A május 12-én bemutatott Tűzgyújtó már az első előzetesével sem tűnt acélosnak, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a Blumhouse-nak lesz mersze kiadni a kezei közül egy ennyire ZS kategóriás filmet. Keith Thomas rendezése az 1984-es és a gyerek Drew Barrymore főszereplésével készített eredeti verziót próbálja rebootolni, de valójában a „minek van?” kategóriába esik. Arra mondjuk jó, hogy felírjuk az egyre hosszabb listánkra, amelyen a vállalhatatlan Stephen King-adaptációkat gyűjtjük.

Az új Tűzgyújtó annyira gagyi, hogy az Idris Elba főszereplésével készített és szintén csúnyán félrement A setét torony mesterműnek tűnik mellette. Ennél még a 2019-es Kedvencek temetője is vállalhatóbb volt – pedig ez utóbbi sem több egy délutáni matinénál.

A történet főszereplője egy fiatal házaspár, akikről rögtön az elején, egy montázs során megtudjuk, hogy fiatalon részt vettek egy kísérletben. Ennek köszönhető, hogy Andy (Zac Efron) telepatikus erőkre tett szert, és képes leszoktatni a hozzá betérő függőket a láncdohányzásról, mégpedig úgy, hogy belemászik a fejükbe, és megpiszkálja azt. Neje, Vicky (Sydney Lemmon) hozzá hasonlóan nem a placebóból kapott, őt is felturbózták. Ám az asszony nem hajlandó kihasználni az adottságait. Kettejük gyermeke, Charlie (Ryan Kiera Armstrong) náluk sokkal rosszabbul járt: ha a 11 éves lánykát feldühítik, akkor mindenkit felgyújt a francba, aki beszólt neki.

Ha a készítőknek az volt a céljuk, hogy a főszereplőket megkedveltessék velünk, akkor sajnos azt kell, hogy mondjuk: nagyon durván megbuktak. Vicces, de nem is Zac Efronnal van itt a probléma, akiről sose gondoltuk volna, hogy egyszer Stephen King-adaptációban lesz aggódó apuka. A színész görcsösen próbálja elfeledtetni a világgal, hogy korábban olyan borzalmakban szerepelt, mint a Baywatch, mondjuk, itt meglepő módon korrektül játszik. Kár, hogy a forgatókönyvírók kibabráltak vele, és egy olyan fickó bőrébe bújtatták, aki nagyjából egy szörnyeteget nevel a lányából.

Ryan Kiera Armstrong karaktere válogatás nélkül gyilkolgat a filmben, azonban a tetteiben sosincs katarzis, egy pillanatra se érezzük, hogy na, ez menő volt. Így, amikor valaki a végén kijelenti Charlie-nak, hogy legyen büszke magára, mert ő igazából egy szuperhős, akkor maximum röhögni tudunk... Szuperhős az, aki alig siratja meg az egyik legközelebbi szerettét, amikor meghal... aztán meg felgyújt egy kóbor macskát?

Az amerikaiak nagyon érzékenyek arra, hogy filmekben, sorozatokban csak az állatoknak bajuk ne essen. Épp emiatt a legtöbb esetben kerülik a hasonló történetbeli kegyetlenkedést a készítők, itt azonban durván beleálltak. Ez is inkább hatásvadász lett, és borzalmasan felkavaró, ha nem moziban néztem volna, tuti kinyomom a tévét abban a pillanatban. Nagyjából ez volt az a pont, amikor elvesztett a Tűzgyújtó, és inkább főgonoszként tekintettem a kislányra, még úgy is, hogy a hátborzongatónak szánt Rainbird (Michael Greyeyes) személyében szerepelt egy elszánt rosszfiú a filmben, aki folyton az apa és lánya sarkában lihegett.

A szereplők kicsit sem szimpatikusak, nem lehet nekik drukkolni, a másfél óra alatt a Tűzgyújtó se a feszültséget nem képes felépíteni, se azt nem tudja elérni, hogy érdekeljen minket, hogy mi lesz a benne látható karakterek sorsa. Ehhez adjuk hozzá, hogy a különleges effektek gagyik, de még John Carpenterék zenéi is csak rontanak az összképen: olyan 80-as évekbeli, egyenesen VHS-re készült hatást kölcsönöznek a produkciónak.

Stephen King regényét még a netflixes Stranger Things is ügyesebben felhasználta, pedig azt a sorozatot, és ugye Eleven karakterét csak lazán inspirálta a Tűzgyújtó. Mégis, azt kell mondanunk, hogy ennél a filmnél sokkal tűzgyújtósabb lett a Duffer testvérek alkotása, a 2022-es moziváltozat csúnyán beleáll a földbe. Pedig a 84-es eredeti sem volt nagy szám, de még ahhoz képest is sikerült a Blumhouse-nak alulteljesítenie.

Valószínűleg a fent leírtak tükrében senkit nem lep meg, hogy a film – nekem legalábbis – semmi katarzist nem okozott. Ráadásul a lezárás olyan ostoba, hogy kedvem lett volna tőle kikaparni a szememet. A Tűzgyújtó az a fajta film, amelyre az Asylumnál valószínűleg irigykednek, hogy nem csak ők tudnak gagyit ránk sózni. Szóval, aki jót akar magának, ezt a filmet kerülje, egy forintot ne adjon ki rá. Kivéve, ha mazochista, és szórakoztatónak találja a trash műfajt. (3/10)

A Tűzgyújtó jelenleg is látható a mozikban.