás kijelenteni, hogy 2021 a musicalek éve volt. Ekkor került fel a Netflixre a mi tetszésünket is elnyert tick, tick... BOOM!, de a moziban is el voltak kényeztetve a műfaj rajongói, hiszen év végére befutott a Steven Spielberg által rendezett West Side Story, és ott volt a hazánkban eléggé alulértékelt, de szintén remekül sikerült In the Heights – New York peremén is.

Vannak nézők, akiknek egyszerűen herótjuk van az ilyen filmektől, amikben túl sok a táncikálás, az éneklés, a történet pedig a rengeteg betétdalnak köszönhetően halad ugyan előre, de nem a legprózaibb körítésben. Őket szólítja meg a Netflix újdonsága, a Metal Lords, amely igencsak sallangmentes lett: két különc tini igyekszik sikerre vinni az általuk alapított rockbandát, a végén megnyerni a Bandák csatáját, és ennyi.

A Metal Lords annak ellenére bájos film, hogy a főszereplői tetőtől talpig feketébe öltözködnek, acélbetétes bakancs nélkül a vécére se hajlandók elmenni, ha pedig mindenük kivan már a világgal, akkor szívesen festik ki az arcukat úgy, hogy attól még a Ghost is berezelne.

A történet egyik főszereplője Hunter, akit a nem sok filmes tapasztalattal rendelkező Adrian Greensmith alakít. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ennek ellenére ő a Metal Lords szíve-lelke. A srác állandóan pörög, beleköt a legmenőbb arcokba is, és simán elhiteti velünk, hogy mindennél fontosabb számára, hogy legjobb barátjával, a kissé félszeg Kevinnel metálistenekké váljanak, akik előtt leborul a gimi. Kevin, akit az Azból ismert Jaeden Martell alakít, egy fokkal hétköznapibb figura Hunternél, őt néha jobban érdekli a csajozás és a beilleszkedés, mint hogy a nyelvét öltögesse a világnak.

Ők ketten azok, akik életet lehelnek ebbe a filmbe, és kiegészülnek az első ránézésre kedves lánynak tűnő Emilyvel (Isis Hainsworth), aki valójában dühkezelési problémákkal küszködik. Ez akkor derül ki elég tisztán, amikor fúvóshangszert vág a rezesbanda vezetőjéhez, és elküldi őt a p*csába.

Mondjuk egy feltörekvő metálbandáról szóló filmtől mire számítson az ember – itt muszáj keménykedni. A Metal Lords pedig ebből a szempontból nem is okoz csalódást, még egy kis meztelenkedés is belefért a 16+-os korhatár-besorolásba a sok f*ckolás mellé.

Nem állítjuk, hogy ez a film bárkiből metálfanatikust csinál majd, de hogy a készítők szívéhez közel áll a műfaj, az vitathatatlan. Itt-ott lehet rajta mosolyogni, és a kissé kaotikus cselekmény pörög is végig rendesen, de az biztosnak tűnik, hogy a Trónok harca párosát, a forgatókönyvet író D. B. Weisset és a producerként a Metal Lordson dolgozó David Benioffot nem ez a produkció fogja kihúzni a mocsárból, ahová magukat juttatták azzal, hogy az HBO fantasysorozatának utolsó évadát csúnyán elrontották. Sajnos a rendezést tekintve Peter Sollett (Dalok ismerkedéshez) sem állt a helyzet magaslatán, nagy szerencséjük, hogy a szereplőgárda viszont igen, akik simán elviszik a hátukon a show-t.

Távol áll attól, hogy a 2020-as évek Superbadje legyen, de a Netflix új komédiája limonádénak tökéletes. Végre egy olyan film, amit nem tömtek teli erőltetett dalbetétekkel, miközben így is átjön belőle, hogy zene nélkül lehet élni, de minek. A végső tanulság ennél azért univerzálisabb szerencsére. Weiss és Benioff azt üzenik a fiataloknak, hogy legyen bármi a mozgatórugójuk, bátran kövessék a szívüket.

Ha pedig a világ nem érti, hogy miért pengeti valaki a gitárt, üvölt a mikrofonba, fest ecsettel egy üres lapra, vagy ver egy billentyűzetet egész nap: akkor mindig rendelkezésünkre áll a középső ujjunk, hogy jól bemutassunk a kétkedőknek. Hogy miért? Mert az metál. (8/10)

A Metal Lords szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.