Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- ozark
- netflix
- sorozat
- tévé
- dráma
- bűnügy
- maffia
- jason bateman
- utolsó évad
- ajánló
- búcsú
- kritika
Búcsúzunk a Netflix legkeményebb sorozatától, nagyon fogjuk hiányolni
További Cinematrix cikkek
- A ledér gyönyörűség engedett a kéjenc érsek csábításának
- A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebben
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
Az elején, amikor az Ozark 2017 nyarán bemutatkozott, sokan rásütötték a Netflixre, hogy megirigyelte a Breaking Badet az AMC-től, és elkészítette a saját változatát. Az alapfelállás talán picit emlékeztetett Walter White-ékra, de azonkívül tényleg nem volt semmi más hasonlóság: a sztori azzal kezd ugyebár, hogy a pénzügyi tanácsadóként dolgozó Marty Byrde (Jason Bateman) házassága Chicagóban válságba kerül, mert a neje csalja, üzlettársa pedig jókora galibát okoz. Hogy mentse szakmai és magánéletét, Marty a családját az Ozark-tó partjára, az isten háta mögé költözteti, ahol kényszerből elkezd az alvilágnak pénzt mosni.
Brutális érzelmi hullámvasút – talán így tudnánk jellemezni az Ozarkot; ez nem túl bőbeszédűen, de tűpontosan körülírná azt, amin a Byrde család keresztülment. Április 29-én, amikor megérkezett a negyedik évad második fele, az utolsó hét epizód, ami pontot tesz Martyék történetének végére, elképzelhetetlennek tűnt, hogy mindenki túléli ezt a kalandot. A happy endre tényleg esély sem volt, de ahhoz képest, amire számítottunk, nem is láttunk akkora vérfürdőt. Mondjuk, egy rettenetesen fájó halálesetet azért le kellett nyelnünk a sorozatzáró részben, amit nem biztos, hogy valaha fel fogunk tudni dolgozni.
A sorozat egyik legnagyobb felfedezettje egyértelműen Ruth Langmore (Julia Garner) lett, aki állandó káromkodásaival, „ki, ha én nem?” stílusával legalább annyi ember imádatát váltotta ki, mint ahányan gyűlölték. Az Ozark új adagja tulajdonképpen a karakter hattyúdala, aki személyes vendettát indít a maffiózó Javi (Alfonso Herrera) ellen. Értjük, miért teszi mindezt a lány, akit ebben a hét részben úgy építgetnek az írók, hogy öröm nézni, épp ezért dühítő, ahogy az egészet váratlanul lerombolják. De ilyen az élet, nem? Ha valaki mindenkinek a tyúkszemére lép, az előbb-utóbb csúnyán megszívja.
Kivéve persze, ha Wendy Byrde-nek (Laura Linney) hívják az illetőt – aki Ruth mellett az Ozark utolsó fejezetében szintén jó nagy hangsúlyt kapott. Volt is mivel foglalatoskodnia a karakternek, aki egyik balhéból a másikba zuhant, váratlanul megjelent az apja, és még arra is vigyáznia kellett, hogy a maffiát nehogy magára haragítsa.
Laura Linney a végére legalább annyira utálatos alakítást rakott le elénk az asztalra, mint Lena Headey a Trónok harcában. Gyomorforgató volt, ahogy mindenkit manipulált Marty neje, de Julia Garnerhez hasonlóan örökre belopta magát a szívünkbe.
Ha valaki eddig úgy érezte, hogy Jason Bateman Martyja csak asszisztált mindenhez, akkor ezek a részek valószínűleg nem javították az illetőnél a könyvelő megítélését. Egy elég gerinctelen figuráról van itt szó, de ugyanezt ráhúzhatnánk akár a fiára, Jonah-ra (Skylar Gaertner) is. A Byrde gyerekek, amennyire különbnek tartották magukat a szüleiknél, a végére sikerrel bizonyították be, hogy nem esett annyira messzire az alma a fájától.
De talán pont ezért szerettük meg ennyire ezt a sorozatot. Mert nem voltak benne jók és rosszak, mindenki a saját céljaira hajtott, és ezért hajlandó volt bárkin végiggázolni, legyen szó családtagról vagy random idegenről.
Jó húzás volt az utolsó részekre behozni a kissé megfáradt mexikói maffiavezér, az Omar Navarro (Felix Solis) helyére törtető Camilát (Veronica Falcon), aki jól megkeverte a szálakat, és hozott némi kiszámíthatatlanságot a sorozatba. Na nem mintha az Ozark az ő érkezéséig egy nyugodt családi matiné lett volna, de a készítők ezzel 19-re húztak lapot, és bizony baromira jól sült el.
Az biztos, hogy a sorozatzáró rész jó néhány teóriának adott már most alapot, a későbbiekben pedig még többen találgatják majd a látottakat. Egy-két őrült elképzelés is napvilágot látott, ezek közül az egyik legérdekesebb, hogy Byrde-ék életüket vesztik az autóbalesetben, és az egész finálé már csak a haldokló Wendy képzelgése. Kötve hisszük. Itt az történt, amit mutattak nekünk, az Ozark sosem volt az a misztikus sorozat, ennél földhözragadtabb sztorit el se tudnánk képzelni.
Ha a készítőknek az volt a céljuk, hogy rávilágítsanak, az élet igazságtalan, és elég gyakran nem a rendes emberek jönnek ki jól a dolgokból, akkor a küldetés sikerrel járt. Mindenesetre mi úgy keltünk fel a képernyő elől, hogy a Netflix modern korának egyik legjobb drámáját volt szerencsénk végignézni. Ennél keményebb sorozatot már lehet, hogy nem is csinál soha többet a streamingszolgáltató... De hogy borzasztóan hiányolni fogjuk ezt a folyamatosan magas minőséget, a nem túlspilázott, mégis remek színészi játékot, a csavaros sztorit és úgy összességében Ozarkot mint helyszínt... az holtbiztos.
Az Ozark szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.