- Kultúr
- Cinematrix
- hbo max
- tévé
- sorozat
- thriller
- ajánló
- jamie dornan
- western
- ausztrália
- amnézia
- rejtély
- kritika
Végre hazánkban is felkerült az HBO Maxra az elmúlt évek legizgalmasabb thrillerje
A BBC és az HBO Max közösen gyártotta az Átutazó (The Tourist) című 6 részes sorozatot, melyet a szerencsésebbek már januárban láthattak. Hozzánk jókora csúszással, csak április 21-én jutott el a produkció. Az Átutazóra simán rá lehet sütni, hogy ez az elmúlt évek legizgalmasabb és talán legrejtélyesebb thrillerje, ami rögtön a legelején könyörtelenül a lovak közé csap: öt perc sem telik el, és már a hideg futkos a hátunkon a látottaktól.
A történet főszereplője egy megviselt férfi, aki a kietlen ausztrál pusztaságban autókázik, egészen addig, míg egy agresszív kamionos le nem túrja őt az útról. A Jamie Dornan által játszott fickó a kórházban tér magához, ahol hiába kérdezgetik a nővérek és a kezdő rendőrnő, Helen (Danielle Macdonald) arról, hogy mégis kicsoda ő, az ürge nem tudja. Súlyos amnéziától szenved ugyanis az idegen, fogalma sincs róla, hova tartott, hogy hívják, vagy egyáltalán miért beszél ír akcentussal. Jó, utóbbi kérdésre azért elég egyértelműnek tűnik a válasz.
Minden más aspektusát tekintve azonban az Átutazó rettenetesen misztikus. Persze a maga földhöz ragadt módján.
A sorozat hőse az elején olyan, mint egy üres lap, amit a szemeink előtt írnak teli és töltenek meg személyiséggel, múlttal a készítők. A kietlen ausztrál táj hihetetlenül nyomasztó hátteret ad az önfelfedezéshez, főleg, hogy az Átutazó főszereplőjéről kiderül, hogy nem is annyira jó fiú, mint amilyennek gondolja magát. Erről többet nem mondanánk, tényleg az jár a legjobban, aki szinte semmit nem tud a cselekményről, és Dornan karakterével együtt merül el ebben a kegyetlen világban.
Jamie Dornan nagyszerű teljesítményt nyújt az Átutazóban, talán élete legjobbját. Pont ezért meglepő, hogy a kissé túl lelkes, zöldfülű nyomozót, Helent játszó Danielle MacDonald mennyire ellopja néha a show-t. A mellékszereplői gárda valami fenomenális, Ólafur Darri Ólafsson amerikai cowboya, Billy Nixon elől sikítva menekülnénk, ha élőben találkoznánk vele, és még a sorozat ügyeletes jócsaja, Shalom Brune-Franklin sem csupán mutatóban van a képernyőn, neki ugyancsak meglepően sok vaj van a füle mögött elrejtve.
Annak ellenére, hogy Átutazó cselekménye szépen pörög, a nagy kinyilatkoztatásokat jól elhúzzák: a főszereplő nevére és a múltjának első részleteire konkrétan a második epizód végéig várni kell. Addig sincs azért üresjárat...
az alkotók patikamérlegen adagolják a feszültséget, ami az évad előrehaladtával egyre jobban a tévé elé bilincseli az embert.
A thriller műfaj egyik nagy hibája, hogy mostanában folyton agorafóbiás, alkoholista nőkről szól... pont ezért volt hatalmas szükség egy, az Átutazóhoz hasonló macsós, neowestern lázálomra, ami teli van elcseszett figurákkal, borzalmas fordulatokkal, és egy olyan helyszínnel, ami első ránézésre egész csalogatónak tűnik, végül azonban olyan ideglelést kapunk tőle, hogy ingyen se kéne ezek után repülőjegy Ausztráliába.
Ha valamihez mégis hasonlítanunk kellene, akkor egyértelműen az FX-es Fargo jut az eszünkbe az Átutazó láttán, csak itt hó helyett homok van. Mondjuk, ha a kettő közül bármelyik alá élve elássák az embert, egyformán kellemetlen tud lenni. Szóval igen, kegyetlenkedés bőven jut az HBO Max sorozatába, de nem bánjuk. Nagyon hiányzott ennek a zsánernek, hogy jöjjön valami, ami felrázza az állóvizet. Az Átutazónak ez a bravúr összejön, tessék leülni elé, és gyorsan megnézni, nem tartjuk valószínűnek, hogy bárki megbánja majd. Könnyen csúszik és meghálálja néhány ütős fordulattal a bizalmat. Ráadásul már az új évad is úton van. Alig. Várjuk. (8/10)
Az Átutazó magyar felirattal elérhető az HBO Maxon.