A Netflix 2021 januárjában mutatta be a Lupint. Ez volt az első olyan francia sorozat a streamingszolgáltatón, amely brutálisan nagyot tarolt: az úri betörő kalandjaiba 70 millió háztartásban néztek bele a premiert követő egy hónapban. Igaz, hogy a főszereplőt, Omar Syt már az Életrevalók óta sokan kedvelték, a színész a Lupintól kezdve lett úgy igazán nagy, nemzetközi közönségkedvenc. Nem érdemes elfelejteni rajta kívül a rendező Louis Leterriert sem, aki az első három epizódot dirigálva rettenetesen jól megalapozott Assane Diop karakterének.

Nem csoda tehát, hogy a Netflix ismét össze akarta hozni egy projekt erejéig a színészt és a direktort. A leszámolás (The Takedown) című akciókomédia tökéletes apropó volt erre, ráadásul papíron nagyon úgy tűnt, hogy kötelező néznivaló lehet belőle. Nos, nem lett az.

Kezdjük azzal, hogy a 2012-ben bemutatott, A külváros mélyén című film folytatásáról van szó, és bár A leszámolás sztorija önmagában is megállja a helyét, észrevehetők a visszautalgatások, amelyek a legtöbb néző feje mellett így elsuhannak.

A két főszereplő, a rosszfiú Ousmane (Omar Sy) és François (Laurent Lafitte) között zéró kémia van, az ugratások nem működnek, a beszólások inkább bántók, mint viccesek. A páros ráadásul hiába egészül ki egy csinos rendőrnővel, akit Izia Higelin játszik, még a némi szexuális feszültség és férfiúi vetélkedés sem tudja felrázni a látottakat.

Pedig Louis Leterrier próbálkozik aztán mindennel: van itt félbevágott hulla, gurulnak a fejek, vetkőznek a szép francia hölgyek, de valahogy érdektelen marad az egész. A kétórás játékidő túlnyújtott, és valahogy ebben a tragikomédiában még Omar Sy karizmája is elvész. Szinte hihetetlen, hogy ugyanazt az embert látjuk, mint aki a Lupinban és az Életrevalókban ritkán látható, természetes alakítást hozva brillírozott...

A Halálos iramban rajongói most kezdhetnek el aggódni, hiszen Leterriert bízták meg a tizedik film rendezésével, miután Justin Lin összekülönbözött Vin Diesellel. A francia szakember a már említett címek mellett korábban levezényelt olyan kultklasszikusokat, mint A szállító első két része, A hihetetlen Hulk vagy éppen a Szemfényvesztők című blockbuster, éppen emiatt érthetetlen, hogyan sikerült A leszámolást ennyire elrontania.

Pedig a borzalmas csomagolás mögött, alaposan elrejtve akad némi értelmes mondanivaló is a Netflix francia újdonságában. Ott van például a rasszizmus kérdése, ami köré ezt a rendőrös komédiát felhúzták – ez egyébként a Lupinban is fontos elem volt, nagy befolyással volt ott is a főszereplő jellemére. A nagy baj, hogy a film írói a komolyabb témákat feláldozzák az erőltetett humor oltárán, és ízléstelen poénokkal verik agyon azokat a jeleneteket, amik egy picit is elgondolkodtatnának arról, hogy mi megy a modern Franciaországban, Amerikában vagy úgy összességében a nyugati országokban. Persze a keletet is szét lehetne cincálni, nem arról van szó, de a társadalomkritika erőtlenné válik a bugyuta egysorosok között.

Azt sem tudjuk, miért kell minden nyomozós filmben és sorozatban a főszereplőknek lepusztult sztriptízbárokba is ellátogatniuk, de ez egy olyan túlhasznált motívum, amely elsőre vicces és megbotránkoztató talán, de százezredjére csak az arcunkat kaparjuk le tőle, és morgunk, hogy ne már! Csak hab a tortán, hogy a végén látható egyetlen autós üldözésen kívül az akció sem működik A leszámolásban, amely így egy teljes kudarc.

A vagány Ousmane-ból és a piperkőc François-ból sosem lesz az új Bad Boys, ennél azonban sokkal dühítőbb, hogy kidobtunk két órát az időnkből erre az átlag alatti rendőrös komédiára. De legalább az emiatt érzett fájdalmunk nem fog sokáig tartani, mert bár a filmek között jelenleg tarol Magyarországon a Netflixen, két hét múlva erre a produkcióra, lefogadjuk, hogy már senki sem fog emlékezni. (4/10)

A leszámolás szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.