A megtörtént eseményeket feldolgozó sorozatokat mindig kicsit más szemmel nézi az ember – valahogy pikánssá válik az egész attól, hogy tudjuk, hogy az ezekben bemutatott simlis alakok tényleg köztünk jártak egyszer. Sőt, néhányan járnak is, a mai napig. A Clark című új, május 5-én bemutatott svéd minisorozat esetében is hasonló a helyzet, bár a készítők már a bevezetőben is sietnek kihangsúlyozni: az elkövetkezendő hat részben jó pár hazugság és ferdítés is látható lesz a maximális szórakoztatás érdekében.

A történet a címszereplő, Clark Olofsson (Bill Skarsgard) 1947-es születésével veszi kezdetét, amit olyan naturalistán ábrázolnak a pilotban, hogy hátrahőkölünk egy picit a székben. Skarsgard narrálásától pedig rögtön felröhögünk, olyan cinikusan adja elő nehéz gyerekkorát, na és persze azt, hogy fiatalon miképp lépett a piti bűnözés és a lázas nőcsábászat útjára.

Clark élete tényleg e körül a két dolog körül forog, ha éppen nem rendőrgyilkosságba keveredik, akkor Harvard-diáknak adja ki magát a strandon, hogy egy kőgazdag anyát, Lizt (Malin Levanon) és elbűvölő, fiatal lányát, Madout (Isabelle Grill) egy este alatt lerendezze az ágyban. Bill Skargard az Az-filmekben hátborzongató volt gyilkos bohócként, és itt is jól áll neki a gonoszkodás. Félreértés ne essék, Olofsson nem követendő példa; vérbeli bűnöző, rosszfiú, aki élete nagy részét börtönben töltötte, még ha állítása szerint 17-szer meg is szökött a különböző rendfenntartó intézményekből.

Skargard remek alakításának köszönhetően szinte rögtön megkedvelhető a figura, és ezzel nem csak mi, nézők vagyunk így. Clark Olofsson nevéhez kapcsolódik egy 1973-as bankrablás, amelyet egy Janne Olsson (Christoffer Nordenrot) nevű flúgossal hajtott végre a főszereplő. A bűntény túszdrámába hajlott, ám a négy fogvatartott ezt a hat napot közel sem élte meg tragédiaként: hiszen Clarkot és Jannét ez idő alatt rettenetesen megkedvelték.

Olyannyira, hogy egyikőjük felhívta a svéd miniszterelnököt, hogy fél tőle, hogy a rendőrök kárt tesznek a szimpatikus bűnözőkben. Az áldozatokat egyébként Clark karizmája úgy hintába ültette, hogy miután megmenekültek, nem is voltak hajlandóak a bankrablók ellen tanúskodni.

Igaz, hogy a híres esetet egészen a negyedik részig tartogatják a készítők, mire ellövik ezt az izgalmas sztorit, egy dolgot azonban jól éreztek: aki leül a Clark elé, az maradni fog a végéig. Bill Skarsgard, ahogy fentebb írtuk, iszonyúan karizmatikus, laza és vicces ebben a hat részben. Az életét pedig hiába sarkították ki az írók, pont emiatt förtelmesen szórakoztatóak a látottak.

Mire eljutunk a Stockholm-szindrómás esetig, egy picit sem tűnik képtelenségnek, hogy a fickó így levette a lábáról az áldozatait. Mert egészen gyerekkorától kezdve ezt csinálta, gondoljunk itt az idős nőkre, akiket tiniként lefektetett, vagy későbbi élete során a fiatal lánykákra, köztük a kikapós Mariával (Hanna Björn), akiket hasonló módszerekkel babusgatott. A sorozat szerint egy időben maguk a svédek is sztárnak tartották a főszereplőt, akinek nem volt gondja az önbizalmával: mélyen fel volt háborodva, hogy ugyan miért nem inkább róla nevezték el a közismert jelenséget, az Olofsson-szindróma amúgy is jobban hangzana.

A Netflix áprilisban kicsit gyengélkedett, de a Lea 7 élete után megint kaptunk egy irtó szórakoztató sorozatot. A Clarkot gyorsan le lehet darálni, a hat rész szépen pörög, Skarsgard viszi a hátán a show-t.

Kicsit az HBO fénykorára emlékeztet a Clark, amikor az erőszakosságra és a rengeteg meztelenkedésre, szexjelenetre építették fel a legképtelenebb sztorikat. A Netflix miniszériája egyik szempontból sem okoz csalódást, ráadásul a sokszor retró vizuális megoldások sokat hozzátesznek ahhoz, hogy beleéljük magunkat ebbe a hatalmas agymenésbe. Bill Skarsgard egy igazi vadállat ebben a félig igaz, félig kitalált „mesében”, az meg csak a hab a tortán, hogy rég láttunk ennyire szórakoztató popcornsorozatot. (8/10)