- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- dokumentum
- film
- ajánló
- egészségügy
- orvos
- usa
- leleplezés
- kritika
- streaming
Aki fél az orvosoktól, ne nézze meg ezt az új dokumentumfilmet a Netflixen
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
A legtöbb dokumentumfilm célja az, hogy sokkolja a nézőjét, mégis ritkán fordul elő, hogy az embernek konkrétan felforduljon a gyomra, miután megnéz egyet. Az Apánk (Our Father), melyet a Netflix pár napja, május 11-én mutatott be, pont ebbe a kategóriába esik. Egy olyan orvosról szól ugyanis, aki hosszú éveken keresztül visszaélt a hozzá betérő, női páciensei bizalmával. Hogy mit követett el dr. Cline?
Ahelyett, hogy a donoroktól érkezett spermát használta volna, a sajátját fecskendezte be a gyermekre vágyó asszonyokba, akik a tudtukon kívül a meddőségi specialista utódainak adtak életet.
Dr. Cline a dolgot hosszú évtizedekig megúszta, amíg Jacoba Ballard saját szakállára nyomozásba nem kezdett – a nő ugyanis furcsállta, hogy apja és anyja is sötét hajúak, sötét szeműek... ő pedig szőke hajával és kék szemével feltűnően elüt tőlük. Jacobának nem csak ez volt a motivációja, mindig is húgra vagy bátyra vágyott, így próbálta felkutatni azokat a féltestvéreit, akik ugyanattól a donortól származnak.
Az Apánk kvázi főszereplője így jut el a szakorvosig, aki nem egyszer, nem kétszer, hanem a vártnál sokkal többször megcsinálta a mindenki által elképzelhetetlent: míg a nők várták a mesterséges megtermékenyítést, a fickó átment a másik szobába, önkielégített, és a saját örökítőanyagát rakta a tűszerű fecskendőbe.
Sűrűn felmerül az ehhez hasonló produkciókkal kapcsolatban a kérdés, hogy miért nem szólaltatják meg azt az illetőt, akivel eladni próbálják a sztorit? Dr. Cline csak és kizárólag archív tárgyalási képsorokon, rögzített telefonhívásokon látható és hallható, illetve színészek játsszák el újra, hogy miképp történhetett meg ez a förtelem. Ebben az esetben azonban a szakorvost nagyjából felesleges lenne megkérdezni, tisztán látszik a filmből, hogy mennyire szenvtelenül áll az egészhez, a mostanra felnőtt embereket nem is tekinti a leszármazottainak.
De akkor miért csinálhatta ezt az egészet?
Sajnos nem derül ki, mindössze néhány teóriát hallhatunk az áldozatoktól és a megkérdezett szakemberektől. Lehet, hogy valami furcsa szexfétis hajtotta az ürgét, esetleg azért csinálta, mert egy olyan szekta tagja, ami ezt várja el a hívektől... ki tudja.
A lényegen viszont nem változtat, dr. Cline az amerikai jogi rendszer hézagai miatt nem kapta meg azt a büntetését, amit megérdemelt volna. Tette sokáig még csak nemi erőszaknak sem számított, és bár Indiana államban sikerült némi változást elérni e kapcsán, az USA-ban még mindig nincs szövetségi törvény a hasonló, feltételezett elmebetegek megfékezésére.
Egymást követik a sokkoló nyilatkozatok a filmben
Lehetetlen az áldozatokkal nem szimpatizálni, akik közül van, aki azt mondja, ő úgy tekint erre az egészre, mintha megerőszakolták volna. Hasonlóképpen erős momentum, amikor egy nő azt idézi fel, hogy a férje könnyekben tört ki a hír hallatán, miszerint a gyereke nem is az övé – és kijelentette, hogy az orvos elvett tőle mindent, ami valaha számított neki.
A meghökkentő és letaglózó téma ellenére az Apánk kidolgozása viszont nem nagy szám. Aki látta mondjuk A Tinder-csalót, az tudja, mire számítson. Nagy kár, hogy a műfaj kezd önismétlővé válni, és annak ellenére, hogy az ember érdeklődését ezek a produkciók könnyen felkeltik... nagyot csalódhatunk a silány megvalósítás miatt. Az események elmesélése a dokumentumfilmben csapongó, nem kapunk pontos dátumokat, csak jönnek az újabb és újabb arcok, akik elmondják a sztorijukat, és egy idő után a sok arc összemosódik. Úgy a 70. perc környékén joggal érezhetjük azt, hogy nem tart sehova ez az egész, lehetett volna jóval feszesebbre vágni a filmet, és az erős kezdés ellenére az álom tör rá az emberre az elnyújtott játékidő miatt.
Dühítő, mert a készítők szappanoperává butítják a történetet, a hatásvadászatra hajtanak, arra, hogy egyik sokkból átessünk a másikba, de a célját csak félig-meddig sikerül elérnie az Apánknak: miután lefutott a stáblista, leginkább azt érezzük, kimerültünk, mint aki épp egy maratont futott le. Közben meg egy pillanatra sem érezzük azt, hogy bármit is kaptunk volna az erőbefektetésért cserébe.
A Netflix új dokumentumfilmje, az Apánk egyetlen ütőkártyája más, hasonszőrű alkotásokhoz képest az, hogy néha valóban horrorba hajlik, és egészen groteszk élmény belegondolni, hogy nem csak Amerika-szerte, de valószínűleg a világban is jó pár hasonló orvos kártékonykodott az elmúlt évtizedekben, amikor a technológia még gyerekcipőben járt, és nehezebben lehetett nyakon csípni a dr. Cline-féle gaztevőket. A sztorit azonban csúnyán feláldozzák a hatásvadászat oltárán, abban reménykedve, hogy erős szalagcímeket szül az alkotás. Lehet, hogy A Tinder-csalóhoz hasonlóan sokan fognak beszélni erről a filmről is az interneten, de közepes iparosmunkánál alig lett jobb az Apánk. (5,5/10)
Az Apánk (Our Father) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.